Megjegyzem eleinte a Kormány is itt-ott belenyúlt ebbe a harcba és úgynevezett adósmentő csomagokat készített, de ezek egyike sem bizonyult igazán hathatósnak.
Nézzük, mik voltak ezek:
1. A kilakoltatási moratórium. Ennek lényege, hogy ősztől tavaszig nem lehet kilakoltatni az adósokat.
Ámbár adott valamilyen kapaszkodót, de ugye, senki sem hiszi, hogy egy fuldoklónak az is jó, ha még egy kicsit a víz felszínén tartjuk, aztán elengedjük, hadd merüljön el!
2. A Nemzeti Eszközkezelő.
Ennek a lényege, hogy bizonyos feltételek megléte esetén, az állam megvásárolta és vásárolja az adós tulajdonát, aminek következtében az adós nem törlesztő részletet, hanem bérleti díjat fizetett és fizet, 6 év után pedig eldöntheti, hogy visszavásárolja-e az adott ingatlant. vagy marad bérlő, ezzel elveszíti a tulajdonjogát. Kezdetben a programhoz való csatlakozásnak elsődlegesen családmentő jellege volt, így a kisgyermekes családok tudtak adósmentésben részesülni.
Hozzá kell tenni, hogy a Nemzeti Eszközkezelőnek történő felajánlást, a hitelező bank hozzájárulásával lehetett megoldani.
Sok adós azért bukott el, mert bankja egyszerűen " nem javasolta" a NET-tel történő adósmentést.
A Nemzeti Eszközkezelő sem jótékonysági intézmény, kemény feltételeket szab a bérlőnek, mindazonáltal legalább az adósnak nem kell elhagynia már félig elvesztett otthonát.
Ha gondosan végigolvassuk a NET törvényt, akkor válik világossá, hogy a hitelt egy az élet végéig is tartó fizetési csapdára váltja az adós. Mellesleg a visszavásárlási vételár sem ró kis terhet az adósokra.
Kezdetben tehát a feltételek szűk körűek voltak és csak a felhalmozódott hátralékos hitelek tudták kiszélesíteni a szűk kereteket.
Hangsúlyozom, hogy csak azok esetében valósult meg ez az adósmentés, akiknél a hitelező bank egyetértett.
A NET törvény
http://www.netzrt.hu/wp-content/uploads/2017/03/NET__tv.pdf
3. Árfolyamrögzítés.
Ennek sem akkor nem látták nagyon sokan az értelmét, sem most. A lényege, hogy rögzítették az árfolyamot, mondjuk 180 Ft-on és a többi árfolyam-különbözetet egy külön gyűjtőszámlán vezették és vezetik. Ez az "elodázott" visszafizetési megoldás, semmit sem segített, hiszen arra alapozott, hogy az évek alatt, majd jobb lesz az adós és vagy a gazdaság helyzete.
Mint tudjuk hatalmas gazdasági fellendülésről nem beszélhetünk, hiszen egy bizonyos réteg bármit megvehet, egy nagyobb réteg pedig a létminimum környékén éldegél és általában ez utóbbiak az eladósodottak.
2016-ig a Kormány elsősorban a közmunkát preferálta, hiszen valahogy fel kellett mutatni, hogy tud 1 millió munkahelyet teremteni! ( Hozzáteszem, a Közfoglalkoztatottak száma összesen 210 ezer volt, mára már a legutolsó adatok szerint 145-150 ezerre csökkent.)
Mindebből az látszik, hogy túlzó volt az elképzelés, miszerint az árfolyamrögzítéssel , valamelyest haladékot lehet adni az adósnak, avagy fizetőképessége megerősödik.
A piaci foglalkoztatás ezt nem támasztja alá. De, nem is mond ellent.
Mert a magyar ügyes és elvándorolt, elment más országokba dolgozni, hogy megéljen, vagy éppen kifizethesse adósságát, vagy , hogy új életteret találjon magának!
4. Végtörlesztés.
Ezt kevesek engedhették meg maguknak, a legtöbben tehát maradtak az adósspirálban.
A kérdés az, hogy , hogyan juthatott idáig az adós?!!!
A válasz a szerződésben van, amelyet , mindkét fél azaz a hitelező és a kötelezett is nagy örömmel írt alá.
Hiszen a devizahitelekig a bankok megbízhatóak voltak , ami az információáramlást , a hitelfolyósítást avagy a törlesztést illeti. Nem volt oka egy adósnak sem kételkedni, hogy az általa aláírt szerződésben minden kritérium a valóságnak megfelel-e.
A banki alkalmazott készségesen felvilágosított mindenkit, hogy az árfolyam minimálisan befolyásolhatja a fizetendő részleteket, hiszen 2008-ig ez így is volt.
Senkinek nem volt oka belemélyedni a több oldalas szerződés pénzügyi fejtegetéseibe ( hozzáteszem, nem is értette volna) hiszen biztos volt benne, hogy vissza tudja fizetni az általa felvett kölcsönt.
2008-ban a " lebegő" árfolyam éreztetni kezdte hatását és egycsapásra a kétségbeesett adósok százai rohamozták bankjaikat, hogy mi történt, mire véljék, ezt a hirtelen fizetési emelkedést.
Ekkor kezdődött el a szópárbaj.
A bankok arra hivatkoztak, hogy a szerződést aláírta az adós, tehát el kellett volna olvasnia!
Itt jegyzem meg, hogy még a bankok sem értették saját szerződéseiket, ezért következett be az, hogy az ún. árfolyamrés értékét vissza kellett adniuk az adósoknak!
(Az árfolyamrés az a különbözet, ami a vételi és eladási árfolyam között van. A hiteleket vételi árfolyamon folyósították és eladásin számolták a törlesztést, az eladási árfolyam a magasabb.)
A Kúria jogegységi határozata itt olvasható.
http://kuria-birosag.hu/hu/joghat/22014-szamu-pje-hatarozat
Ez a határozat végképp elszabadította az indulatokat, hiszen ekkorra már látszott, hogy az állam is szembefordult az adósokkal és a bankok oldalára állt azzal, hogy kijelentette, minden szerződés érvényes, kivéve, ha az adóst nem körültekintően tájékoztatták.
Ma sem tudok olyan banki szakembert, aki meg tudja mondani pontosan, ki mennyivel tartozik, hiszen a devizaszerződések a végtelenbe viszik a tartozásokat és nem teljesíthetőek.
Ami a szaknyelvet illeti: hát kérem szépen tessék elhinni, hogy sokan nem ismerik azokat a szakkifejezéseket, amely egy-egy szerződés tartalmaz.
Ami az igazi csavar ezekben a konszenzusokban, hogy félig pénzügyesek és félig jogászok készítették, így aztán a megértéshez is, legalább ilyen képesítés kell!
Amikor a Kúria arra hivatkozik, hogy " ha az általánosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztó (a továbbiakban: fogyasztó) számára annak tartalma a szerződéskötéskor – figyelemmel a szerződés szövegére, valamint a pénzügyi intézménytől kapott tájékoztatásra is – nem volt világos, nem volt érthető." szóval akkor lehet vizsgálni egy szerződés tisztességtelenségét, az rámutatott arra a kegyetlen valóságra, hogy itt ebben az országban mindenkinek minimum egy pénzügyi főiskolájának és egy jogi egyetemi végzettségének kellene lennie.
A tájékoztatás pedig abban merült ki, hogy határidőre a közölt összeget fizesse meg az adós és nem lesz probléma!
Ráadásul a hitelek folyósításának körülményei olykor olyan egyszerűek voltak, hogy küldtek postán egy bankkártyát, azon 500 000 Ft-ot és ha aláírta a delikvens már fel is vehette!
Az sem elhanyagolható információ, hogy sok esetben a bankok forinthitelt nem vagy csak nagyon hosszadalmas procedúra árán adtak, pontosan azért, hogy a devizahitelt tudják értékesíteni.
És az is az igazsághoz tartozott, hogy a bankok fióki alkalmazottainak megszabták azt a kvótát, amivel legalább hetente a hiteleladások számát növelni kell!
Tehát mindenki érdeke a devizahitel volt!
Na de ez nem jogi kategória, ez visszaélés az adósok tudatlanságával!
Egyik oldalon a bank azzal érvelt, hogy az adós aláírta és felvette a pénzt, a másik oldalon az adósok öklüket rázták, hogy a devizához kötött hitellel átverték őket és ez teljesíthetetlen!
Az adósok szerint a szerződések érvénytelenek mivel a benne foglalt értékek nem egyeznek, azaz a Forintösszeg és a devizában megadott összeg szorozva az árfolyammal már a folyósításkor nem egyezett meg!
A Kúria nem adta fel, és kijelentette: de az úgy jó! Ez már 2016-ban történik. Sőt arra is rámutat a Tisztelt Kollégium, hogy a Hitelintézeti törvénnyel ez teljesen összhangban van.
http://www.lb.hu/hu/joghat/12016-szamu-pje-hatarozat
És aztán jön a nagy blamázs, a Forinthitelt egy újabb törvény alapján forintosítják!
Íme a nagyszerű szöveg, ami szintén elnyerte a "hungarikum" jelzőt!
https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=A1500145.TV&searchUrl=/gyorskereso
Ekkor történt az, hogy az addig 1-2 millióval tartozó ügyfél hátraléka , úgy hogy már kifizetett 3 milliót, 5 millióra dagadt!
Tessék elhinni, nincs az a pénzügyi szakember, aki ezt ki tudja magyarázni!
-
Folytatásban: a devizahitelesek lépései
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése