Az online tér visszásságai

Még emlékszem, amikor először találkoztam az internet világával az "ősidőkben". Akkor jobbára csak könyvelési adatok továbbítására használtuk minden offline üzemmódban ment.Nyilván sokan megmosolyogják ezt, de hát valahol el kellett kezdeni a virtuális tér létrehozását. Akkor még csak tervek és álmok formájában létezett mindaz, amit ma az internet nyújt.

Ma már lehet saját oldalunk a különböző közösségi site-okon, bármilyen témában találunk információkat, rákereshetünk kedvenc sportolóinkra, zenészeinkre, akár írhatunk is nekik, főzési , sütési tanácsokat is fellelhetünk , de vannak oldalak amelyek az egészséges életmóddal, a pénzügyi befektetésekkel, a tőzsdézéssel, vagy az utazással foglalkoznak. Az információk tárháza olyan mennyiségű, hogy csak mi a felhasználók szabhatunk határt, mit és mennyi tudást akarunk "felszedni".

Persze találunk itt kétes tartalmakat is. Mik is azok?! A legtöbb nem valós történet, amely arra jó, hogy növelje az olvasottságot a megosztásokat és ezzel elérjen egy olyan mennyiséget, hogy az oldalon érdemes legyen reklámozni ,és ezzel tud az adott oldal valós bevételt szerezni. Nem is igazán a könnyfakasztó történetek zavarnak, mert az emberek szeretnek együtt érezni, hanem, hogy a nem valós és  a valós történetek között elmosódik a határ. Ugyanis azok az emberek, akik egy-egy tragédia olvasása kapcsán adakozásra inspirálódnak, nem egyszer találkoznak szélhámosokkal , átverős gazemberekkel, miközben a tényleg nagy nehézségben élőkhöz ismét nem jut el a segítség.
Vannak akik ilyenkor levonják a konzekvenciát: senkinek nem szabad hinni! Vannak, akik óvatosabbak lesznek és vannak, akik újra és újra kinyitják pénztárcájukat.

Ezt a hosszú bevezetőt azért is írtam , mert sokszor tapasztalom, hogy az emberek hajlamosak bármit elhinni, amit az internet szövevényes világában elolvasnak. Ismétlem bármit! Sem annak nem néznek utána, hogy mikor íródott az adott cikk, sem annak, hogy valójában történhetett -e ilyen, ( ilyenkor ugye több forrást is meg kell nézni, más oldalak is megerősítik-e az adott dolgot) és gondolkodás nélkül megosztják mindenfelé. Az internetes átverések céltáblái az alapjában hiszékeny vagy könnyen átverhető, illetve alacsony tűrőképességű emberek. Különösen az utóbbiak rendszerint elolvasnak egy főcimet és már előre háborognak, aztán végigolvassák az adott cikket és fölhergelt gondolataikat hozzáfűzve adják tovább Facebook oldalukon, hordozzák körbe, mint a véres kardot.
Ebből születnek a virtuális pletykák!

Annyi bizonyos, hogy nehéz manapság megmondani, hogy melyik írásnak van valóságtartalma és melyiknek nem.
Ezért gondoltam talán néhány jó tanács segíthet!

1. Mindig nézzük meg, hogy az adott cikk mikor íródott, milyen dátummal, hiszen ha több hónapos, mi több egy évnél régebbi, akkor már nem feltétlen lehet aktuális. Nézzük meg hol jelentették meg, melyik oldalon.
Akár keressünk rá a Google-ban címszavak alapján, hogy más források is megerősítik-e, vagy ugyanazt a cikket osztották meg. Különösen azért is, mert elég gyakori, hogy hírességek halálhírét keltik, pont a fent említett olvasottság emeléséért.

2. Előfordul ,hogy látunk ezekben a cikkekben fényképeket, amin épp egy gyermek az ágyban fekszik, vagy idős bácsi ül kint az udvaron a dunyháin "kilakoltatás" aláírással.A fotóknak utána tudunk járni , szintén a fotókeresőben, mert sokszor a képek nem az adott történet kapcsán készültek, hanem az internetről lettek hozzászerkesztve.

3. Nézzük meg a tartalmat alaposabban. Gyakori, hogy aki írta pongyola fogalmazást használt, vagy helyesírási hibákkal van tele , itt egyértelmű, hogy csak lehúzásról van szó.

4.Az is feltűnő, ha az adott bejegyzés mindössze 10 mondat. Arra elég, hogy indulatot váltson ki, de valós információt nem közöl. Ne higgyük el, hogy azért ilyen rövid, mert az emberek nem szeretnek olvasni! Vannak valóban, akik nem, de ne felejtsük el, hogy még élő szóban is bővebben el kell magyaráznunk, ha valamit állítunk, hát még írásban, ahol a gesztusok hiányoznak és épp ezért minden szónak sokkal nagyobb jelentősége van.

5. Ha olyan tartalmat olvasunk, ami más országokról vagy azok nevezetességeiről szól, vagy más népekről, nézzünk utána például a Wikipédián az adatoknak, mert azok hitelesek.Az utibeszámolók sokszor nagyon is szubjektívek, gondolok itt különösen arra, amikor egy adott ország nevezetességeit lekicsinylő, leszóló formában írják le. Tudnunk kell, hogy lehet másnak a mi Országházunk csak egy régi épület, de nekünk egy egész történelem és nemzeti kultúránk része. Így vannak ezzel mások is saját hazájukban.

6. Az sem árt, ha az adott blogot , amit olvasunk tüzetesebben megvizsgáljuk, általában lenni kell egy felelős szerkesztőnek, annak elérhetőségének. Tehát léteznie kell olyan adatainak, amik alapján a blog szerkesztőit el lehet érni. Magánblogok esetében is így van, legalább egy emailcímnek léteznie kell.Ha nincs ilyen, akkor az oldal szó szerint kamu és még ha néha igazat is ír, nem ez a célja, hanem, hogy pénzt keressen, ami alapjában véve nem baj, csak az, ha nem hiteles.

7. Különösen vigyázzunk olyan oldalakkal, amelyek például Facebook ismerősünk magánüzenetében, mint ajánlott oldal szerepel, rendszerint valami nagyon érdekes képpel. Például 2 éve sorban fertőzött egy olyan link, amelyiken egy anakonda nyelt le egészben egy embert, aki rákattintott, annak az egész gépét újra kellett telepíteni. Fontos tudni, hogy nem ismerősünk küldi ezt, hanem már ő is vírusként kapta és a vírus továbbterjed az összes ismerősre. Ilyenkor célszerű rákérdezni ismerősünkre, hogy küldött-e ilyen linket, ha nem, akkor semmiképpen ne nyissuk meg, ugyanakkor jelezzük a Facebooknak, mint vírusos tartalmat, ők eltávolítják.

8. Minden cikknek kell lenni egy írójának, akinek a neve ( ez lehet csak kezdőbetű) de szerepelnie kell a cikk elején, alján, de valahol, ha hiányzik, akkor ott is felmerülhet a fals információ veszélye!Ugyanígy a cikk tartalmának forrását ( ha nem saját gondolatok) akkor meg kell, hogy jelölje, honnan vannak az általa használt adatok, amikre hivatkozik.

9. S bár mostanában több helyen olvastam, itt is fontosnak tartom leírni. Nagyon fontos, hogy kiknek és mit osztunk meg. Különösen gyermekekről készült fényképeket ajánlatos csak kizárólag ismerőseinkkel megosztani. Mindig nézzük meg, hogy beállításainkban mi szerepel, de egy adott fotó megjelenitésekor is megadhatjuk kik láthatják, kik nem. A gyermekek fokozottan ki vannak téve az interneten jelenlévő ragadozóknak.Nagyon gyakori, hogy fiatalok kiírják éppen merre járnak, mit csinálnak ezzel lehetőséget adva az esetleges támadásra. Az is gyakori, hogy valaki adataiban hozzáférhetővé teszi telefonszámát. Hívjuk fel a figyelmet arra, hogy minden rólunk megjelent adat védtelenné tehet. Minden csecsemőről vagy pár hónapos gyermekről készült nyilvános fotó egy-egy lehetőség a gátlástalanok számára.

Igyekeztem összeszedni azokat a dolgokat, amelyekre úgy gondoltam érdemes ráirányítani a figyelmet, talán azért is, mert vannak nagyon is hiteles oldalak, blogok, blogszerkesztők, újságírók, akik ebben a kavalkádban alig jutnak el az olvasókhoz, mások meg az online tér kihasználásával ontják magukból a rengeteg szemetet!

-jb-