2020. február 9., vasárnap

Báli szezon, Valentin-nap : szóval csajos témák!?

Vagy mégsem? Úgy emlegetjük, hogy ezek a nők beszélgetéseinek kedvenc témái: mert ugye az öltözködéssel és a szerelemmel kapcsolatosak.
Szerintem ez nagyon felületes megközelítés.
Először is az öltözködés önmagunk kifejezése, úgyis mondhatnám egy bemutatkozás, egy történet arról, hogy  én, mint nő milyen vagyok. Párcsalogató, és ha van már társunk pármegtartó, ugyanakkor a bálok közösségi események így a megjelenés maga a névjegy, stílusban.

Nagyon sok nő külön gondot fordít az ilyen eseményeken való öltözetre, hosszasan tépelődik milyen ruhát húzzon fel- és ha nem egyedül megy- akkor  a párjának is milyen legyen az öltözete. Ez nem társadalmi rang, hanem stílusversengés, divatbemutató, vagy egyszerűen annak közzététele, hogy a harmonikus öltözködés mennyire meghatározza az embert. A hétköznapi ember nincs kitéve a média csúfolkodásának, ha valamelyik "szett" maga a  katasztrófa, csak a résztvevők hosszú ideig tartó pusmogása kíséri.
Sokszor látni báli szezonban, hogy elképesztő trenden-kívüliséggel, vagy "színbombával" találkozunk szembe és ha nem vagyunk jó színészek, bizony nem tudjuk leplezni meghökkenésünket.
Persze olyan baki is van, amikor 2 nő ugyanolyan ruhában jelenik meg és olyan is, mint amikor valaki az otthoni nacira felrántotta volna a szűk szoknyát egy oldalt és hátul kivágott felsővel.

Sajnos a férfiakat is képesek a feleségek a legvisszataszítóbb színű ingbe és nadrágba belebújtatni. Nos a házas férfiak legtöbbje elfogadja azt, amit az "asszony kikészít" neki, nem várhatjuk el, hogy trendin öltözzenek , de ez nem is az ő területük.

Mégis maga az öltözködés nem feltétlen csajos téma, mert ha a legnagyobb ruhatervezőket nézem, akkor azt kell mondanom, hogy szinte nagyobbrészt férfiak mestermunkái jelennek meg a kifutókon.
Ugyanígy mindkét nem képviselteti magát a cipők  és táskák terén is. Szóval a férfiaknak is nagyon fontos a megjelenés a stílusukhoz való öltözködés.

Persze azért azt nehezen tudom elképzelni, hogy egy falusi bálban néhány agrárgazdaságban tevékenykedő férfi arról diskurálna, hogy " láttátok az új trendi gumicsizma divatot, milyen színes és vidám?" " és mit szóltok a rövidített kabátkához , amit a birkanyíráshoz ajánlanak?".
Nem azt gondolom, ez nem életszerű, ámbár határozottan megmosolyogtató.

Mindazonáltal azt leszögezhetem, hogy a báli megjelenés igenis státusz-szimbólum, árulkodik önmagunkról, érettségünkről, arról a képességünkről, hogy az idő múltát felül tudjuk írni és képesek vagyunk elfogadni, hogy alakunk, habitusunk változáson megy át és ezt öltözködésünkkel deklaráljuk. Ha ügyesen alkalmazkodunk a saját életkorunkhoz ( nem a divathoz) akkor sohasem leszünk prédája azoknak, akik alig várják, hogy kigúnyoljanak bennünket a rossz ruhaválasztásért.


A Valentin-nap nem feltétlen a szerelmesek napja, hanem úgy általában amolyan össz-szeretet nap.Nemcsak szerelmünket, társunkat ajándékozzuk meg, vagy küldünk neki kedves üzenetet, hanem mindazoknak, akiknek aznap el szeretnénk mondani, hogy " szívem minden szeretetével és tiszteletével szeretlek".
Mindannyiunkra ráfér egy mosoly és egy szív, ami szeretetünket tükrözi, ez nem feltétlen érzelem, inkább azt jelenti,: fontos vagy, jó hogy vagy és örülök, hogy ismerlek.

Amennyire sokan ellenezték és ellenzik a Valentin-napot annyira szükséges lenne megtartani, mert sokunknak az év egyetlen napján sem mondják " boldog vagyok, hogy vagy, hogy élsz". Pedig nagyon sokan megérdemlik,temérdek ember lézeng a virtuális világban egy szem mosoly, vagy szeretet nélkül.

Talán az is a baj, hogy nem hiszünk annak az embernek, vagy magának a szónak az erejében.
Sajnos az elrontott kapcsolatok és elrontott életek szkeptikussá tesznek, a hazugságok pedig érzéketlenné. De pont ezek miatt kellene tudnunk lezárni a múltunk földbe döngölő részét , hogy helyet csináljunk azoknak akik szeretettel fordulnak felénk. Ha folyton azon őrlődünk, hogy ki, milyen módon próbált bennünket besározni, a lelkünket összetörni, akkor ezzel rakjuk tele "lelkünk poharát" és nem marad hely a jónak.
Öntsük ki azt a poharat, mossuk el és higgyük el, ha valaki azt mondja, " jó hogy vagy, szívem minden szeretetével szeretlek" . Ezek azok a szavak, amik felcsillogtatják minden napunkat, amik miatt érdemes felkelni minden reggel és új napot kezdeni.

Szóval megjelenés, szeretet, ezek csajos témák?
Nem. Nem , nem azok, ezek mindannyiunkat érintenek, a múltat engedjük megszépülni a lelkünkben , hogy a jövő telve legyen örömteli szeretettel!

S ha már bál és boldogság, akkor a kettőről Sosztakovics 2. keringője jut eszembe, ahányszor megnézem ezt a felvételt, mindig arra gondolok, hogy a legeltiportabb helyzetben is arra a 3-4 percre igazán önfeledt és szeretet-teljes tud lenni az ember, amíg táncol!



2020. január 12., vasárnap

Szemét ügy! A szemétügy.

Mindennapi életünket végigkísérik azok a dolgok, amiket olyan természetesnek tartunk, hogy léteznek, hogy eszünkbe sem jut elgondolkodni rajta.
Például vásárolunk mondjuk folyékony mosószert, takarítószert, öblítőt, olajat stb., és a legtöbb folyékony dolog műanyag flakonban van, amit műanyag szatyorba rakunk és az teljesen egyértelmű, hogy majd mindez a szemetes kukába fog landolni.
Műanyagok tömkelegét dobáljuk ki naponta. Nem gondolkodunk rajta, hiszen, ha a műanyag nem lenne jó, nem használnánk!
Vagy mégis? Lehet, hogy ártalmas és mi mégis használjuk?
És van más alternatíva?
Léteznek olyan csomagoló és tároló eszközök, amik lebomlanak , vagy újrahasznosíthatók?
A kérdést nehéz körbejárni, hiszen a műanyag gyártásra hatalmas ipar épült, széles skálájú a felhasználási területe , vagyis átszövi a mindennapi életünket.
Nemcsak építkezéseknél, ahol kifejezetten előny, hogy hosszú élettartamú a műanyag, azaz a lebomlása fénytelen környezetben szinte teljesen lehetetlen, hanem a háztartásokban is, ahol a különböző elektromos eszközök burkolatai műanyagból vannak, vagy a már fent említett fogyasztási cikkek tárolóiként is. Ez utóbbiaknál kifejezetten hátrányos a hosszú lebomlási idő. Ami nem kevesebb mint 500-1000 év.
Ennyi a műanyag lebomlási ideje, amihez elsősorban fény kell, tehát napenergia.

Ha végignézünk a háztartásunkon, találunk benne legalább egy ( de inkább több ) olyan eszközt, ami elektromos és műanyag burkolata van. Ezek, ha tönkremennek, őket akkor már nem porszívónak , televíziónak, vagy mosógépnek hívjuk, hanem veszélyes hulladéknak.
A mai bútorok legtöbbje már nem fából készül, mert az amúgy is megfizethetetlen, tehát műanyag alapú, mint ahogy a textíliák is, amiknek nagyobb hányada nem pamut, mert az drága.

Ha tehát körbenézünk saját kis lakásunkban nem látunk mást, mint veszélyes hulladékot, amik ugyan kényelmünkre vannak, de abban a pillanatban, amikor haszontalanná válnak, dobáljuk ki a szemétbe.
Nehéz biztos és pontos adatokhoz jutni ebben a témában, de annyi bizonyos, hogy a szemétbe kerülő anyagok egy részét újra lehet hasznosítani, a műanyagot, a fémet, az üveget. Erre szolgálna a szelektív hulladékgyűjtés, de a fővárosban például rabok válogatják szét a szemetet.
Hogy ez a környezettudatosság vagy a foglalkoztatottság jegyében történik-e azt nem lehet tudni.

Annyi azonban bizonyos, hogy a háztartások naponta megközelítőleg 1 kg szemetet termelnek, ami így nem is olyan sok, csak akkor szembesül az ember ennek az igazi problémájával, amikor mindezt felszorozza, majd 8 milliárddal, ugyanis jelenleg ennyien élünk a Földön.
Ez bizony már nem kis mennyiség! Nyilván nem ugyanannyi szemetet termel egy magyar, vagy egy kongói, vagy egy New York-i háztartás, de az igazság az, hogy bármennyire is tiltakozunk agyban  , hogy lehetetlen ennyi szemetet termelni, de sajnos mégis igaz!

Az amúgy is agyonkozmetikázott adatok is riasztóak, mint  pl. hogy Magyarország éves szemét termelése közel 4 millió tonna ( ez a bevallott), ennek az 50 százalékát hulladéklerakóba teszik, 3 százaléka komposztba kerül, 6 százaléka energiatermelésre a többi egyéb felhasználásra. Hogy az mi? Ki tudja! És ezek a bevallott adatok, hogy valójában mennyi a termelt hulladék és hova kerül, nehéz megmondani!
És pont ez ad okot elgondolkodásra!
Az általunk megtermelt szemét jó része csak a nap segítségével bomlik hamarabb, ám senki nem szereti a szemétkupacokat látni és a bűzét érezni. Nagyon sok szemét az óceánokba kerül és ott sok élőlény vesztét okozza.
A Good Planet Alapítvány közzétett egy nagyon beszédes ábrát, amin keresztül nyomon követhetjük, hogy milyen típusú szemét mennyi idő alatt bomlik le.
https://www.facebook.com/pg/goodplanet.org/photos/?ref=page_internal
A toalettpapírhoz 2-4 hét kell, addig a tejes doboznak 1-5 hónap , a cigaretta csikk 1-3 év a konzervek pedig 50 év alatt bomlanak le. Az ábrán látható, hogy a ceruzaelemek vagy autótárcsák lebomlási ideje 200 év a műanyag termékek 400-500 év a halászháló 600 év. Tegyük hozzá, hogy ez az óceánokban a szárazföldön még rosszabb a helyzet, mivel a legtöbb szemetet földdel takarnak be.
Ha csak minden egyes nap egy műanyag táskával  kevesebbet használunk, vagy otthon komposztálunk, vagy ténylegesen szelektíven kezeljük a hulladékot, talán tehetünk valamit a jövőnkért! Talán!
Mi csak a riasztó képeket látjuk, de az igazság az, hogy jóval nagyobb szemétkupacon élünk, mint amit a fotók láttatni tudnak!



Untitled-2

2019. november 6., szerda

Vannak ilyen emberek...

Nem kétséges hogy az ember legnagyobb "ellensége"  a saját lelkiismerete. Mikszáth Kálmán regényében A fekete városban nevezi  a lelkiismeretet "kisbírónak"  Görgey alispán.
Amikor a kisbírót emlegeti, akkor arról a belső viharról beszél, amit a lelkiismeret okoz mindazoknak, akik nem az egyenes úton járnak.
Mert vannak ilyen emberek.
Vannak, akik olyan kétségbeesetten kapaszkodnak befolyásos emberek védelmébe, hogy akár barátaikat és jóakaróikat is képesek elárulni.
Vannak olyan emberek, akik feladva a tisztesség és őszinteség acélpajzsát azt képesek a hazugság koszos lepedőjére cserélni.
Bizony vannak, akik mások hatalmi "szoknyája" alá bújva embertársaikat bevádolják, mert ellentételezésként arra számolnak, hogy elnézik nekik viselt disznóságaikat, vagy lustaságukat.

Vannak olyan emberek is, akik elfogadják ezen árulók olcsóságát azért, mert tudják, hogy akik hazugsággal és álsággal szereznek pártfogást, azok pontosan annyit is érnek, mint hazugságaik.
Őket lehet a legjobban felhasználni és őtőlük a legegyszerűbb megszabadulni, hiszen ha ők nem becsülik magukat semmire, mások még-inkább nem.

Minden bizonnyal sokan találkoztunk ilyen emberekkel. Sokan tapasztaltuk azt, hogy a butaság és a rosszindulat együtt mennyi fájdalmat és szenvedést képes okozni mindazoknak, akik az ilyen "olcsójánosok" áldozatai lesznek.
Bizony mindenkinek legalább egy története lenne , de inkább több. Ezek mind ugyanarról mesélnek: bizalmat adtak valakinek, segítették, elfogadták a legnehezebb tulajdonságaikat is, aztán az általuk segített, pártfogolt személy kisstílű, undorító aljassággal bevádolta. Először mindenki csak hitetlenül áll az ilyen tett előtt, aztán a fájdalom mellett dühöt is érez és keserűséget, mert megvédeni sem tudja magát.
Hiszen vannak olyan emberek is, akik mindig szívesen hallgatják amikor másokról gonoszságot beszélnek, vagy éppen pálcát törnek felette.
Amióta az ember ember, mindig létezett gonoszság, ármány , cselszövés, amely sokak életét siklatta ki.

Igen , de vannak olyanok, akik csak szeretnék minden egyes nap békében álomba hajtani fejüket. Akik szeretnének tiszteletben és szeretetben élni családtagjaikkal, barátaikkal és munkatársaikkal is. Mert ők ismerik az emberi élet igazi értékét, tisztelik az Isteni Teremtést, ezért embertársaikkal és a Föld minden élőlényével tisztelettel bánnak.
Vannak ilyen emberek is, akik a családot áldásnak tekintik az emberi kapcsolatokat pedig ajándéknak, akiknek természetes, hogy adnak és nem elvesznek, akik számára az Élet maga a csoda.
Ők az igazán boldogok, mert megelégedettek mindazzal, amit kaptak.

Hogy az élet nem fekete és fehér, amint a fentiekből sejlik?

Nem, valóban. De egy bizonyos kor fölött és bölcsesség birtokában, már nem keres az ember a gonoszságra mentséget, mert arra nincs. Nincs mentség a hazudozásra, a meggondolatlan rosszindulatú , bizonyíték nélküli vádaskodásra. Nem lehet mentség az, hogy : " én így éreztem, " vagy " mert azt gondoltam, bár nem voltam biztos". stb. Nem, nincs mentség, minden felnőttnek tudnia kell gondolkodnia még mielőtt bármit is kiejt a száján, vagy valakinek hamis állításokat tesz. Lehetősége van újra és újra megfontolni a következményeket még mielőtt aljasságot állítana. Ha nem teszi, akkor tudnia kell, hogy a közösség tagjai vagyis mindazok, akikkel szemben vétkezett elítélik és ez alól nem bújhat ki! Menekülhet, de ha az emberek nem is, a "kisbíró" azaz  a lelkiismerete üldözni fogja, élete végéig!
Mert az emberek megbocsátóak, de a lelkiismeret kínoz és az sohasem talál nyugalmat!
A bűnre a válasz mindig a bűnhődés lesz! Ezért van az, hogy a bűnös hiába menekül, hiába vár tettére igazolást másoktól és keres újabb vélt barátokat, a bűnét magával viszi és az vele marad, amíg csak be nem látja , hogy milyen súlyosan vétkezett!

Persze mindig vannak és lesznek olyan emberek, akik saját magukat mentegetik és hazudnak önnönmaguknak is! Őket is ismerjük, sajnos sokan vannak!

Mindannyiunk előtt ott a választás lehetősége, hogy milyen emberek akarunk lenni!
Döntsünk, ahogy  akarunk, de ne sírjunk keservesen nehéz sorsunkon, ha semmi mást nem tettünk, csak bántalmaztunk másokat!
Mert a jó embereknek is meg van a maga keresztje, csak azok alázattal viselik, az ostoba ember sírja tele az utcákat hangosan, másokra kenve saját gonoszságát!





2019. szeptember 30., hétfő

Hogyan válasszak?!-Választási útmutató "konyhanyelven"-Dunapataj 2019. október 13.

"Kezembe" akadt az az értesítő, amelyen az október 13.-ai önkormányzati választás jelöltjei kerültek megnevezésre. Ezt a napokban remélhetőleg kézhez kapta minden család is.

Azon gondolkodtam, hogy talán egyszerűen "konyhanyelven" érdemes néhány dolgot megemlíteni a helyi választással kapcsolatban,  csak a tisztánlátás végett.
Először talán azt érdemes tudni mi is a feladata egy önkormányzati képviselőnek?

1. Egy önkormányzati képviselő kapocs és híd a választók és a döntéshozók között. Nemcsak köteles meghallgatni a választók felvetéseit, hanem azt a testület elé kell vinnie, illetve a polgármesterhez eljuttatnia és abban az adott ügyben válaszokat kérni.
2. "Csapatjátékosnak" kell lennie, hiszen minden egyes feladatban, elképzelésben egyezségre kell jutnia a többiekkel, egyfelé mutató készséggel kell közösen a többiekkel  együtt dolgoznia.
3. Fentiek miatt nyitottnak és aktívnak kell lennie a problémák közös megoldására, elsődlegesen a közös célt tekintve, tehát a település érdekeit nézve.
4. Működését a törvénynek megfelelően dokumentálni kell! ( E pont részleteit szükségtelen ismertetni!)

Ebből szorosan következik, hogy a polgármester a képviselőkkel közösen hoz határozatot a lakosok felvetései alapján adott ügyekben, és gondosan mérlegelve annak a döntésnek a kihatásait együtt vállalják a felelősséget is a települést érintő ügyekben! / Természetesen nem csak a lakosok által felvetett ügyek vannak, de itt erről most megint nem ejtenék szót, a lényeg az egy cél és egyfelé gondolkodás, kompromisszumkészség!/

A képviselő tehát információkat kap a lakosoktól és ezt tolmácsolja, felvetéseket tesz és a döntésben is részt vesz. Megkérdezhető, megkereshető a problémákkal, hiszen bennünket képvisel.

Ez alapján kell eldöntenie mindenkinek, hogy ki az a 6 személy, aki felelősen, rátermetten, megfontoltan és tettre-készen képes Dunapataj lakosait , családjait aktív hozzáállásával szolgálni!

A már említett listában 8 név szerepel. Ebből a 8-ból kell kiválasztania a választópolgárnak maximum azt a hatot,- de "ikszelhet" kevesebbet is, többet nem !- akik szerinte a fenti kritériumoknak a legesleginkább megfelelnek.
Azért maximum hatot, mert a választási törvény a település lélekszáma alapján határozza meg hány képviselő választható. Az 5000 főt nem meghaladó településen tehát maximum hatot. ( 2010. évi L. tv. II. fej. 4.par.)
Természetesen nekünk is választóknak felelősen kell gondolkodnunk, akkor, amikor döntünk azokról, akikre rábízzuk sorsunkat, akikbe belehelyezzük bizalmunkat, hogy gondjainkat, felvetéseinket meghallgatják és orvosolni fogják, illetve településünk teljes működését biztosítják! Az érettség és nem a kor számít, az odaadás és elkötelezettség, nem a népszerűség a mérvadó!


2 hét múlva mi magunk is megmérettetünk, mint választók,- ha elmegyünk és ha nem akkor is!- felelősségünkről, bizalmunkról és településünkért való odaadásunkról!



2019. szeptember 9., hétfő

Pataji Ősz 2019-" 220 felett..."-től Esőzárásig és villámbeszélgetés Forgács Gáborral

Minden Pataji Ősz rendezvény, egy olyan különös kavalkád, amelynek néha szereplői, néha szemlélői vagyunk, de egy dolgot biztosan tudhatunk, hogy mindig , minden korosztály megtalálhatja benne a kedvére és ínyére ( és itt a szó szoros értelmében értem) való szórakozást, kikapcsolódást gasztronómiai élvezeteket.
Egybefonódik ugyanis ez a 3 napos rendezvény a pacalfőzéssel , ennek a különleges magyar ételnek készítésével, amely immáron XXII. éve , hogy versenyezteti a résztvevőket.
Ami igaz az igaz, nincs is jobb egy igazi pacalpörköltnél, vagy éppen töltött káposztánál és mi magyarok bizony szeretjük a pörköltféléket, amelyek meghódították szerte a világban a legkiválóbb konyhákat is, ámbár igazi magyar pacalt, csak itt ebben a hazában tudnak készíteni. A titka talán a magyaros élet, a magyaros gondolkodás és a múlt őrzése.
Az idei év rendhagyó volt abból a szempontból, hogy nem hallhattuk  a Pataji Zenebarátok műsorát, ők ugyanis bezárták "kapuikat" ezzel együtt a sokak által olyannyira kedvelt 30-40-50-es évek zenéit is már csak emlékként őrzik a Művelődési Ház falai.

Természetesen nem maradtunk zenei csemege nélkül, hiszen  péntek este a "Hotel Menthol"-ba invitálták a nagyközönséget, ahol a 60-as, 70-es, 80-as évek slágereit hallhattuk, mert a show "220 felett..." kezdődött a Neoton zenekartól , és olyan slágereket hallhattunk, mint a "Szeretni bolondulásig" Szécsi Páltól, vagy a "Szeretlek is nem is " R-Go, Szikora Robitól, de volt a "Csókkirály" a Hungáriától, avagy Máté Péter Hazám című dala. De elhangzott az "Ádám hol vagy" nóta Fenyvesi Gabitól , avagy a méltán közismert "Gedeon bácsi" is a sármos Szécsi Páltól , zárásként pedig ismét Máté Péter lenyűgöző dalát az "Azért vannak a jóbarátok" címűt énekelte a közönség a művészekkel.

Szombaton aki kilátogatott a Művelődési Ház környékére az részesült mindabban, ami szemnek-szájnak ingere, hiszen az illatok, amelyek a bográcsokból jöttek, belevegyültek a látványos műsorokba, amelyek a külső nagy-színpadon követték egymást.
Látványos bemutatókat láthattunk a Karate "világából".

Felvonultak kis Óvodásaink, akik , mint a szorgos Méhecskék gyűjtötték ezúttal az érdeklődők mosolyát , örömét és tapsait.

Az Ünnepi köszöntők után pedig kezdetét vette a délutáni szórakoztató műsorok sorozata, amelyet az "Irány a Cirkusz" interaktív program nyitott meg. Ebben a gyermekek a színpadon tevékenyen részt vettek, mert az volt a feladatuk, hogy újra létrehozzák a már feledésbe merülő cirkusz világát. A művészek igazi "varázslattal vonták bele a gyermekeket a játékba, hiszen ekkorra már eleredt az eső és mire a cirkusz "újraéledt" a nap is kisütött. 
Ezt követően lépett színpadra a "Capuccinó" zenekar, akik a mulatós zene mellett, gyermekműsorokat is készítenek, így aztán kivételesen tökéletes lett az átvezetés a gyermekek világából a felnőtt szórakoztatáséba.
Az elmaradhatatlan  csak így emlegetett"nézését és a járását" nóta a végén igazi táncos hangulatba hozta az ott lévőket.
15.40 perckor Rácz Gergőé lett a mikrofon ő a "Dal" című tévéműsor döntős énekese, aki ugyan zenei stílusváltással, de mégis sikeresen emelte feljebb a hangulatot.

E sorok írója ezen a rendezvénysorozaton, mint a fellépő művészek "háziasszonyaként" igyekeztem , munkatársaimmal együtt, megfelelő körülményeket teremteni a művészeknek és mondhatom, hogy minden egyes vendégművészünk hálás köszönettel fogadta a figyelmességet, amivel településünk a Pataji Ősz illusztris fellépőit szeretetvendégségével elhalmozta.
Miközben Rácz Gergő készülődött a színpadra, sétáltam vissza a a Művelődési Ház mentén, amikor megláttam az úton mosollyal az arcán érdeklődve körbenézni Forgács Gábort a zseniális színművészt és humoristát. Elé siettem, hogy köszöntsem, és természetesen -ahogy mindenkinél- az öltözője felé vezessem, amikor is ő azt kérte, hadd üljön le valahol a színpad közelében, nincs szüksége öltözőre sem. Így esett, hogy az Új Élet Kft asztalánál foglalt helyett ( akiknek ezúton is köszönet) bent a Művelődési Ház presszójában. Talán nem is beszélgetés indító kérdés volt az, amikor kíváncsiskodtam járt-e már patajon.
Mindenesetre egy pillanat alatt a kellemes és mosolygós művész elkezdett sztorizni a régi időkről, amikor naponta utaztak fellépni vidékre még a " piros" időkben, ahogy mondta és annyi helyen megfordult, hogy egyáltalán nem kizárt , itt is járt már. És ez a pont volt az, amikor a frissen gőzölgő kávé mellett elmesélte hogy is volt az, amikor egyszer 20 évig nem beszéltek Hofi Gézával.
Hozzá kell  tennem Forgács Gábor elképesztő finomsággal és zsenialitással tudja utánozni Hofi Gézát.
Szóval egy pillanat alatt "visszamentünk" a múltba és mesélt, adva önmaga és Hofi legendás karakterét, ahogyan beszélt, és azt a sajátos hanglejtést, ami felejthetetlen mindannyiunk számára. A "Nagy nevettető"  Hofi Géza mindig minden TV szereplése ( erre sokan emlékeznek) a Kabaréműsorok legvégén volt, ugyanis Hofi Géza azt szerette, ha már kellő hangulatban van a közönség. Igen ám csakhogy erre akárki nem felelt meg és Koós János mellé szeretett volna egy másik humoristát is, amikor egyszer meghallgatta Forgács Gábort és őt választotta.
Ment is ez egy darabig és remek előadások születtek, csakhogy egy alkalommal az akkori Parabola főszerkesztője ( amelynek szilveszteri különkiadása a Szuperbola volt) szóval arra kérte Forgács Gábort, hogy készítsen egy Hofi paródiát. Az egyezség úgy szólt, hogy 1 perc körüli lesz ez a kis fricska ( egyébként Hofi Géza nagyon szerette, ha parodizálták) és természetesen Hofinak először megmutatják úgy megy majd adásba. Felvettek 8 perc 13 másodpercet, ebből kellett kivágni azt a bizonyos 1 percet. Ám  a főszerkesztő az utolsó pillanatban úgy döntött, hogy menjen az egész le és , ami a legnagyobb baj volt, hogy Hofi Gézának ezt elfelejtették megmutatni, úgyhogy rögtön adásban látta.
20 évig nem köszönt Forgács Gábornak és elfordította a fejét is, ha pedig valahol találkoztak elhallgatott és nem szólt.
S hogy mi történt 20 év után?
Farkasházy Tivadar írt egy jelenetet, amire szerette volna mindkét művészt felkérni és  ennek kapcsán mondta nekik, hogy - ezt azért mégsem lehet gyerekek, béküljetek már ki.
Mire Hofi intett Forgács Gábornak és akkurátusan ezt mondta " Meghallgatlak, de ha ebből az jön ki, hogy én voltam a f@sz, akkor újabb 20 évig nem beszélek veled!"
Ekkor már beteg volt , s mondta, hogy" tudod van a szívizmomban egy hurok és nem akar kitekeredni". Kibékültek.  Én pedig még hallgattam volna, ha nem figyelünk föl, hogy a színpadra szólítják. A 71 éves művész fiatalos lendülettel  immáron ki tudja hanyadik ezerszer kilépett a publikum elé és megnevettetett mindenkit, aki csak hallotta. Amikor kikísértem, az járt a fejemben, hogy mindig a legnagyobbak a legalázatosabbak, és a legegyszerűbbek, a szó nemes értelmében.  Olyan volt, mintha mindig is ismertem volna! 

17 órakor kezdődött a Debreceni Ifjúsági Fúvószenekar és Majorette Együttes  látványos programja, amely szemet gyönyörködtető volt és remek koreográfiával készült.
Fél 7-kor pedig szakadó esőben megszólaltak a a Kossuth -díjas Csík zenekar dalai, nemcsak népzenei elemekkel, hanem progresszív jazz betétekkel is megtűzdelt műsoruk, zseniális zenekultúrájuk, művészi hangszer kezelésük és örömzenélésük elsodort minden esőt és villámlást. A kitartó közönség esernyő alatt vagy esernyő nélkül végiglüktetett velük a különböző ritmusokban. Fergeteges este volt.







A Tüzijátékot követő koncertet , amelyet nagyon sokan vártak, hiszen a volt Edda tagok élő műsora lett volna -"Zártosztály" néven fut most a banda- teljes egészében elmosta az eső, sokak szomorúságára.
Mindezek ellenére remek rendezvénysorozatot tudhatunk magunk mögött és ismét bebizonyosodott, hogy a jó összhang a munkában megtermi gyümölcsét. Mert ez nem csak a zenére igaz, hanem mindenre, ami mások örömére szolgál.
Viszlát Pataji Ősz! Találkozunk jövőre!

2019. augusztus 25., vasárnap

A jövőnek élünk! - Gondolatok a választási kampány kezdetén

Augusztus 24.-én hivatalosan is megkezdődött a 2019. évi helyi önkormányzati választások kampányidőszaka.
Mint ahogy a mindennapokban úgy most is döntenünk kell, vagy kellene.
Hiszen arról a családok hosszan diskurálnak, hogy mit és hol vegyenek meg, melyik üzletláncnál szerezzék be az éppen fontosnak tűnő eszközeiket, vagy az élelmüket, de ha arról van szó, kik és milyen alapértékeket követve kormányozzanak,hozzanak törvényeket és tartassák be azokat érdekeinket védve, sajnos  már nem vagyunk túlságosan közreműködők.
Panaszainkkal ugyan elárasztjuk az aktuális hivatalokat, de amikor változtathatnánk hezitálunk, eldöntjük, hogy "jó ez ahogy van", vagy hogy " a másik sem lenne különb".
Lustaság-e vagy nemtörődömség, hitetlenség vagy fásultság teszi -e ezt velünk de bizony kevesen akarnak tenni szűkebb környezetükért , településükért, annak fejlődésért.
Aki viszont tenni akar, azt igyekszünk lebeszélni, negatív példák sokaságát felhozva és különösen az emberi gonoszságot említve, mint non plus ultra indokot.
Aki nem akar gondolkodni gyermekeinek jövőjén annak hiába is születnek ezek a sorok, vagy a különböző kampányszlogenek. Akinek nem fontos, hogy a jövő milyen lesz, az csak legyint és éli az életét, olyan "magánakvalóan", hiszen mit számít, hogy gyermeke, vagy unokája miben nő fel, milyen helyzetben él!
Őket nem lehet kirángatni, hogy gondolkozz el , mi lenne a jó számodra, hogyan és miképpen tudnál tenni a településedért!

Napok óta zeng az internet az Amazonas szomorú "sorsáról" politikai  és gazdasági cselszövést emlegetve, ugyanezzel egyidőben az állatokkal való kíméletlenségről, a kidobott cicusokról, kutyusokról, vagy éppen arról, ahogy "feleszi" bolygónkat a civilizáció szemete!
Az nagyon  jó, hogy odafigyelünk!
De vajon mikor látjuk meg az összefüggést, hogy az általunk választott politikai képviselők nagymértékben felelősek és tehetnek azért, hogy ez így, vagy éppen NE így legyen!?
Mikor vesszük észre, hogy a legyintéssel kezelt választási érdektelenségünk lehet az oka annak, hogy olyan politikusok veszik kezükbe az irányítást akiknek a gazdasági érdeke nem egyezik a miénkkel!?
Persze lehet, hogy szerencsénk van, mondom szerencsénk, és olyan emberek kerülnek képviselői pozícióba, akik értünk tesznek és akiknek fontos az élet értéke!

A politika gonosz játszma, de a mindennapi ember van a csúcsán, ő dönt és a tisztségviselők ettől a döntéstől függenek.
Amikor arról kellene határozni, ki legyen, aki a nevünkben és értünk felelősséget vállal Dunapatajon, érdemes végiggondolni, hogy vajon mennyit tett már eddig, hogyan és milyen intenzitással küzdött érdekeinkért! Ez azt jelenti, tudnunk kell róluk valamit és ismernünk kell őket! Nem szimpátia és nem érzelmek alapján kell döntést hozni, hanem szigorúan értékek, pro és kontra tettek alapján.
Persze, meg is előlegezhetjük a bizalmat azoknak, akiknek még nem volt módjuk nyilvánosan bizonyítani rátermettségüket!
Tegyünk belátásunk szerint, válasszunk bölcsen, adjunk esélyt magunknak , de elsősorban a jövőnknek, szavazzunk bizalmat azoknak, akik eddig is megtettek mindent, amit lehetett értünk és azoknak, akik szeretnének bizonyítani, hogy tenni akarnak! Foglaljunk állást , mert különben csak panaszkodó emberek maradunk, akik a problémáikat sorolják, de megoldást nem is akarnak igazán!
Azt ne várjuk, hogy minden bajunkra orvosságot gyártanak a képviselők, hiszen önmagunkért nekünk is tenni kell!
Minden problémára először saját magunknak kell megoldást találni, és ha nem megy , akkor kell a közösség segítségét kérni és nem fordítva! Nem a közösségnek kell megoldani, a mi tunyaságunkat!
Ha heverészünk a problémáink tetején és panaszos levelekkel árasszuk el a hivatalokat, miközben szidjuk azokat, mégis mit várunk!?
Felelősen kell gondolkodni a választások kapcsán is, nem csak akkor, amikor otthont, társat, barátot választunk. Hiszen a magánéletünk jóléte attól függ, hogy megfelelő és átgondolt, gondosan mérlegelt döntést hoztunk-e azokról, akik az elkövetkező 5 évben bennünket , sorsunkat és életünket segítik.
Azt kívánom, hogy bölcsességgel és békével teljen el ez az időszak, hogy kormányozzanak bennünket olyan társaink, akik tisztelettel és becsülettel, odaadóan, tetterővel és következetesen, emberséggel és jószándékkal vezetik majd településünket!






2019. július 27., szombat

Nemzedékek karambolja- Korrajz egy kistelepülés szemüvegén keresztül

Kapcsolódó kép
Az emberi érintkezés, beszélgetés , szociális létünk formálódása, változása kapcsán kezdtem el azon gondolkodni, hogy hogyan válik reményvesztetté egy olyan nemzedék, amely teremtő erejére büszke lehetne.


Jelesül most éppen a 40, 50, 60-as évek szülötteire gondoltam, akik még építettek és alkottak, akik kommunikáltak, akik tanítottak, akik neveltek és akiknél az adott szó kötelezett, az írás egyértelmű volt és ismertek szabályokat , amelyeket betartottak. Voltak kötelezettségeik és azokat teljesítették, néhány kivétellel, becsülték egymást és volt bennük tartás, helyes önismeret, gazdagok voltak nyelvtudásukban, szeretetükben és odaadásukban, sohasem mentek el a segítségre szoruló mellett, hanem közös erővel gondoskodtak róla.
Ámbár nem beszéltek más nemzetek nyelvén, mégis mindenkit örömmel fogadtak és barátságosságuk, vendégszeretetük a határon túl méltán közismert volt.
Tisztelték az állatokat, a növényeket, boldogan adtak hálát a termésért a munkáért, a gyermekekért. Alkottak új épületeket, ültettek fákat, óvták a természetet , szívükön viselték az ország gyarapodását, a kulturáltság terjesztését, a műveltség elsajátítását, mert tudták, hogy egy nemzet nagysága és értéke, a benne élők értelmi és érzelmi nagyságától függ.

Ha egy országban az alapműveltség nem éri el a minimum szintet, akkor annak az országnak szükségszerűen elnyomottnak kell lennie, hiszen a tudatlanság az, amin keresztül egyesek felkapaszkodhatnak és magukhoz ragadva a hatalmat rátelepedjenek és kipréseljenek mindent az ország elmaradott tagjaiból.

A másik , hogy ha egy országban a gazdagok csak saját magukkal törődnek, ha pénzüket külföldön verik el, avagy éppen itthon veszik meg a legdrágább dolgokat, polgárpukkasztás, vagy éppen annak okán, mert abban a tévedésben élnek, hogy ettől különbek, akkor annak az országnak a szegényei szükségszerűen  még nagyobb nyomorba kerülnek.

Képtalálat a következőre: „kézfogás”
Nemzedékváltás során talán még sohasem keletkezett olyan szakadék, mint most.
A jelenlegi 40-es éveiket taposók átmeneti állapotokat észlelnek, még emlékeznek a fenti időszakra, de már látják és elhatárolódnak az új és feltörekvő gondolkodású, elképesztően tanulatlan és felfuvalkodott , rongyrázó 20-as ,30-as éveiket taposó úgynevezett ifjúságra, akik alappillérei lennének a jövőnek.
Ezek a pillérek azonban nagyobb részt csak homokból állnak, sem kötőanyag, sem hozzáértés, sem tudás nincs hozzá.
Néhány családban még igazi értékekkel ruházzák fel gyermekeiket, olyanok is vannak, akik gondos és felelős életre nevelnek, de a legtöbb családnak nevezett csoportot csak egy dolog érdekel, hogy mennyi pénzt tud elkölteni egy nap. Vannak szülők, akik mindent pénzzel intéznek el, és vannak ifjak, akiknek ez pont elég, mert bármit, bármikor megtehetnek. Értelmetlen és másokat lekicsinylő életet élnek, csak a ruha és cipő márkák számítanak, a menő bulik , a pia már nem, de a kipróbált drogok fajtájával dicsekednek és úgy árusítják a testüket, mintha az örökké fiatal és egészséges maradna.


Ez a "leszarom" nemzedék. Semmi nem fontos, minden értéket lábbal tipor és bárki mellett elmegy érzéketlenül, aki esetleg segítséget kérne. Csak rombolni tud, hiszen, tudatlanságának fokmérője, hogy  hogyan bánik másokkal,a gyengébbekkel, az állatokkal a természettel.

A "leszarom" nemzedék szociopata hajlamú, teljesen lelkiismeretlen  saját családtagjaival szemben is, nem érez megbánást sem és úgy gondolja , neki minden, bármi áron jár. Bármi áron.
Sokan közülük külföldön próbál szerencsét, és panaszkodik, mennyit kell dolgoznia, miközben rabszolgának nézik. Mert ez az igazság. Vagy nem? Vajon itthon nem kell dolgozni? Vagy nem annyit és nem olyan szigorú körülmények között?
A legnagyobb státuszszimbólum a telefon , a luxuskategóriából és a szolgáltatók csak úgy "dobálják" a fiatalok után, a már kézben sem elférő monstrumokat több százezer Forintért.
Sokan vannak a nehezebben élők között, akik ezt a trendet követve, a családtól kicsikarják annak minden megélhetését, csakhogy rendelkezzenek ugyanolyan 1 évet is alig bíró kütyüvel, mint a gazdagok.
Az emberi butaság tényleg határtalan, hiszen ezen ifjak legtöbbje sohasem törekedett semmilyen tudás megszerzésére és hagyja is magát megvezetni, nemcsak a technológiai eszközökkel, hanem a hitellel is. Ugyanazok a bankok, akik az előző nemzedéket a devizahitellel kirabolták, szóval ők, most 18 év után elkezdik lekötelezni a "leszarom" nemzedéket. Dobálják utánuk a hitelt, hogy őket is 20 évre elkötelezzék és majd egy másfajta húzással de szegénységbe taszítsák.
Csak abba gondoljon mindenki bele, hogy ha 20 évre elkötelezi magát , addigra a gyermeke legalább 20 éves lesz és taníttatni is kellene. De erről majd a következőkben bővebben.

Szóval Isten hozott mindenkit egy olyan világban, amit sohasem akart volna, olyan emberek közé, akik legtöbbjétől távol tartaná magát , az érzéketlenség, a gonoszság a rosszindulat paradicsomában!

Elképesztő...

...hogy milyen emberek vannak! Hála Istennek sokan vagyunk olyanok, akik a saját környezetüket szépíteni és építeni akarják. Vagyunk olyanok...