A mobiltelefon olyan eszközzé lépett elő, ami elhiteti a legtöbb emberrel, hogy "nélküle" nem lehet élni, hiszen bármire beprogramozható, akár irányíthatjuk vele családi fészkünk minden elektromos felszerelését, nem beszélve arról, hogy egy érintéssel rendelhetünk bármit online.
Ahhoz képest, hogy a legelső készülékek, csak néhány nevet tudtak a memóriájukban tárolni, esetleg pár darab sms szövegét megőrizni, akkumulátoraik pedig 3-4 óránál többet nem bírtak, ma akár órákig hallgathatunk zenét rajta, elérhetjük a közösségi oldalakat,szóval folyamatosan online lebeghetünk a cybertérben. Nem csak állandó videókapcsolatban lehetünk avagy cseten lóghatunk, hanem filmeket nézhetünk.
Egyszóval betölti az életünket a telefon, aminek már nem a jó öreg telefonálás az igazi lényege, hanem az életünk uralma.
Az ember viszonyulása a technikai dolgokhoz általában is pozitív, hiszen megkönnyíti az életét.
Általában, valóban így van. Vannak, akik nem szeretik az újdonságokat, mert nehezen tudják elsajátítani a kezelését, avagy a régi jobban bevált, illetve, minél bonyolultabb valami, annál több problémát hozhat elő és ez csökkenti a biztonságérzetét a mai embernek.
Az új mobiltelefonok korszakában egyre többen szenvednek attól, ahogy a telefonok megcsörrennek, talán a váratlanság miatt. És legyen az bármilyen kellemes dallam, akkor is félelmet idéz elő, szorongást a felhasználóban. Hogy összeköthető-e azzal a túlzott telefonálási mániával, amikor a hívó fél túl hosszan csöngeti a másikat, vagy túl sokszor, avagy azzal, hogy rengeteg alkalommal használták marketingre a telefont különböző cégek: bankok, biztosítók , egészségügyi centrumok?!
Valószínűleg, sőt szinte bizonyosan.
Tegyük a szívünkre a kezünket, hányan éreztük úgy, hogy az ismeretlen számról hívó fél zaklat bennünket, főleg, ha valamit el akart adni nekünk!
Sok esetben olyan mértékig eljut az ember, hogy nem veszi fel a telefont, mert nem ismeri a számot, mert már megjárt, hogy ostoba és értelmetlen reklámokat kellett végighallgatnia, de az is, hogy senki nem szólt bele.
Szóval az amúgy hasznosnak mondható eszköz létrehozta azt a fajta viselkedést, amit telefon fóbiának nevezünk, ahol az illető nem tud és már nem is akar kapcsolatot teremteni ebben a formában. Ilyenkor a fóbiás hallja a telefon csöngését, de csak mered rá és nem akarja felvenni, remeg a gyomra tőle és egyáltalán nem kíváncsi ki az és mit akar, csak egyet szeretne, ne csöngjön tovább!
A telefon fóbia tulajdonképpen visszamenekülés abba az állapotba, amikor az ember még a másikkal élő szóban kommunikált és egyszerre tudta "olvasni" a másik által adott hang és mimikai jeleket.
S bár ilyen "egyszerű" lenne ez a dolog, de a telefon fóbia a szociális fóbia egyik része csak és sokkal nagyobb elszigetelődés is lehet a következménye.
Én jómagam megvagyok a telefon nélkül, havi szinten 2-3 beszélgetést bonyolítok ( esetleg 8-10 ). Nos egyrészt azért, mert maga a telefon használat nem kevés pénzbe kerül, (erről sokat lehetne írni),másrészt , mert egyszerűbb a személyes megbeszélés, avagy a jó öreg "üljünk le és fogalmazzuk meg" dolog.
Persze előbb-utóbb lesznek olyan fejlesztések, ahol a telefonon először jelzik, hogy miért szeretnének keresni és csak azután csöngethetnek ha azt elfogadtuk.
De az is lehet, hogy már van ilyen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése