Ezt nem árt tisztázni, hogy alapszinten ők kötnek ketten egy konszenzust, hogy a kölcsönt adó vagyis a Bank, kölcsönt folyósít bizonyos feltételekkel az adós részére.
Ez általában készpénz, jelenleg azonban inkább számlapénz.
Na, akkor most itt ugorjunk bele a pénz értelmezésébe.
A pénz, fizetőeszköz, jelenleg minden országban, tehát a világ minden táján általában dolgokért, értékekért , szolgáltatásokért pénzzel fizetünk.
Most.
Régen , árúkat cseréltek egymás között a termelők és szolgáltatók, ezt váltotta fel a pénz.
Nagyon sokan csak a készpénzt ismerik, vagy úgy, hogy a munkájukért azonnal zsebből kapják a fizetést, vagy úgy, hogy bemennek a bankba és vesznek ki pénzt.
Ám a bankokban valójában készpénzben nincs meg az az összeg, amelyet papíron a bank, mint állományt, vagyis ténylegesen a számlákon lévő pénzt tart nyilván.
Nincs, mert ennek a pénznek a legnagyobb része számlapénz, azaz elektronikusan generált összeg, természetesen ennek fedezetéről gondoskodnia kell a banknak, tehát valahol meg kell lennie az elektronikus pénz ellenértékének, de összességében a bankokban nyilvántartott számlákon lévő összeg nem elérhető.
Az argentin példa
1998 és 2003 között Argentínában olyan mértékű gazdasági válság robbant ki, aminek következtében összeomlott a pénzügyi rendszer és rengeteg ember akarta a pénzét kivenni a bankból. Már, aki tudta, ugyanis a bankoknak nem volt készpénzük. Mint ahogy most sincs.
Argentínában a gazdagok elutalták vagyonukat más országokba és onnan élték nagyvilági életüket, míg a bérből élők és a kisbefektetők teljesen tönkre mentek, egy pillanat alatt minden bank lehúzta a rolót, ugyanis nem tudta kifizetni a számlákon lévő pénzeket, valós pénz hiányában.
Hirtelen a szegénységi arány elérte az 57 %-ot.
Persze sokan ebből is hasznot húztak, hiszen "semmi pénzekért " vásároltak fel házakat. Vagyis a gazdagok még gazdagabbak lettek.
A pénzzel és annak forgalmazásával, kihelyezésével, vagy kamatoztatásával kapcsolatosan éppen a fentiek miatt is nagyon szigorúak a szabályok.
Ezek után térjünk vissza a devizahitelezésre.
Igazából két dolog ütközik itt. Ez egyik, hogy a valóságban mindenki az országunkban fizetőeszközként elfogadott készpénzt kapta, vagy azzal fizetett a lakásáért, annak fejében, hogy a bank zálogként megterhelte az ingatlant, mondván, ha nem tud fizetni a kölcsönfelvevő, akkor fedezetként ott a lakás vagy ház. Mással nem is lehetett volna fizetni, hiszen az előző fejezetben is írtam: ma Magyarországon a Forint a fizetőeszköz.
A másik része a szerződésekbe belefűzött devizahozzárendelés a Forinthoz, illetve a annak ténye, hogy a szerződésben devizában is kifejezték a kölcsönadott összeget, valamint a törlesztő részleteket.
2008-ig nem is volt ennek jelentősége.
Amikor a gazdasági válság éreztetni kezdte hatását és egyre erősödtek a hangok az adósok részéről, hogy mérhetetlen terheket kezdenek a bankok rátenni a kölcsönfelvevőkre, akkor indult be egy folyamat, aminek képtelenek még ma is véget vetni, illetve megkockáztatom nem is akarnak.
Viták
Az adósok méltatlankodására igen húsba-markoló és fölényes reagálások jöttek a bankok és később a Bankszövetség részéről.
Általános álláspont volt ( és ez nem üti meg a hivatalos mércét, sőt még a józan észét sem), hogy "nem tartottak senki fejéhez pisztolyt" azaz senkinek nem volt kötelező felvenni a hitelt.
A másik sokat hangoztatott érvnek nem nevezhető mondat, hogy " miért nem vettek fel forinthitelt"!
A harmadik a rövid és tömör : "Adós fizess!"
Aztán jöttek a még durvább vádaskodások, hogy aki felvette ezt a hitelt, az csak azt látta milyen jól élhet és visszafizetni, már nem akarta!
Odáig mentek a sárdobálások, hogy szinte minden magyar adós, aki devizában eladósodott, csak idióta és meggondolatlan és dolgozni nem akaró söpredék lett .
A bankok álláspontja egyértelműen arra mutatott, hogy a tájékozatlanságért az adós a felelős, és hogy miért nem olvasta végig a szerződést!
Voltak olyan hangok, hogy "lányos zavarukban" azt is megpendítették a bankok, ha látta az adós, hogy valami nem felel meg neki, miért nem szólt, hogy ez így nem jó, mert lehetett volna változtatni a feltételeken!
A valóságban azonban ezek a szerződések a következőképpen köttettek: Megbeszélték szóban a felek, hogy az adós mennyi pénzt szeretne, és mire, mit tud ajánlani fedezetként ( ennek még később nagy szerepe lesz!) a bank pedig egy szerződés sémát letett az asztalra kitöltve, elmondta, hogy ennyi a havi törlesztő, vagy egy kicsit majd eltér és mindenki, mindent aláírt.
Ez volt a tájékoztatás a megbeszélés, mindenki, minden papírt beszerzett, a bank általában kedvezményként elengedte a folyósítási jutalékot, és még ki is fizette az adott ingatlan értékbecslési díját is, aztán átutalta a pénzt az ingatlan eladónak és mindenki boldog volt!
A 15 oldalnyi szerződést szinte alig voltak olyanok, akik elolvasták és mint már említettem, ha meg is teszik, nem értik, hiszen egy tudatos koncepció állt mögötte: a forintot hozzákötötték egy másik devizanemhez , amely egymással ellentétesen mozgott.
Nyilván, hogy a forint gyengülése tett jót a bankoknak, hiszen akkor megerősödik a deviza és az emelkedő árfolyam miatt többet lehet kisajtolni az adósokból.
Devizahitel= uzsorahitel
Ennek nyomán nevezték el az adósok uzsorahitelnek a devizahitelt. Ugyanis, ahogy egyre tudatosabban figyelték az árfolyam-mozgást, lassan kirajzolódott, hogy mindig a 12.-ei törlesztések időszakában gyengült a Forint és emelkedett a törlesztő sem előtte, sem utána nem.
Mivel az eredeti szerződésben nem csak a kifolyósított Forint összeg szerepelt, hanem annak deviza értéke is, így hamar rájöttek a károsultak, hogy a folyamatos Forintgyengülés következtében soha nem fogják tudni kifizetni a hitelt.
Vegyünk egy példát:
Ha 1 millió Ft hitel devizában kifejezve 7000 CHF ( svájci Frank) 142.86 árfolyamon 10 évre és a havi törlesztő 11.670 Ft ami 80,46 CHF-nek felel meg 145,00 árfolyammal ( emlékszünk , írtam, mindig a törlesztést a magasabb eladási árfolyamon számolták), akkor, ha emelkedik az árfolyam, a 11.670 Ft törlesztő helyett a következőt fizeti az adós 80,46 x 151,12= 12.159.- Ft.
De akkor csak a devizában kifejezett Forint összeg kerül megfizetésre, vagyis a 7000+ kamat CHF-ből kifizettünk 80,46 CHF-et és erre jön újra a kamat.
Gyakorlatilag, ha 10 év alatt havi 11.670 Ft-ot + kamatot fizetünk. akkor megközelítőleg 1.600 ezer Ft-on megáll a hitel.
Ha ezt CHF-ben nézzük, akkor lesz belőle 3-4 millió közötti összeg az emelkedő árfolyam miatt.
Ha a fentieket kiszámoljuk 275 Ft árfolyammal , akkor a 80,46 Ft törlesztő részlet 22,127 Ft lesz.
És közben a törlesztő részletet is emelték devizában is!
Ha végiggondoljuk, akkor az adósok nagy része mér kifizette a hitelét, pont a magas árfolyam miatt, ám a szerződés miatt sohasem tudja!
Tegye föl a kezét, aki még mindig úgy gondolja, hogy ez kifizethető!
Az adósok jogosan nehezményezték, hogy a szerződésekben nem egyértelmű, hogy valójában mennyi a visszafizetendő és csapdába estek, ugyanakkor arra is rámutattak, hogy csak kizárólag az bizonyítható, hogy a bank mennyi Forintot adott és, hogy mennyi törlesztő részletet vont el, a többi csak hókuszpókusz a számokkal! Valljuk be, ez teljesen így igaz!
Fedezet
Ugyanakkor terítékre került az ún. fedezet kérdése is.
Ugyanis minden szerződés tartalmazza, hogy fedezetként az adós mit ajánlott a banknak, amelyre a bank rátette a jogot, hogy elveheti, ha nem látja biztosítottnak a megfizetést.
Ez addig rendben is volt, amíg az árfolyamjáték el nem kezdődött.
Ámde a megemelkedett kölcsönösszegnek, mint mára már bizonyítottan kiderült, nincs fedezete, ugyanis a bank elmulasztotta a fedezetbevonást.
Vagyis, ha maradunk a fenti példánknál, már 2008 decemberében észlelni kellett volna, hogy a több ezer hitel fedezetéül felajánlott vagyoni értékek nem ellentételezik az adósságot.
Egy 2 milliós ház esetében ( falusi parasztház 2008-ban) már nem volt elegendő a ház értéke fedezetnek, főleg, hogy az ingatlanpiac leállt a válság miatt, így az ingatlan értéke a "semmibe" csúszott.
Az autóhitelek esetében pedig alapvető, hogy amikor kihozza a vevő az autót a szalonból, már akkor legalább 30 %-kal csökkent az értéke azaz, kapun kívül, már csak a 2/3-át éri, tehát itt sem volt meg a fedezet.
Ennek ellenére a bankok vitatkoztak, szócsatáztak és erőfölényt fitogtattak, addig...
amíg el nem jutott oda a történet, hogy egyértelművé vált a kintlévőségeik miatt, azaz a kifizetetlen hiteleik miatt szinte megbénult a rendszerük. A betétkamataikat majdnem nullára vitték és eladni semmit nem tudtak.
Ráadásul nem volt fizetőképes kereslet a banki termékek után, hiszen akkora lett a bizalmatlanság.
Megjegyzem, erre többször is utaltak a pénzügyi elemzések, hogy a bankok elveszítik a lakosság bizalmát!
Szóval hajszál híján belecsöppentünk egy "argentin válságba"!
A fedezetfiaskó miatt van az, ( na és a már vázolt devizatörlesztő következtében) hogy ha valakinek a fedezetét eladják, elveszik elárverezik, még mindig ott marad a rengeteg tartozása és ez bizony a bankok súlyos és büntetendő mulasztása!
Persze sunyi módon, behúzott fülekkel hallgatnak erről, csak tovább zsigerelik a már teljesen tönkrement adósokat! Hogy , hogyan és kikkel?
Még mielőtt erről szót ejtenék a szerződésben említett megegyezések és vitás rendezések kérdésére is ki kell térni.
Legelső körben és általában jellemző volt, hogy az adósok fizetési halasztást, vagy egy bizonyos időszakra fizetés könnyítést kértek bankjaiktól, amit meg is kaptak. De ezek fél maximum 1 évre terjedtek és a válság csak mélyült ráadásul sokan elveszítették munkájukat.
A fizetés könnyítés tehát igazán csak arra volt jó, hogy addig átmenetileg fellélegezhettek az adósok.
Aztán megérkeztek az újabb szereplők:
Behajtók, behajtási manőverek
Első körben a bankok átadták tartozó ügyfeleik adatait behajtó cégeknek, akik felszólító leveleket küldtek ki. Helyszíni látogatással nyomást gyakoroltak az adósokra, telefonon hívogatták otthon, a munkahelyen, sőt a szomszédoknál is az adóst, üzenetet hagyva neki!!!
( Az is vitás pont, hogy harmadik személynek jogosultak-e a bankok kiadni az adós adatait, annak előzetes értesítése és egyértelmű beleegyezése nélkül! Mert hogy utólag próbáltak valami ilyen papírt több ízben aláíratni, de akkora már az adósok , jóval körültekintőbbek voltak!)
Ezek a cégek egymás között adták-vették az egyes ügyletek szereplőit így aztán rakták rá a hitelre a maguk kis hasznát. Elég jól megéldegéltek belőle, mert arra is tellett, hogy nagydarab "szekrény" emberekkel kimentek fenyegetőzni- na csak úgy kapun kívül- de azért fitogtatták a nem létező lehetőségeiket!
Amikor az adósok tisztában lettek azzal, hogy a behajtók kezében semmilyen törvényes eszköz nincs, sőt büntetendő a folyamatos zaklatás, akkor már nem ijedtek meg tőlük.
Így vált a behajtás alkalmatlan eszközzé.
Ámbár a feladatuk az lett volna, hogy megegyezzenek az adóssal, valamilyen törlesztésben, ez abban merült ki, hogy mondjuk egy 5 éves hitelt 1 év alatt akartak ötször annyi törlesztő részlettel behajtani, mint a bank.
Alapból halálra ítélt ötlet volt!
Nyilván néhány esetben sikerült, de a legtöbbnél nem működött!
A Forinthitel, mint opció
A banki érvelések között elhangzott, hogy Forinthitelt kellett volna felvennie az adósnak!
Akkor nézzük, miről beszélünk. Mind a két hitel Forintban kapott hitel volt, csak az egyikhez egy jóval magasabb kamat csapódott, a másiknál, pedig alacsony kamattal devizaelszámolás. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy hosszú folyamat volt, míg a szakemberek is megértették a devizaárfolyam igazi manipulációs hatását. Vagyis ha a delikvens bement a bankba és forinthitelt kért , neki felajánlották a drágább vagy az olcsóbb verziót! Önök melyiket választották volna?!
Sok esetben összeghatárhoz volt kötve a Forinthitel, azaz bizonyos összeg felett csak devizához kapcsolva lehetett felvenni!
És még egy apró megjegyzés: legalább ugyanannyi Forinthiteles adósodott el, mint devizahiteles!
Ezen folyamatok közben lassan, de biztosan kezdett kialakulni, egy jól tájékozott, nagy energiájú, ámbár sokszor fellobbanó indulatokkal teli, de kitartó társadalmi réteg, amely a devizahitelezés minden daganatát kezdte feltárni és visszavezetni arra, hogy bizony tudatos rablásról és elszegényítésről szól maga az egész folyamat.
Kisebb-nagyobb önsegítő, avagy sokszor önakadályozó csoportok jöttek létre, akik próbáltak kiutat találni, eközben néha egymásnak estek, voltak akik felkapaszkodtak és voltak , akik leváltak.
Ugyanis amíg a Bankszövetség egymásba karolva mantrázta a maga verzióját az egyszerű kisember csak sokszor a szomszédját tudta ostorozni elkeseredésében!
S nem kevesen szégyenükben öngyilkosok lettek!
Pedig nem nekik kellett volna szégyellni magukat!
- folyt. köv-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése