Röviden és tömören így viselkedünk mi emberek, amikor valami nem úgy van, ahogy szeretnénk, ahogy elképzeltük.
Megtoroljuk a másikon vélt sérelmeinket és tulajdonképpen meg is akarunk sértődni. Az olyan klassz érzés, vagy nem?!
Szerintem nem, egyébként saját magunknak kell eldönteni, hogy egy adott dolog, történés, mondat, viselkedés miatt be akarunk-e sértődni, vagy megpróbálunk mögé nézni és elfogadni, hogy a látszat ámbár bántó, mégsem nekünk szól.
Szeretem azt a gondolatot, hogy: ami kimarad az életünkből, az nagyon jó, hogy kimaradt! És azt is: Hogy amikor Isten kivon az életünkből bizonyos embereket, vagy éppen megakadályoz bizonyos helyzetekben való részvételben, akkor meg akar óvni!
Szóval mi emberek képtelenek vagyunk normális párbeszédre, csak olyan vitára, ami aztán mindenképpen a személyeskedésbe csúszik bele.
Egy statisztikát olvastam és az akörül kibontakozott vitát.
Bevallom őszintén maga a statisztika rendkívüli módon felháborító és aggasztó is egyszerre, de a körülötte kialakult vita is azt igazolja, hogy a felmérésben kimutatott értékek nagyon is valósak.
Az alapkérdés ugyanis az volt, hogy a beleegyezés nélküli szex elfogadható-e bizonyos esetekben.
Evvel a felméréssel és némi elemzéssel egy másik bejegyzésben szeretnék foglalkozni, most azonban inkább arról írnék, hogy hogyan reagáltak rá embertársaink.
Maga a statisztika Európa és Magyarország összevetését hozza és a különböző kérdésekre adott igen-nem válaszok százalékos megoszlását.
Ami igazán megdöbbentő, hogy Magyarországon a megkérdezettek (reprezentatív felmérés) 47 %-a azt válaszolta, hogy bizonyos esetekben elfogadható a beleegyezés nélküli szex.
Hogy egyértelmű legyen: a felmérésben részt vevők majdnem fele szerint a nemi erőszak nem elítélendő, vagyis nem bűntény.
Elöljáróban annyit, hogy nők és férfiak vegyesen vettek részt a felmérésben.
Amikor a hozzászólásokat olvastam, már akkor felmerült bennem, hogy a jó öreg "agyatlan" felnőni képtelen virtus megint felütötte a fejét. A legtöbb hozzászólónak nem az volt a gondja, hogy milyen mértékben lecsúszott társadalmunk az amoralitás létráján, hanem, hogy vajon kiket kérdezhettek meg, vagy hogy mennyien lehettek és hogy így mennyire lehet igaz a hivatalos statisztika?
Az okoskodások tömkelege látott világot, sokan tudni vélték, hogy biztos aluliskolázottak voltak a válaszolók.
Aztán azt is, hogy lehet nem is jó a százalékos érték, vagy nem jól értelmezzük stb!
Azt azonban kevesen vették észre, hogy milyen a társadalmakra igenis nagy erővel ránehezedő erkölcsi problémával nézünk szembe.
Manapság rengeteg nő és férfi van kitéve zaklatásnak , amelyek rendszeresek és a verbálison túl a fizikai bántalmazásig minden megtörténik.
Magyarországon sem jobb a helyzet, mint máshol Európában, de itt sem foglalkoznak megfelelően a zaklatás témájával, mert legtöbbnyire él az az elképesztő nézet ( és itt is a morális alultápláltság látszik), hogy az áldozat provokálja ki az erőszakot.
Úgy gondolom, hogy erre mondhatunk egy határozott NEM-et!
Az emberi viselkedés a mai világban is úgy épül fel mint a hosszú évszázadok alatt,: a hatalom és annak mámora hozza létre az erőszakot. A kiszolgáltatottság, a gyengeség, a védekezni képtelenség.
Maga az erőszak szó is jól illusztrálja, hogy az erőfölény adja az alapot a tettre és mindig egy jóval gyengébb, védekezni képtelen egyed felé irányul.
Mindenesetre vitatkozni vágyó embertársaink aztán jól hajbakaptak, majd pedig kölcsönös sértegetés közepette levonultak a harctérről.
Ez a dupla nullás vitakultúra. Sem a téma nem volt fontos, sem annak megvitatása, hogy mennyire védenek a törvények a naponta elszenvedett bántalmazások megtörténtétől, csak az, hogy ki mondja ki előbb a másikra:te idióta, te hülye.
Nos, amíg ennyire nem tudunk párbeszédet folytatni, addig minden statisztika és probléma felvetés értelmetlen.
Pedig egy másik statisztikában ( méghozzá bűnügyiben) ezt az elképesztő adatot olvastam : a világon minden percben valaki erőszak áldozata lesz.
Vagyis annyi az annyi: naponta 1440 ember esik áldozatul mások brutalitásának!
A gyengék és elesettek védelmezése mindig , minden korban kötelesség volt, hiszen milyen ember az, aki a nálánál védtelenebbet bántalmazza. Igen az! Jól gondoljuk!
Szóval nem véletlen bünteti a törvény, a gond csak az, hogy ha a törvényt nem lehet alkalmazni, akkor elkezdünk morális meggyőződésünkön változtatni. Ma már 47 % azt mondja nem nagy ügy, ha alkohol vagy drog, vagy feszes ruci miatt erőszakolnak meg valakit, hiszen az elfogadható.
Hogy mégis miről beszélek? Íme itt a statisztika, amit hamarosan átelemezgetek:
http://ec.europa.eu/.../ResultDoc/download/DocumentKy/75882
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése