És csakugyan kutatunk magunkban, hogy én igen , biztos ilyen vagyok, vagy olyan, vagy netán mégis a másik horoszkóp-pistának van igaza?!
Meg persze Csernus doktor nevével fémjelezve is közzéteszik ugyanazt a kissé durván sértő jellemzést mely szerint bizonyos csillagjegyek mennyire utálatosak. Persze valójában nem lehet tudni, hogy kinek a tollából ered mindez, mert csak a "tinta" más, a szöveg ugyanaz és hol "bede", hol "szőcs" néven kerül jegyzésre a hatalmas internet colosseumban.
Mindazonáltal ahányszor elolvasom mondjuk saját horoszkópomat, annyiszor kap el a görcs, hogy miért nem vagyok én olyan, semmilyen, értéktelen és megfejthetetlenül szentimentális, amint a misztikumot vizslatók szerint kellene lennem?!
Avagy, miért is lehetséges az, hogy féktelen logikával olyasmit is felfedezek és megértek, amikre mások még csak nem is gondolnak?!
Hogy jövök én ahhoz, hogy ne hasonlítsak a skatulyához, amit nekem előírtak, hogy igenis horoszkópom megmondta, hogy naiv személyiségem és túlragaszkodásom zavarba ejtő?!
Egy biztos, egyszer kipróbáltam, milyen ez a viselkedés és utáltam magam érte!
Lehet a horoszkóp szerint élni, csak ezt úgy hívják: irányított élet, méghozzá mások által vezetett!
Én maradok a szabadságnál, úgy döntöttem. Ha kíméletlen logikára és határozottságra van szükségem, akkor avval élek, ha büszke családi vonásaimra, akkor avval és, ha könnyes virágzó lelkülettel, akkor azzal!
Ezen egyetlen egy jósdai főpap sem tud változtatni, még ha vérből vagy belekből, vagy rojtos csizmából is szedi megálmodhatatlan jövőről szőtt információit!
Félreértés ne essék! A misztikusság mint olyan részemről elismert és tisztelt dolog. De a misztérium a titkok világa. A szakrális, azaz szent és érinthetetlen megnyilvánulások , egyedi jelenések módja. Ahogy Isten, a Teremtő, a Mindenható velünk valamit közöl. Ez azonban a hit területe és rendkívül változatos módon ad képességet, avagy hordoz üzenetet, avagy gyógyít és kevés kiválasztott részesül ebből.
Azért elképesztő az a különbség, hogy a misztikusság akár arra is képessé tesz, hogy felismerjük a gonoszt, ellentétben a csillagjegyeket olvasók "vagy eltalálom vagy nem" aznapi jóslásával.Amikor is a mára várt hatalmas összeg helyett, (persze ellátva a megfelelő intelemmel, miszerint: hogy kérje ki tanácsát a családtagjainak, mert hajlamos a költekezésre), szóval mondom a pénzeső helyett a delikvens, névtelen fenyegető levelek garmadát kapja!
Na ja, hát kicsit megcsúszott az üveggolyó, vagy már fáradt volt alkalmi főpapunk, avagy éppen belealudt a csillagok hosszas közlendőjébe!
Nem kívánok senkit lebeszélni, mindenki bátran higgyen abban, amiben akar, csak fogadja azt is el, hogy ez legalább olyan, mint az időjárás, vagy meleg lesz vagy hideg, valamelyik biztos!
Tudom, hogy férfiak nem, vagy nem vallják be, de mi nők mindig elolvassuk a divatbakik és a vörös szőnyeges divatbotrányok harsogó híradásait.
Szeretnek bennünket kioktatni, mit, hol, mikor, hogyan helyes viselnünk!
Egye fene, hát legyen!
Elolvasom még néha egyet is értek, csak azzal nem, hogy a varázslatos Dolce&Gabbana oldalt felsliccelt vörös ruhát, amelyben persze tilos villantani a fehér lábakat, szóval, hogy ezt a több mint 2 milliós ruhát én nem húzhatom fel. Egyrészt , mert piszok sóher vagyok és ennyit sohasem adnék egy cuccért- igen CUCC!-másrészt hova is húzzam fel?!
Ja, bocs pénzem sincs rá! Na de ez most nem szempont!
A CUCC-ról jut eszembe Mery Streep hihetetlen alakítása Az ödög pradát visel c. filmben, erre a szóra olyan fintort vágott és olyan mélyen megvető pillantást, ami az ő zsenialitásából csak lehetséges!Na ,de hát nézzük még mily csodálatos dolgokkal próbálnak bennünket bombázni, mit ne viseljünk és mikor?!
Azt észrevettem, hogy a divatipar hatalmas és népszerű találmánya a leggings (Anyja neve: cicanadrág, nagyanyja pedig még kötött változatban született) mára a legmegvetendőbb darabok közé tartozik.
Ez a mindenütt testre simulós , nyúlós cucc, alkalmas összes testi hibánk megmutatására. Szégyenlős hölgyeknek ajánlott szépészeti plasztikai sebészeti vizsgálatra.
Mindenütt a szánkba rágják, hogy hosszú felsővel hordjuk, mert mégis kissé gusztustalan, ha a magunkra erőltetett gatyóka( mivel átlagban 2 számmal kisebbet vesz mindenki) annyira bevág a lábunk között, hogy, akár egy szál meztelenségben is járhatnánk!
Persze láttunk már olyat is, hogy a nő félfenekét tudta csak belepréselni ebbe a ruhadarabba így közszemlére téve az akár gyermekhinta méretűnek is mondható tangát.
Semmi bajom az 50 kg feletti hölgyekkel, szerintem, minden nő szép és értékes, de ez a fajta öltözködés tényleg megfontolandó.
Aztán vannak azok a bizonyos bakik, amikor esküvőre fehérben megy a násznép valamely tagja, avagy pirosban, a kedvenc pedig, amikor két nő hasonló vagy ugyanolyan ruhában jelenik meg egy bizonyos eseményen!
Na, de ez megint az átlagembert csak akkor érinti, ha mindannyian a "kici, pici, olcó" áruházban szerezték be cuccaikat!
Az viszont elgondolkodtatott, hogy egy-egy társadalmi eseményen mit illik és mit nem illik felvenni.
Egy időben trendi volt formabontónak lenni és farmert farmerral , flitteres blúzzal, vagy selyeminggel felvenni bárhová, bármikor.
Ma ismét kicsit tradicionálisabbak kezdtünk lenni és színházba, vagy komolyzenei koncertre előkelő, hosszú estélyi ruhát veszünk fel, férfiak fekete öltönyt, partykra térdig érő , laza esésű kellemes anyagú koktélruhát , az urak, pedig kellemes anyagú, laza, de mégis finom , színében is lágyabb nadrágot, hozzá illő inggel.
És már nem annyira akarjuk megmutatni szépséghibáinkat a feszes blúzokkal, mert rájöttünk, hogy a sztreccsnadrágnál csak egy rosszabb van a sztreccsruha. Ez utóbbit ugyanis mindig húzgálnunk kell, mert néhány lépés után a nyakunkból kell visszavadászni a megfelelő helyre.
Szóval ezeket már nem hordjuk szívesen és nem is szeretjük.
A vicc az, hogy a férfiak sem! Ugyanis elvesszük tőlük a fantáziálás lehetőségét!
A sztreccsruha kitalálója nyilván abban reménykedett és joggal, hogy a nők imádni fogják és ez valóban így is volt, amíg ki nem derült, hogy az anyag olyan, hogy a nő, ha egy lépést sem tesz, akkor is egy idő után csúszik és csúszik felfelé. Igen katasztrofális látvány, amikor ünnepségeken a bemondó hölgy folyton húzgálja lefelé a falatnyi szoknyácskát és nem tudjuk eldönteni, hogy most szemérmes, vagy méreten aluli a ruha, illetve, ha nem szereti, hogy a combjai látszanak, akkor miért nem vett föl hosszabb ruhát, ha meg szereti mutatni szépséges lábait, miért húzgálja lefelé a göncöt!
Folytatnám a tangaviselet rejtelmeivel, de erről csak annyit nem állandó használatra keletkezett!
Kiagyalója csakis szexuális indíttatásból alkotta meg, hála neki, a párok sokkal izgalmasabb együttléteket élnek meg!
Higgyük el a tanga csak arra a 2 percre való, amíg rajtunk hagyják!
Bővebben erről bármely higiéniai oldalon olvashatunk.
Tudom, hogy már késő ősz van, de egy pillanatra visszatekintenék a nyár örök sláger öltözködési témájára: a zokni szandállal c. kedélyeket magas szinten tartó és le nem nyugvó problematikájára.
Bevallom őszintén , nekem nem probléma! Nem túl tetszetős, de kit érdekel, ha a pasi szuper és egyébként is maga a "herceg" kategóriát ostromolja.
Amúgy pedig a pamutzokni nem ártalmas, de a műanyag papucs, szandál, annál inkább.
Mindenesetre mi nők nem a férfiak lábát nézzük meg először, mert nem gondolunk arra, hogy lakkozza a körmét!
Szóval üsse kavics ! Legyen zokni szandállal ha a herceg ideális és a ló sem sánta!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése