2015. március 8., vasárnap

Nőnap, női szemmel




Általában ez a nap a könnyes , családias, szép szavakkal teletűzdelt, udvarias ünnepek közé tartozik. Sok férfit látok ilyenkor virágboltba szaladgálni, vannak akik  hatalmas nyalábbal a kezükben lépnek oda kocsijaikhoz, hogy a család minden nőtagjának virágot adjanak.
A Nemzetközi Nőnapot a férfiak nagy része komolyan veszi, fontosnak tartja, sőt mostanában újra trendi a megünneplése. Volt egy időszak, amikor olyan snassz volt és ciki és egyéb.
Jóleső érzés látni, hogy azért a férfiak mégis érzik a nők jelentőségét, értékét, ha nem is tudatosan gondolják át, és nem is tudják megfogalmazni, de a virág, amit átnyújtanak az az anyaságnak, az el nem múló szeretetnek, a nő örök szépségének és adakozásának, türelmének a nő bájának és kedvességének, csábításának , kitartásának, elképzelhetetlen és felülmúlhatatlan erejének szól.
Úgy illene és úgy volna jó, ha a világ minden táján, minden nő átérezhetné nőiességének örömét.
Jó volna!
De vannak, akik nem ismerik a megbecsülés érzését, , vannak akik még sohasem kaptak kedves szavakat és vannak, akikről már elfelejtkeztek, mert nem fiatalok, nem szépek, vagy egyszerűen átlagosak. Őket senki sem köszönti. Pedig a maguk életében ők is hoznak és hoztak áldozatot, hiszen a nő örök, akárhol is éljen.


2015. március 6., péntek

Ej, ti magyarok, benneteket mindig át lehet verni!

12 éve dagad a devizahitel-botrány. A gazdasági válság óta (2008) pedig számtalan szebbnél-szebb, anyányinál anyányibb foltozhatatlan, elsorvadhatatlan, észt osztó és megállító ötlet és ígéret látott napvilágot.

A devizahiteles jakuzziba már mindenki belerottyantott, aki beült fontosságának tudatában, mert okosságánál  csak a büdössége volt nagyobb.
Szegény magyar pedig mindent meghallgatott, volt, hogy hitte, volt, hogy nem,  volt hogy nevetett, volt, hogy sírt, de valahogy sehogyan nem tűnt fel még, hogy semmi nem változott, csak a víz egyre zavarosabb, egyre ocsmányabb és csak a devizahiteles szagolja.
Amúgy pedig már senkinek sincs gyomra kipucolni a jakuzzit, se gusztusa, se fölszerelése. Védőcucc nélkül pedig ki mer akár a közelébe is menni, mert betegséget, bajt senki nem akar összeszedni.
Hiába a sok munkanélküli, a  devizás szart senki nem meri és nem is akarja eltakarítani, s ha lenne is jelentkező, ott a gond, hogy ráfoghatják ő okozta az egész trutyit.
Szóval itt a nagy meló ( vagy nem is olyan nagy?!) tenni kellene valamit és akkor jönnek a megoldások, takarjuk le!
És persze ezt sokan gondolják: hű de jó megoldás!

Mások mondják: adjuk el!
Na ez is jó!

Megint mások, zúdítsuk a magyar nyakába!
Úgy is van!

Csakhogy ahhoz ki kellene merni, vagyis fel kellene kavarni!
Lehet jobb volna ezt is 1000 évre titkosítani, ki tudja mi van az alján!


2015. március 3., kedd

Március: Munkálódik a tavasz, a törvény és a gyűlölet.

Ha kimegyek a kertbe , látom, hogy nyiladoznak a korai virágok, rügyezni kezdenek a rózsák, és persze a barka is már mutatja magát, no és a madarak is csivitelnek.
Ez mindig így volt, ám az utóbbi években márciusban  rendeletek is életre szoktak kelni , "kirügyeznek" az újabbnál újabb ötletek, amitől az amúgy napfényre vágyó állampolgár maradék jókedve is elpárolog.
A "mit lehet még elvenni" és az "üres a büdzsé" jegyében született elgondolások testet öltenek és az amúgy is csak árnyként létező szociális ellátás, most aztán "odavág" rendesen a sok állítólag "élősködőnek".
Bár ez utóbbi retorikán már egy kicsit módosítottak és most  inkább rászorulónak mondják a hajléktalanok és nincstelenek siserehadát, de ez mit sem változtat azon a tényen, hogy nem jobb, hanem még rosszabb helyzet áll elő.
Azt gondolná az ember nem lehet rosszabb: de lehet! Mindig lehet!.
És ha ez nem lenne elég, akkor minden végrehajtó és közreműködő teljes örömére megkezdődhetnek a kilakoltatások is.
Végre újra lehet nagydarab szekrény embereket ráküldeni családokra, megrémiszteni gyerekeket, és megkezdődhet a tüntetés egy-egy kilakoltatás során, és újra kivezényelhetik a TEK-et egy-egy család utcára tétele miatt.
És bízni lehet azokban is, akik már ezerszer elmondták: hogy "nem tartott senki pisztolyt a fejéhez, hogy a hitelt felvegye".
Itt-ott néha elhangzik egy-egy hírben, hogy most éppen hol tettek utcára valakit, vagy , hogy öngyilkos lett valaki az adóssága miatt és időről-időre pontos számadatot kapun arról is, - mint ma-, hogy ezen a télen 160 honfitársunk halt fagyhalált.
Na de a magyar szeret vitatkozni, vagy ha nem, akkor is védi a mundért attól függően szerinte ki és mely politikai csoport volt a hibás és ma is az, a kialakult helyzetért.
A nagy "politikai csatározások" közepette aztán felhoznak  a "karatézók" ugyan egynéhány érvet, de az érvek nagyon hamar elfogynak, mert hogy igazából senki nem lát a  színfalak mögé.
És ha elfogynak az érvek, akkor aztán lehet személyeskedni.
Mindig elgondolkodtató, hogy vannak, akik egy-egy politikai párt védelmében csak annyit tudnak mondani  a másik oldalon állónak a: "TE, értelmi fogyatékos!"... és sorolhatnám.
De minek!
Minden egyes nap találkozni ezzel a jelenséggel, hogy az emberek egy-egy kialakult helyzetet rövid de velős viadal után személyes pocskondiázással folytatnak.
És persze, se vége , se hossza, mert különösen az interneten, úgysem tudja senki, hogy ki a másik, ha csak az illető nem vállalja nevét és arcát!
Hát így vagyunk tavasszal, a gólyák már kezdenek visszaköltözni, énekes kis barátunk szól, hogy Nyitnikék!, mi emberek pedig egymás hátába dobáljuk a szekercét!

2015. március 1., vasárnap

Nyemcov... A gyilkosság a politika jól bevált eszköze.

Biztos sokan vannak, akik éjjel felébrednek és forgolódnak az ágyukban, mert nem tudnak visszaaludni. Gondolom sokféle trükköt is használnak jó néhányan, hogy valamilyen módon vissza tudják
magukat az álomba kényszeríteni. Annyi , azonban bizonyos, hogy ha rövid időn belül nem sikerül visszaaludni, hamar elkezdi az ember kárhoztatni a tehetetlenségét és ezzel tényleg lőttek a további pihenésnek.

Én ilyenkor gondolkodom el azokon a dolgokon, amit általában mindenki természetesnek vesz és nem kérdőjelez meg.
A ma hajnali témám pedig nem volt más, mint a politika. Borisz Nyemcov meggyilkolása csak egy azok közül a kivégzések közül, amit politikusok ellen elkövettek az évszázadok alatt. Az ok, mindig ugyanaz: máshogy gondolta, mint az épp fennálló hatalom , mást akart és ennek hangot is adott.

Nem mennék bele Nyemcov politikai törekvéseibe, hiszen nem vagyok orosz szakértő, azt azonban sietett leszögezni minden hírügynökség, hogy a megölt politikus Putyin legnagyobb bírálója volt. Sőt az utolsó interjújában Oroszországot a Putyin vezette "hibrid fasizmusként" emlegette.

Valahogy furcsának és visszataszítónak tartom, hogy a politikusok mindig az ellenfél megfélemlítésével avagy éppen az ellene elkövetett merénylettel igyekeztek hatalomra kerülni vagy hatalmon maradni.Különösen a kialakított és számukra nagyon is ideális hatalmi helyzet stabilizálása, bebetonozása volt mindig a legfőbb ok ellenlábasaik eltüntetésére.
Miről is szól a politika?
Az értelmező szótár szerint :
A társadalom vezetésének tudománya.A hatalommal kapcsolatos elvek és gyakorlatok összessége.
Két lényeges szóval találkozunk rögtön, először is a társadalom, másodsorban a hatalom.

A társadalom feletti hatalom megszerzése az embert elbódítja, elkápráztatja, bármit képes megtenni érte, hiszen a hatalom, amit a kezébe kap azzal azt tesz , amit csak akar.Ez a lényege a politikus tevékenységének.
A politikus feladata nem más, mint más politikusokkal együtt létrehozza azt a szövetséget ( pártot), legyártsa azt a hangzatos ideológiát, amivel tömegeket tud maga mellé állítani, hogy a hatalmat ugyanazon tömegek fölött gyakorolhassa.
Amikor politikust választunk, akkor gyakorlatilag azt nevezzük meg, ki legyen, aki éppen kiszipolyoz bennünket, ki legyen, aki kiforgat a vagyonunkból, vagy, aki a közvagyont elherdálja, avagy aki olyan rendeleteket , törvényeket hoz, amellyel életünket bizonytalanná, elviselhetetlenné teszi, avagy aki, ha éppen úgy tetszik háborúba taszít bennünket.
Persze sokan mondhatják most: ez nagyon negatív megközelítés.
Pedig tessék csak jó mélyen belegondolni! Az éppen hatalmon lévő párt és a hatalmat megszerezni akarók szövetsége annyira lefoglalja egymást, hogy az őket választók vagy nem választó polgárok érdekeit se nem képviselik, se nem foglalkoznak vele, de még csak meg sem kérdezik őket. És ha mégis valamely komolyabb, régebb óta gyűrűző problémáról van szó, akkor azt egy jól sikerült  ( vagy éppen rosszul) szlogennel megpróbálják lerázni magukról.

Igen ám! Csakhogy a nép lát, hall és gondolkodik és ezt a hatalom sohasem szerette. Nem lehet a tömegeket folyton ostoba poénokkal etetni, amikor a gondok elborítják a társadalmat.
Az emberek ilyenkor kimennek az utcára és tüntetnek. Ez persze nem jelenti azt, hogy a politikusok hanyatt-homlok igyekeznek megoldani a problémákat. Nem! Ekkor történik az, hogy ha nem tudják megoldani, mert nem akarják, mert ahhoz már túl nagy az összefonódás a pénzügyi szövevény, szóval akkor gerjesztenek egy tragédiát.
Vagyis előrukkolnak a jól bevált forgatókönyvvel: meggyilkolni vagy meggyilkoltatni az ellenlábast.
Így persze a tömegeket érintő gond nem oldódik meg, de a figyelem elterelődik és újabb szlogeneket lehet kitalálni, sőt újabb szankciókat, sőt újabb nyomasztó helyzetet.

A politikus gyilkosság arra kiváló, hogy véget vessen egy tarthatatlan helyzetnek, üzenet a máshogy gondolkodóknak, hogy: ennyi! Ne tovább! ... és az amúgy változásban reménykedők száját apátiával tömi be.
Nem az első és gyanítom nem is az utolsó eset ez, amikor a politikai nézetkülönbségeket nem szemtől szembe és nem tárgyalóasztal mellett ( hiszen mit lehet ott tárgyalni, ahol a totális hatalom megszerzése a cél), hanem fegyverrel intézik el. Természetesen sohasem a másik fél húzza meg a ravaszt ( annál azért rafináltabbak) valaki a semmiből, mert mindig lehet egy " Lee Harvey Oswaldot kreálni", attól függően, hogy a politikai érdek éppen mi.
Elgondolkodtató, hogy a politika az egyetlen, ami miatt a legjobb barátok is pillanatok alatt ellenségekké válnak és a legbékésebb emberekből is szörnyeteg lesz!

2015. február 28., szombat

Bütykesz: Mi az a szöventyű és kicsoda Kükeresi Zénó?!

Vezenye orcáján a jól informáltság ült volna meg, ha nem lehetett volna igen jól látni azokat a ráncokat, amik felfedezése után némi kétsége támadhat minden kívülállónak, hogy Vezenye tudja ,miről beszél.
Mert, hogy Vezenye is azok közé tartozott, akik úgy értettek egyet másokkal vagy úgy folytak bele beszélgetésekbe, hogy valójában fogalmuk sem volt, miről is van szó. Így eshetett meg, hogy Vezenye azt a kérdést tette fel :"Egy egészet?!", mert ugye ezzel nem mond téveset és majdnem közel áll az igazsághoz! Meg aztán látta, hogy Sinyka a kocsmáros is felkapta a fejét az ő "tudására" Kocorgó pedig egy újabb "Na" szóval jutalmazta ezen kérdését. Vezenye keserű sorsát tehát így igyekezett édesíteni, hogy "hozzáértésével" némi népszerűségre tett szert. Bár erre a közismeret növelésre nem nagyon volt szüksége, mert széltében-hosszában beszélték az ő "kikapós" életét, sőt voltak , akik tudni vélték, hogy tán van a dologban egy harmadik asszony is. Persze ezt csak a rossz nyelvek mondták. Vezenye pedig igen becsületes ember volt és munkájában sem volt senkinek kifogása, nagy tisztességgel köszörülte a késeket ,ollókat és haj! nagyon is szerették az asszonyok, mert sohasem mulasztotta el, egy-egy kacsintással tudomására hozni a fehérnépnek, hogy biza' ők is beleférhetnének Vezenye amúgy sem egyszerű szerelmi életébe.
Vezenye sokat álmodozott a szép asszonyokról, a rózsaszín-barackos vállakról , a puha édes, kezekről, a szép fehér lábakról, amiket akkor pillantott meg, amikor az asszonyokat a patakban látta mosni és szoknyájuk egyik fele a korcba volt tűzve, hogy ne legyen vizes a ruha, de ezzel engedte meglátni az oly szép és kívánatos combokat is.
Vezenye tehát midőn Bütykesznek feltette a kérdést rögtön álmodozásai tárgyába merült és olyan képet vágott, mint akit 6 mázsás angyal csókolt hókon, szemeit pedig elöntötte a szirupos vizenyő.

No ekkor nyílott a kocsma ajtaja és néhány legény betoppant, hogy leöblítse munkájának porát. Ahogy sorakoztak befelé úgy négyen-öten, a sor végén bebicegett Kükeresi Zénó címzetes kisbíró és odaszólt Vezenyének:
-Kükeresi Zénó címzetes kisbíróról azt érdemes tudni, hogy ő se nem volt Kükeresi, se nem volt Zénó, de még címzetes sem, csak kisbíró. Becsületes nevére már senki nem emlékszik, sokan tudni vélik, hogy volt egy Kükeresi gróf és talán annak valamely "szerelmetes de nem hivatalos leszármazottja", de azt is mondják, hogy Zénó név nem is létezik és a kisbíró találta ki magának.
"Mert- mesélte Maris a mindentudó öregasszony-egyszer ide látogatott egy tekintetes úr, oszt a kisbíró úgy gondolta ő is van annyira úr, mint aki idejön, és be is öltözött. Olyan nadrág volt rajta, hogy csak egy folt volt az ülepén, a mellényen pedig igazi aranyzsinórok lógtak, mindegyik más volt. Na azt elébe ment a tekintetes úrnak és hát annak rendje és módja szerint meg akart hajolni olyan urasan előtte egy kis fejbiccentés, meg egyik láb hátra és jobb keze a hasán - mert hogy így látta- de annyira jól sikerült, hogy azonmód, ahogy a lábát hátra csusszantotta rögtön el is vágódott a pofájára, a por meg csak úgy szállt. Oszt mikor föltápászkodott nagy nehezen, az aranysújtások úgy fityegtek rajta, mint szomorú fűzön az őszi levelek, a képit meg mindenét úgy belepte a por, hogy akár mehetett is volna madárijesztőnek a szántóra."
Így aztán a Kükeresiek Zénója csúfondárosan elballagott, de azért a falutól megkapta " címzetes" megszólítást, merthogy címzetes egy marha volt.

Dehogy szavam ne felejtsem Kükeresi Zénó címzetes kisbíró így szólt Vezenyéhez:
-" Te Vezenye, baj lesz, jön az asszony!"
Vezenye fidres-fodros álmait azonnal kipukkasztotta a kisbíró szava és hirtelenjében és talán ijedtében ezt válaszolta:
-" Melyik?"
Mire a kisbíró felhúzta a szemöldökét és eme igen okos választ adta:
-"Nem mindegy? "
Vezenye olyan gyorsan lecsurgatta gigáján a fröccsöt, hogy a poharat is keresni kellett utána és talán még a vásári mutatványos is felvette volna egy-egy előadásra. Oszt uccu, Vezenye kiugrott a kis ablakon, ami szántó felé nézett és úgy szaladt, hogy a nevetésnek csak a visszhangját hallotta.

...folyt.köv.

2015. február 26., csütörtök

Telefon fóbia

Hihetetlen milyen csodakütyük jelennek meg a mobiltelefon piacon és annyi azért jól érzékelhető a hétköznapi egyszerű fogyasztó részéről is, hogy óriási a versengés a minél többet tudó és szebbnél szebb készülékek piacra dobása körül.
A mobiltelefon olyan eszközzé lépett elő, ami elhiteti a legtöbb emberrel, hogy "nélküle" nem lehet élni, hiszen bármire beprogramozható, akár irányíthatjuk vele családi fészkünk minden elektromos felszerelését, nem beszélve arról, hogy egy érintéssel rendelhetünk bármit online.
Ahhoz képest, hogy a legelső készülékek, csak néhány nevet tudtak a memóriájukban tárolni, esetleg pár darab sms szövegét megőrizni, akkumulátoraik pedig 3-4 óránál többet nem bírtak, ma akár órákig hallgathatunk zenét rajta, elérhetjük a közösségi oldalakat,szóval  folyamatosan online lebeghetünk a cybertérben. Nem csak állandó videókapcsolatban lehetünk avagy cseten lóghatunk, hanem filmeket nézhetünk.
Egyszóval betölti az életünket a telefon, aminek már nem a jó öreg telefonálás az igazi lényege, hanem az életünk uralma.
Az ember viszonyulása a technikai dolgokhoz általában is pozitív, hiszen megkönnyíti az életét.
Általában, valóban így van. Vannak, akik nem szeretik az újdonságokat, mert nehezen tudják elsajátítani a kezelését, avagy a régi jobban bevált, illetve, minél bonyolultabb valami, annál több problémát hozhat elő és ez csökkenti a biztonságérzetét a mai embernek.
Az új mobiltelefonok korszakában egyre többen szenvednek attól, ahogy a telefonok megcsörrennek, talán  a váratlanság miatt. És legyen az bármilyen kellemes dallam, akkor is félelmet idéz elő, szorongást a felhasználóban. Hogy összeköthető-e azzal a túlzott telefonálási mániával, amikor a hívó fél túl hosszan csöngeti a másikat, vagy túl sokszor, avagy azzal, hogy rengeteg alkalommal használták marketingre a telefont különböző cégek: bankok, biztosítók , egészségügyi centrumok?!
Valószínűleg, sőt szinte bizonyosan.
Tegyük a szívünkre  a kezünket, hányan éreztük úgy, hogy az ismeretlen számról hívó fél zaklat bennünket, főleg, ha valamit el akart adni nekünk!
Sok esetben  olyan mértékig eljut az ember, hogy nem veszi fel a telefont, mert nem ismeri a számot, mert már megjárt, hogy ostoba és értelmetlen reklámokat kellett végighallgatnia, de az is, hogy senki nem szólt bele.
Szóval az amúgy hasznosnak mondható eszköz létrehozta azt a fajta viselkedést, amit telefon fóbiának nevezünk, ahol az illető nem tud és már nem is akar kapcsolatot teremteni ebben a formában. Ilyenkor a fóbiás hallja a telefon csöngését, de csak mered rá és nem akarja felvenni, remeg a gyomra tőle és egyáltalán nem kíváncsi ki az és mit akar, csak egyet szeretne, ne csöngjön tovább!
A telefon fóbia tulajdonképpen visszamenekülés abba az állapotba, amikor az ember még a másikkal élő szóban kommunikált és egyszerre tudta "olvasni" a másik által adott hang és mimikai jeleket.
S bár ilyen "egyszerű" lenne ez a dolog, de a telefon fóbia a szociális fóbia egyik része csak és sokkal nagyobb elszigetelődés is lehet a következménye.

Én jómagam megvagyok a telefon nélkül,   havi szinten 2-3 beszélgetést bonyolítok ( esetleg 8-10 ). Nos egyrészt azért, mert maga a telefon használat nem kevés pénzbe kerül, (erről sokat lehetne írni),másrészt , mert egyszerűbb a személyes megbeszélés, avagy a jó öreg "üljünk le és fogalmazzuk meg" dolog.
Persze előbb-utóbb lesznek olyan fejlesztések, ahol a telefonon először jelzik, hogy miért szeretnének keresni és csak azután csöngethetnek  ha azt elfogadtuk.
De az is lehet, hogy már van ilyen!




2015. február 25., szerda

Vajon a muszlimok mit gondolnak az Iszlám Államról?

Valahogy az ember megszokta a napi hírekben megjelenő tragikus eseményekről szóló beszámolókat. Megszokta, mert mindig valahol, valakiknek elborul az elméje, avagy sérelme van és ezért erőszakhoz folyamodik.
Talán amit igazából képtelenség felfogni és megérteni az az öncélú kegyetlenkedés, amit az Al-Kaida ma már Iszlám Államnak nevezett terrorista csoportosulás hajt végre.
Abu Bakr al-Bagdadi, aki magát már Kalifának nevezi elképesztő brutalitásra buzdítja követőit, akik rendre , nap mint nap valamilyen sokkoló videóval vagy válogatott kegyetlenséggel előállnak.
Legyen az keresztre feszítés, lefejezés, élve elégetés.
Óriási hódító tervei között Bagdadi többek között Magyarországot is be kívánja kebelezni és az iszlám Állam részévé akarja tenni.
Az rejtély, hogy mivel és hogyan toborozza hadseregét, milyen pénzekből és milyen fegyverekkel és azokat honnan szerzi be, de egy biztos a neki hűséget fogadott szélsőséges muszlimok bármit megtesznek , gondolkodás nélkül.
Még az sem zavarja őket, hogy vezetőjük iskolázottságában van némi kivetnivaló, ugyanis érettségijét is úgy tudta megszerezni, hogy testvére mártirsága miatt kapott plusz pontokat.
És  ha ez nem is olyan nagy baj, az már igen, hogy igazából az 1 milliárd 570 millió muszlim egy kisebb hányada az a szélsőséges csoportosulás, amelyik bárkit, bárhol és bármikor képes kiirtani.
A dzsihád ( szent harc) elsősorban morális értelemben használatos, ám úgy tűnik, hogy sokakat fegyver-ragadásra és értelmetlen gyilkolászásra lehet vele sarkallni, holott maga a szent dzsihád nem más, mint küzdelem a rossz ellen, küzdelem a Korán szavainak betartásáért , egyfajta önnevelés és önmegtartóztatás.
Vajon a mélyen vallásos és a Koránt komolyan Szent Könyvnek tekintő muszlimok mit gondolnak arról, hogy a magát Kalifának kikiáltó Bagdadi Allah nevében kegyetlenkedik?!
Annál is inkább, mivel hitük ellen való Allahhal egyhatalmúnak tekinteni magát a hívőnek, olyannyira, hogy ez főben járó bűn!

Az Egyesült Államok 10 millió dollárt tűzött ki Bagdadi elfogására és  az igencsak furcsa, hogy az az USA nem tudja hol van Bagdadi, amelyik mindenkit hajszálpontosan megtalál a műholdjai segítségével.
Az elmúlt évben olyan sokan haltak meg Bagdadi irtózatos, fékevesztett ámokfutása miatt, hogy talán nem kellene tovább várni, és ahogy Bin Ladent egy pillantás alatt megtalálták, talán ideje lenne ennek is véget vetni.
Az Iszlám Állam és Bagdadi tettei ugyanis nem elsősorban vallási tettek, hanem politikaiak, más országok állampolgárai, más vallásúak ellen irányuló szadista és különösen kegyetlen emberirtások.


Elképesztő...

...hogy milyen emberek vannak! Hála Istennek sokan vagyunk olyanok, akik a saját környezetüket szépíteni és építeni akarják. Vagyunk olyanok...