Lassan elérkezünk ahhoz az estéhez, amikor a befogadó Szeretet testet ölt, megszületik egy gyermek, aki a jóra a szépre az igazra a békére tanít bennünket.
A Békére, amire mindannyiunknak szüksége lenne.
Nem szabadna a családokban zsörtölődésnek, viszálynak, veszekedésnek dúlnia, de mégis van.
Nem szabadna haraggal, dühvel élnünk, de mégis ezt tesszük sokszor.
NEM szabadna a világban sehol sem háborúnak lennie, de ma is a Föld legkülönbözőbb helyein több , mint 100 háború folyik, mert nagy üzlet.
Az emberélet a legértékesebb, mégis úgy bánnak sokan vele, mint valami ócska portékával.
Sokan küzdenek ma is az éhínség ellen, fagyoskodnak és megalázott "rabszolgaként" tengetik életüket.
Kiszolgáltatottak milliói szenvednek néhány ember elképesztő megalomániájától.
És mégis, minden évben újra és újra feltámad a Remény a szabadulásra egy Kisgyermek születésével. Ő, aki feltétel nélkül és tiszta Szeretettel vett és vesz körbe mindannyiunkat.
Ő hoz áldást a családoknak, Ő ad Reményt az éhezőknek és szenvedőknek, Ő ad Békét a háborúban élőknek.
Ezért mondjuk, hogy a Karácsony mindenki ünnepe, vallásos és nem vallásos embereké, különböző vallásúaké is. Hiszen a Szeretet benne él mindannyiunkban, az együttérzés, a Béke utáni olthatatlan vágy, az öröm, a boldogság minden ember szükséglete. Enélkül nem lennénk emberek, mert a Jó az, ami életünket előreviszi.
Amikor este megállunk feldíszített fenyőfánk előtt, rámosolygunk szeretteinkre, lélekben mosolyogjunk egy kicsit azokra is, akik ma egyedül vannak, vagy kitaszítva, vagy keserves és félelmetes körülmények között. Adjunk nekik ezzel erőt, hogy elviseljék nehézségeiket!
Kívánok Minden Kedves Olvasómnak , Áldott, Szeretetteljes Karácsonyt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése