Tipi-topi: Hova is álljak?!

Biztos mindenki találkozott már olyan emberrel az életében, aki vall egy bizonyos meggyőződést, fennen hirdeti aztán mégis az ellentáborban köt ki.
Ezek a "tipi-topi" emberek gyakorlatilag mindig azt keresik, honnan kedvezőbb számukra a széljárás, vagyis mindig azt mondják, amit az éppen hatalmon lévő hallani akar! Vagy legalábbis úgy vélik, hogy azt akarja hallani!
A helyzet az, hogy az ilyen emberek igen gyenge jelleműek, bármikor , bárkit, bármivel kiszolgálnak és ugyanolyan gyorsan képesek szembe is menni vele, ha már nem érzik a hatalmát.
Nagyon hülye játék, nagyon alattomos embereknek!

Az egy másik kérdés, hogy ők azt nem tudják, hogy az, akit körbezsonganak pontosan tisztában van azzal, hogy legalább annyira ellenségek ők, mint támogatók.
Így aztán kihasználja eme szánalmas társaságot, majd a megfelelő módon elbástyázza magát tőlük.
Ez a viselkedés már nagyon ősrégi módszer.
Ugyanis a hatalom gyakorlása nem kis művészet, tévedés azt hinni, hogy egyszerű parancsolgatás. Nem! Nagyon is a penge élén kell táncolni minden pillanatban.
Persze jó kérdés, hogy szükséges-e hogy legyen felettünk hatalom és ha igen az milyen legyen?! Erre a történelem sok példát ad: rabszolgatartó társadalom, demokrácia, hűbéri rendszer, totalitárius hatalom, királyság, stb. Mind egy-egy módszer az uralkodásra, a vezetésre!
Viszont egyik sem volt mentes a "tipi-topi" emberektől, ez a fajta mindig minden rendszerben felüti a fejét, megjelenik, kiszolgál, aztán elárul.

Nyilván "kicsiben" is így megy, mert ugye nem csak egy ország vezetésének vannak fizetett talpnyalói, hanem egy cégnek, egy vállalkozásnak is.
Valahol a vezetés olyan műfaj, amely igényli a jellemtelen szolgák jelenlétét, mert őket bármire fel lehet használni.
Az sem különösen meglepő, hogy ezek jó része nem különösen művelt, sőt általában csiszolatlan és nem gyémánt. Nyilván mert ha értenék, hogy mit tesznek , akkor nem tennék!
Mai divatos kifejezéssel élve alacsony az IQ, de van még lentebb is!
Ezek az örök túlélők, akik minden rendszerben "megállják" a helyüket, mindenhol és mindenkivel jól érzik magukat és egész életükben hízelgéssel keresik a kenyerüket, munkával sohasem!

Szóval olykor én is összefutok hasonlókkal és szomorú mosollyal veszem tudomásul, hogy bizony, aki ma még az én kedvemet kereste ( ámbár feleslegesen, mert semmit nem hiszek el neki a hízelgése miatt) az holnap már ellenem lesz. Sajnálatra méltóak, ezért nagyon hamar tudtára szoktam adni mindenkinek, hogy nálam ezzel semmire sem mennek! Én csak azt nézem, mennyire küzd a másik , mennyire akar mások javára lenni! Aztán azt is megfigyelem, hogyan beszél egy harmadikról és ezzel mindent megtudtam, ami segít eldönteni, akarom-e egyáltalán megismerni, vagy itt a vége!
Persze ezt én megengedhetem magamnak, mert nincs a kezemben hatalom ( én legalábbis úgy tudom) , nem kell elszámolnom másoknak!
Viszont az, akire sokat bíztak, azon sokat is kérnek számon!
Annak bizony élnie kell a tipi-topi lehetőségekkel, pontosan tudva, hogy ugyanannyira vannak ártalmára, mint előnyére ezek!
A szükséges rossz?!
Igen, pontosan!
Persze, mondjuk, ha mindenki őszinte tudna lenni...
Hagyjuk! Tudjuk nagyon jól, hogy akkor már minden társadalom összeomlott volna az anarchia következtében, amit az őszinteség kivált! Hiszen senki sem akarja azt hallani, hogy azért van szegénység, mert ámbár pénz és élelem is van, csak néhány ember érdeke az elszegényedés az elégedetlenség és a háború. Mert akkor fegyvert lehet eladni, amiből ismét meg lehet gazdagodni. Vagy akkor újjá lehet építeni a lerombolt területeket, ezzel kölcsönökre kényszeríteni egy adott országot és így javaihoz bagóért hozzá lehet férni!
Sorolhatnám, de nem akarom!
Inkább eltipegek, abba az irányba, amelyiket mindig is helyesnek tartottam, ha esett, ha fújt, ha sütött a nap, az igazság irányába!
 Megjegyzem nagyon nehéz út, de nem vagyok egyedül és ez rendkívül vigasztaló!