2015. április 27., hétfő

Velem megint konzultálni akarnak, itt a válaszom!

Milyen szépen is hangzik, hogy az ország Miniszterelnöke kíváncsi az én véleményemre, hiszen már megszokhattam, hogy bátran, bármiről lehet véleményem DE csak ugyanaz, mint, amit az ország vezetői már kiokoskodtak.
Íme itt az újabb levél, ami azt hitetné el velem és honfitársaimmal, hogy szabadon dönthetünk néhány kérdésben.


ovlevel2
Elgondolkodtató hogy  a Miniszterelnökségen profi módon összemossák a terrorista bűncselekményeket a bevándorlással. Sőt odáig jutnak , hogy a bevándorlókat teszik felelőssé azért, mert nincs munka ebben az országban, vagyis a magyar családok éhezéséért a terrorista bevándorlók a hibásak. Megoldást persze kínálnak, visszatoloncolás vagy pedig munkavégzéssel keressék meg a bevándorlók az ellátásukhoz szükséges pénzt. A 11-es kérdés már odáig merészkedik, hogy az amúgy is pénzhiánnyal küszködő Magyarország inkább segítené a bevándorlók anyaországát. Kérdezem én és hogyan és mivel?
És a bónuszok bónusza az utolsó kérdés arra apellál, - evvel mindenki biztosan egyetért-, hogy inkább a magyar családokat segítse támogatással a kormány! ( Ha csak ezzel az egy kérdéssel ért egyet a tisztelt állampolgár, akkor azzal automatikusan a többivel is egyetért! )

Szeretném megkérdezni ehhez miért kell Nemzeti Konzultáció?!
Ugyanis Önök ott a Miniszterelnökségen, a Parlamentben, a képviselői székekben és a különböző bizottságokban azért vannak, hogy Magyarországon stabil, biztos gazdaságot teremtsenek, ehhez stabil törvényeket hozzanak, hogy a magyar családok biztos megélhetéshez jussanak és "nem kalandvágyból" hanem a "betevő falatért" ne más országokba kelljen elvándorolniuk ( vagyis máshol bevándorlóknak lenniük).
Azért vannak, hogy még csak fel se merüljön olyan probléma, hogy éhezés, hogy soha senki közpénzt el ne tulajdonítson, s ha mégis akkor korrupció miatt megkapja a megfelelő büntetést ( vagyonelkobzás, börtön). Önök azért vannak, hogy ez a nemzet úgy növekedjen, hogy megmaradjon tiszta emberségében!
Önök azért vannak, hogy ebben az országban  lehetővé tegyék  új munkahelyek létrehozását, azért vannak, hogy a fiatalok akarjanak és merjenek családot alapítani!
S mi több azért vannak, hogy olyan szerződésekkel ne lehessen embereket vagyonukból kiforgatni, amilyeneket az Önök által annyira nagyra tartott bankármaffia megtett és ma is zavartalanul tesz.

Tisztelt Miniszterelnökség!
 Ha már a véleményemet kérdezi , akkor az a válaszom, hogy nem értek egyet azzal, hogy olyan kérdőívet tesznek az orrom alá, ahol mindegy mit válaszolok, mert mind a 3 lehetőség ugyanazt foglalja magában, ugyanazt sugallja, hogy minden bevándorló terrorista és nem kell nekünk arra az Unióra hallgatni ( miután Brüsszel elutasította ezt a magyar kezdeményezést, hát akkor konzultációt rendezünk és megszavaztatjuk) , amelyiktől súlyos pénzeket kapunk minden évben ( igaz 1/3 részével nem tudunk elszámolni, vagy éppen előírásokat sértően, használtuk fel), de majd " mi megmutatjuk, mert a súlyosan legyengült menekülteket dolgoztatjuk" és mindezt azért, hogy a magyar családok jól éljenek!  ( Mellesleg a bevándorlók létszáma mintegy 138 ezer ember, míg az elvándorlók 277 ezren vannak a KSH 2014-es adatai szerint, ebbe nincsenek benne a be nem jelentett kivándorlók, becsülten több mint félmillió)
 A magyar családok nagy része a devizahitelek alatt roppan össze, az egyre elképesztőbb állapotok között küszködő közegészségügybe rokkan bele és a magyar családok nagy részét egy gondolat foglalkoztatja: elmenekülni ebből az országból!

Ha konzultálni kívánnak velem, akkor arról kérdezzenek elégedett vagyok-e az Önök munkájával és azt fogom mondani: Nem!
Arról kérdezzenek megoldottnak tekintem-e a közmunka programmal az emberek megélhetését, és azt mondom: Nem!
És arról is megkérdezhetnek szívesen szavaznék-e Önökre akár előre hozott választásokon is, és azt mondom: Nem!

Maradtam tisztelettel konzultáció nélkül:
     A kisember


2015. április 19., vasárnap

Az online tér visszásságai

Még emlékszem, amikor először találkoztam az internet világával az "ősidőkben". Akkor jobbára csak könyvelési adatok továbbítására használtuk minden offline üzemmódban ment.Nyilván sokan megmosolyogják ezt, de hát valahol el kellett kezdeni a virtuális tér létrehozását. Akkor még csak tervek és álmok formájában létezett mindaz, amit ma az internet nyújt.

Ma már lehet saját oldalunk a különböző közösségi site-okon, bármilyen témában találunk információkat, rákereshetünk kedvenc sportolóinkra, zenészeinkre, akár írhatunk is nekik, főzési , sütési tanácsokat is fellelhetünk , de vannak oldalak amelyek az egészséges életmóddal, a pénzügyi befektetésekkel, a tőzsdézéssel, vagy az utazással foglalkoznak. Az információk tárháza olyan mennyiségű, hogy csak mi a felhasználók szabhatunk határt, mit és mennyi tudást akarunk "felszedni".

Persze találunk itt kétes tartalmakat is. Mik is azok?! A legtöbb nem valós történet, amely arra jó, hogy növelje az olvasottságot a megosztásokat és ezzel elérjen egy olyan mennyiséget, hogy az oldalon érdemes legyen reklámozni ,és ezzel tud az adott oldal valós bevételt szerezni. Nem is igazán a könnyfakasztó történetek zavarnak, mert az emberek szeretnek együtt érezni, hanem, hogy a nem valós és  a valós történetek között elmosódik a határ. Ugyanis azok az emberek, akik egy-egy tragédia olvasása kapcsán adakozásra inspirálódnak, nem egyszer találkoznak szélhámosokkal , átverős gazemberekkel, miközben a tényleg nagy nehézségben élőkhöz ismét nem jut el a segítség.
Vannak akik ilyenkor levonják a konzekvenciát: senkinek nem szabad hinni! Vannak, akik óvatosabbak lesznek és vannak, akik újra és újra kinyitják pénztárcájukat.

Ezt a hosszú bevezetőt azért is írtam , mert sokszor tapasztalom, hogy az emberek hajlamosak bármit elhinni, amit az internet szövevényes világában elolvasnak. Ismétlem bármit! Sem annak nem néznek utána, hogy mikor íródott az adott cikk, sem annak, hogy valójában történhetett -e ilyen, ( ilyenkor ugye több forrást is meg kell nézni, más oldalak is megerősítik-e az adott dolgot) és gondolkodás nélkül megosztják mindenfelé. Az internetes átverések céltáblái az alapjában hiszékeny vagy könnyen átverhető, illetve alacsony tűrőképességű emberek. Különösen az utóbbiak rendszerint elolvasnak egy főcimet és már előre háborognak, aztán végigolvassák az adott cikket és fölhergelt gondolataikat hozzáfűzve adják tovább Facebook oldalukon, hordozzák körbe, mint a véres kardot.
Ebből születnek a virtuális pletykák!

Annyi bizonyos, hogy nehéz manapság megmondani, hogy melyik írásnak van valóságtartalma és melyiknek nem.
Ezért gondoltam talán néhány jó tanács segíthet!

1. Mindig nézzük meg, hogy az adott cikk mikor íródott, milyen dátummal, hiszen ha több hónapos, mi több egy évnél régebbi, akkor már nem feltétlen lehet aktuális. Nézzük meg hol jelentették meg, melyik oldalon.
Akár keressünk rá a Google-ban címszavak alapján, hogy más források is megerősítik-e, vagy ugyanazt a cikket osztották meg. Különösen azért is, mert elég gyakori, hogy hírességek halálhírét keltik, pont a fent említett olvasottság emeléséért.

2. Előfordul ,hogy látunk ezekben a cikkekben fényképeket, amin épp egy gyermek az ágyban fekszik, vagy idős bácsi ül kint az udvaron a dunyháin "kilakoltatás" aláírással.A fotóknak utána tudunk járni , szintén a fotókeresőben, mert sokszor a képek nem az adott történet kapcsán készültek, hanem az internetről lettek hozzászerkesztve.

3. Nézzük meg a tartalmat alaposabban. Gyakori, hogy aki írta pongyola fogalmazást használt, vagy helyesírási hibákkal van tele , itt egyértelmű, hogy csak lehúzásról van szó.

4.Az is feltűnő, ha az adott bejegyzés mindössze 10 mondat. Arra elég, hogy indulatot váltson ki, de valós információt nem közöl. Ne higgyük el, hogy azért ilyen rövid, mert az emberek nem szeretnek olvasni! Vannak valóban, akik nem, de ne felejtsük el, hogy még élő szóban is bővebben el kell magyaráznunk, ha valamit állítunk, hát még írásban, ahol a gesztusok hiányoznak és épp ezért minden szónak sokkal nagyobb jelentősége van.

5. Ha olyan tartalmat olvasunk, ami más országokról vagy azok nevezetességeiről szól, vagy más népekről, nézzünk utána például a Wikipédián az adatoknak, mert azok hitelesek.Az utibeszámolók sokszor nagyon is szubjektívek, gondolok itt különösen arra, amikor egy adott ország nevezetességeit lekicsinylő, leszóló formában írják le. Tudnunk kell, hogy lehet másnak a mi Országházunk csak egy régi épület, de nekünk egy egész történelem és nemzeti kultúránk része. Így vannak ezzel mások is saját hazájukban.

6. Az sem árt, ha az adott blogot , amit olvasunk tüzetesebben megvizsgáljuk, általában lenni kell egy felelős szerkesztőnek, annak elérhetőségének. Tehát léteznie kell olyan adatainak, amik alapján a blog szerkesztőit el lehet érni. Magánblogok esetében is így van, legalább egy emailcímnek léteznie kell.Ha nincs ilyen, akkor az oldal szó szerint kamu és még ha néha igazat is ír, nem ez a célja, hanem, hogy pénzt keressen, ami alapjában véve nem baj, csak az, ha nem hiteles.

7. Különösen vigyázzunk olyan oldalakkal, amelyek például Facebook ismerősünk magánüzenetében, mint ajánlott oldal szerepel, rendszerint valami nagyon érdekes képpel. Például 2 éve sorban fertőzött egy olyan link, amelyiken egy anakonda nyelt le egészben egy embert, aki rákattintott, annak az egész gépét újra kellett telepíteni. Fontos tudni, hogy nem ismerősünk küldi ezt, hanem már ő is vírusként kapta és a vírus továbbterjed az összes ismerősre. Ilyenkor célszerű rákérdezni ismerősünkre, hogy küldött-e ilyen linket, ha nem, akkor semmiképpen ne nyissuk meg, ugyanakkor jelezzük a Facebooknak, mint vírusos tartalmat, ők eltávolítják.

8. Minden cikknek kell lenni egy írójának, akinek a neve ( ez lehet csak kezdőbetű) de szerepelnie kell a cikk elején, alján, de valahol, ha hiányzik, akkor ott is felmerülhet a fals információ veszélye!Ugyanígy a cikk tartalmának forrását ( ha nem saját gondolatok) akkor meg kell, hogy jelölje, honnan vannak az általa használt adatok, amikre hivatkozik.

9. S bár mostanában több helyen olvastam, itt is fontosnak tartom leírni. Nagyon fontos, hogy kiknek és mit osztunk meg. Különösen gyermekekről készült fényképeket ajánlatos csak kizárólag ismerőseinkkel megosztani. Mindig nézzük meg, hogy beállításainkban mi szerepel, de egy adott fotó megjelenitésekor is megadhatjuk kik láthatják, kik nem. A gyermekek fokozottan ki vannak téve az interneten jelenlévő ragadozóknak.Nagyon gyakori, hogy fiatalok kiírják éppen merre járnak, mit csinálnak ezzel lehetőséget adva az esetleges támadásra. Az is gyakori, hogy valaki adataiban hozzáférhetővé teszi telefonszámát. Hívjuk fel a figyelmet arra, hogy minden rólunk megjelent adat védtelenné tehet. Minden csecsemőről vagy pár hónapos gyermekről készült nyilvános fotó egy-egy lehetőség a gátlástalanok számára.

Igyekeztem összeszedni azokat a dolgokat, amelyekre úgy gondoltam érdemes ráirányítani a figyelmet, talán azért is, mert vannak nagyon is hiteles oldalak, blogok, blogszerkesztők, újságírók, akik ebben a kavalkádban alig jutnak el az olvasókhoz, mások meg az online tér kihasználásával ontják magukból a rengeteg szemetet!

-jb-


2015. április 4., szombat

2015. március 27., péntek

80 milliárdból tellik erre is!

Az új közszolgálati TV ( M1) napi 24 órás hírműsor lenne, ha működne rendesen. De hát mint tudjuk a kezdés sohasem egyszerű. Pláne, ha szinte majdnem mindenki gyakornok. A Kormánypárti TV-nél a helyszíni kapcsolások is nagyon nehezen jönnek össze, pedig a legmodernebb és legdrágább felszereléssel dolgoznak, na de hát ahhoz érteni is kellene!
Persze tudom legyünk türelmesek elvégre csak 80 milliárdot szórtak ki erre a fantasztikus ötletre!
Francesco Zombori is elmondja a véleményét a már megszokott vicces stílusában!


Persze a reklám is fontos, hiszen minden valamirevaló szellemi terméket, illik és kell is eladni.
Mit ne mondjak egy valódi balesettel: "Akkor. Amikor." szlogennel az év leggusztustalanabb reklámplakátját sikerült összehozni! Csak gratulálni tudok! A fanyalgóknak pedig annyit, hogy ha nem is értik, gondoljanak bele, hogy szeretnék-e látni valamelyik rokonuk baleseti ellátását plakáton, mert" Frissen az igazi!"

Fotó: Olvasónk

2015. március 14., szombat

Punchita Macaronare 1246. rész ... avagy sohasem árt egy kis kikapcsolódás :)

Stella asszony felhúzta az erre az alkalomra vörös lepkékkel díszített zöld ruháját és azon gondolkodott ,most mindenki láthatja mérhetetlen gazdagságukat és Punchita gyönyörűségét. Hiszen az ara hosszú fekete haja amibe rózsaszín tincseket varázsolt a mesterfodrász és hófehér ruhája egyszerűen lenyűgöző volt.

Végre oly sok viszontagság után Puchita és Renató egymáséi lesznek.
Még átsuhant a gondolatain, a megmérgezett nagymama - "jobb hogy nincs itt a vén öregasszony"- gondolta.
Aztán Estefan, akinek épp a kellő időben vágták el a torkát:" Különben is nem is akartak osztozni vele". Ő volt Renató féltestvére.)
Egyedül talán Renató testvérére gondolt némi szánalommal " Hiszen Gerard olyan kellemes és olyan szép volt! De, egy örökös igazán elég a Merferi családból, igy aztán vízbe fulladt aznap délelőtt, természetesen véletlenül és majd az esküvő után ráérnek ezen sopánkodni.( Bár Gerard szebb volt, mint Renató, viszont Renató irányítható!"
Szóval Stella asszony megállapította jól döntöttek a Macaronare és a Merferi család összeházasodása igazán jó üzlet lesz.
A nap ragyogott, a virágok pompáztak, a szolgák sürögtek-forogtak a zenekar készült.

Punchita nagyon várta az esküvőt, jobbat sem kívánhatott magának, hiszen Renató ízig-vérig szépfiú és buta, ami nagy előny egy olyan gazdasági manőverhez, amire készültek anyjával.
Gerarddal töltött éjszakák és lopott órák jutottak eszébe, ő annyira férfias és kívánatos volt: ikertestvér, de mégis más. Kissé elkalandozott a gondolataiban, ahogy a vérpezsdítő pásztorórákra gondolt.
Na mindegy!- rántotta meg a vállát, Renató volt a jobb döntés.

A csoda hamarosan megtörténik és ő minden idők legnagyobb vagyonegyesülésének részese lesz, mi több a leggazdagabb nő. Jót mosolygott : megérte a sok áldozatot!
Egyszer csak izgatott hangok szűrődtek be az ajtón, elképedt sikolyok valami megmagyarázhatatlan sürgés-forgás.
Stella asszony éktelen díszes ruhájában kivonult és úri ám cseppet sem finom hangján ennyit mondott: " Mi történt odalent?"
Puchita kivonszolta a 20 méteres uszályát is, hogy jobban lássa , mi okozott riadalmat.

Először észre sem vették, csak néhány másodperc után látták meg a halványzöld ruhás nőt, aki szép lassú léptekkel, sikkesen vonult felfelé a lépcsőn. Egyenesen feléjük tartott.

Furán méregették egymást , ismerősnek tűnt, de nem tudták honnan, míg meg nem szólalt, az amúgy kifogástalan viselkedésű hölgy:

Szervusz édesem Punchita! Képzeld végre sikerült, mától a te Renátód Renata lett, úgy ahogy mindig is szerettem volna! Bocsáss meg nekem drágám! De biztos vagyok benne, hogy Gerard mindenben kárpótolni fog téged!"

Az anya és lánya ájultan rogyott össze a liliommal díszített folyosón.


THE END

2015. március 13., péntek

Az elméletek és hirek szárnyra kapnak, aztán próbáljunk meg kiigazodni!

Halljuk a rádiót a TV-t, olvasgatjuk az elektronikus sajtót, bele-belenézünk blogokba, szóval úgy nagyjából tájékozódni próbálunk, mi is a helyzet nálunk és a világban.

Nem könnyű a magyar embernek, ha érteni akarja mi történik körülötte, hallja, hogy van  ( lesz)  Paks2,  hogy hitel kell hozzá - ezt már úgy gondolja is- de arról nem nagyon tájékoztatják, hogy ez mégis elmarad(hat).
30 évre eladósodni ( az oroszoknak), titkosított adatokkal, hm, hát ez nem volt világos és egyértelmű.Ám jött az EU bácsi és beintett.

A váci Madách Gimnázium körül is lebegtek hírek, hogy talán parancsszóra nem akarnak Budapesten tapsolni a Kormány Március 15.-ei ünnepségén, talán fenyegetést is kaptak, hogy akkor e diákokat nem veszik fel főiskolára sehol és "gondoskodnak" a szülőkről és a tanárokról is.
Aztán jött apró hírben: á nem,. ez nem így volt, vagy legalábbis a fenyegetőzők azok nem léteznek.

12 napja, hogy Borisz Nyemcov  ( akit csak úgy emlegetnek, hogy Putyin legnagyobb bírálója) ellen merényletet követtek el és az orosz csoda megtörtént, azonnal meglettek a gyilkosok. Őket aztán vallatták, kínozták ( de lehet, hogy nem) mert mára már az a legújabb, hogy nem is ők voltak a tettesek ,és nem is verték őket.

Mindeközben a háborús Ukrajnában már a 4. politikus lesz öngyilkos.

A magyar jobboldal és a baloldal pedig azon vitatkozik, hogy Vityánk lehetett-e katonai hírszerző vagy sem, ahogy Simicska sugallja. Ők biza ezzel elég jól elvannak, gondolom ezért is nem értek rá komolyabban odafigyelni, hogy közben a Buda-Cash-ben és a Quaestorban "itt a piros, hol a pirost" játszottak .

Szóval nem könnyű az egyszerű embernek ezt megérteni. Néhány hír hallatán eszünkbe juthat, hogy épp 4 csatornán vetítették az elmúlt egy hétben a Kémjátszma c. filmet ( főszerepben: Robert Redford-dal és Brad Pitt-el) ahol egy kém beszervezése és kiképzése a film egyik szála, illetve, hogy egy-egy merényletnek minek kell éppen látszania, vagy hogy ki mindenkivel kell és hogyan felvenni a kapcsolatot egy-egy akcióhoz, és ha "istenadta" tehetség a kiképzett, még akkor sem biztos, hogy megmenti a kormánya, ha úgy ítéli meg, avagy kényes a politikai helyzet.Megjegyzem a film végig izgalmakban bővelkedik.
Persze ez mind a véletlen műve, hogy pont ezeket a dolgokat olvashatjuk egy csokorban, de gondoljon mindenki azt, amit akar ezekről , mert nem tudjuk, mi történt meg és mi nem.

Sokszor a megkérdezettek sem tudják, mert ők is azt mondják : Ez csak cirkusz!

Így aztán nem kell csodálkozni, hogy van, aki  szerint ebben az országban olyan szépen megy minden  és van rezsi-csökkentés, és lesz még több áram ( Paks2), mások szerint 4 millióan élnek elképesztő körülmények között és óriási bajok vannak. Azon sem kell csodálkozni, hogy  a papagájok is azt rikoltozzák : elég ezekből!
Míg birkáink mindig visszabégetnek, ha egyik sem, akkor kik?!

Vannak, akik hiányolják az összefogást, mert nem vették észre, hogy "oszd meg és uralkodj" elv alapján irányítanak bennünket!

Talán épp ideje kiírni az ország kapujára:
 Államférfiak kerestetnek!
Minimum feltétel: Hazaszerető, emberséges, igazságkereső és érvényesítő, kifejezetten jó csapatjátékos, megfelelő fizetés (egyéb juttatás nélkül)  ellenében. Elvárás továbbá a jó kommunikáció képesség, lehetőleg angol nyelvtudás anyanyelvi szinten.
Napi munkaidő folyamatos.
Jelentkezni a Magyar Népnél lehet.





2015. március 9., hétfő

Ha nem a Nemzeti Ünnep, akkor a Zárva-tartás hoz lázba...

Nincs olyan ember, aki ne tudná, mit jelent a magyarnak Március 15.-e. Vagy mégis?!
Az a helyzet, hogy mostanság olyan nagy kavarc van a fejekben, hogy ki tudja vajon hányan lennének képesek megválaszolni miért is fontos ez az ünnep?!

Az is igaz, hogy az idők folyamán az éppen hatalmon lévők olykor-olykor egy-egy megemlékezésünk kapcsán annak tartalmát illetően újabb és újabb verziókkal álltak elő, így aztán a ma embere néha megkeveredhet , hogy mit is ünneplünk?!
Most is így van ez, mert lassan homályba veszik a márciusi ifjak tettei ahhoz képest, hogy  hetek óta megy a vita ( de még milyen!) miszerint március 15.-én Vasárnap lesz, újra ismét, munkaszünet!
Végre mindenki a családjával töltheti a vasárnapot!

Milyen jó és szép elképzelés lenne ez egy olyan országban, ahol, mindenkinek van munkája, vagy akinek nincs, az is meg tud élni, ahol megfizethetőek lennének az amúgy termelőtől beszerzett finom, friss áruk , ahol az egészségügy nem ügy lenne, hanem szolgálat (tisztességesen megfizetett) mint a nyugdijkérdés is nem kérdésként tűnne föl néha néha , ahol a munka nem napi 12 óra, hanem max. 9  és ahol a bérek olyan szinten lennének, mint a többi uniós országban.
Ott jó lenne!
Nálunk ez az ötlet megint megelőzte a korát, hogy szépen fogalmazzak, mert az amúgy is alacsony fizetésű (60-70 ezer Ft) dolgozók, akik lehúzzák a napi 12 órájukat,- pótlék és egyéb juttatás nélkül, lecsúsztatni sem lehet-, szóval ők elesnek, még attól a kis vasárnapi pénztől is, nem mellesleg sokan elveszítik és elveszítették munkahelyüket ennek az ötletnek a következményeként.
Munka terén amúgy is rosszul állunk, mert akár hiszik akár nem, hiába minden statisztikai adat, hogy csökken a munkanélküliség, mégis sorozatos az elbocsátás és valahogy a statisztikát készítőknek sehogyan sem jön ki a csökkenés. Mint ahogy abban sem tudnak egyetérteni a kormány kommunikációjával, hogy nincs szegénység avagy nyomorúság, vagy minek nevezhetjük mostanában.
( Mert amióta ugye sajtószabadság van nem mindent szabad annak hívni ami: bár szerintem az utcán kartonpapírban alvók, nem turisták és az ételért sorban állók sem nézelődők.)

Na de vissza a március 15.e Vasárnaphoz, a sok pro és kontra között elveszett minden bizonyosság - ahogy az lenni szokott, mert kavarás ügyben mindig óriásit alkotnak a politika szereplői- mármint, hogy a forradalmárokkal vagy a békésen , csendesen otthonülő családokkal legyünk.

Én úgy látom forr ez a dolog mindenhogyan , mert miközben  a politika megmondja: Vasárnap ne dolgozz!, aközben a magyar   szerte az országban rázva az öklét ezt harsogja: "Esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk!"

Elképesztő...

...hogy milyen emberek vannak! Hála Istennek sokan vagyunk olyanok, akik a saját környezetüket szépíteni és építeni akarják. Vagyunk olyanok...