Napi dühöngő!

Szinte biztos vagyok, hogy ezt a napot egy darabig nem felejtem el, mert ma minden és mindenki "szembeköpött"!
Az életnek ez is a rendjéhez tartozik, mondhatnám, csak valahogy nem egyszerre, egy nap!
Vajúdunk , mert hol katarzist élünk meg, hol temetést, de igazából a baj ott van, hogy például én sem tudok mindent Hurrá-optimizmussal megélni!
Jaj, de jó! Ma megint tapló volt velem a másik!
Jaj, de jó, ma megint nem sikerült elérnem azt, akit hetek óta körözök, mert szükségem lenne egy infóra!
Jaj, de jó, mert egy csomó hülyeséggel keresnek és persze semmi köze az igazsághoz!
Jaj de jó, mert ....

Mert, aztán nekem a legjobb a világon! És még a rengeteg közhely, amit elsütnek a rovásomra a:
"Könnyű neked!"-től az " Ezt én is tudnám!"-on keresztül " Neked aztán semmi gondod!"

Megszokhattam volna már, de valahogy időről időre betelik a pohár és úgy gondolom ideje szóvá tenni!

Talán nem mindig a saját szemüvegünkön keresztül kellene a másikat nézni! Mert, ugye akkor csak abból látunk, amit mi megéltünk, és fogadjuk már el végre, hogy amiről nem tudunk, az attól még létezik!
Próbáljunk már egy kicsit mögé nézni a dolgoknak!
Ne kerülgessünk embereket azért, mert ő nem szimpatikus, mert eszünk ágában sincs megismerni, mert kényelmesebb nem törődni vele!
Ne fordítsunk hátat az egyik embertársunknak, miközben mindenkivel jó-pofizunk, mert megalázó és mert magunkról állítunk ki bizonyítványt!
Vegyük már észre, hogy az is ember, aki nem futkározik látványosan körülöttünk!

Mondom nem érdekelne, ha nem egy nap és egymás után jönnek ezek a dolgok!
De ha hiszi a Kedves Olvasó, ha nem, bizony ezek nagyon fájnak! Mert valahol mindannyian emberek vagyunk és mindannyian szeretnénk egy jó szót, egy törődést egy kis kedvességet!
És az a legszörnyűbb, hogy általában azok nem kapják meg, akiknek a legjobban szükségük lenne rá, akiknek pedig nem számít, azok minden figyelmet megkapnak!
Én mondom, hülye ez a világ, de az ember a legképtelenebb és legértelmetlenebb lény benne, beleértve magamat is!

Hallottam, hogy az Egyesült Államok valamelyik államában szokás a kocsmák mögé egy követ kirakni, hogy a felindult emberek azt rugdossák és így jól kitölthessék mérgüket!
Mivel alapból nyugodt természet vagyok, ez sajnos rajtam nem segítene! De az igen, hogy elmondhatom mennyire tud fájni, ha kirekesztenek ( s még ha a bőrszínem miatt tennék az hagyján), ha átnéznek rajtam, vagy ha szóban bántalmaznak.
Mert, hogy ezek, mind egytől egyig bántalmazások, méghozzá súlyos lelki bántalmazások.
Néha azt kívánom, bárcsak én is tudnék kegyetlen lenni! De azokból él épp elég közöttünk, vagy talán túl sok is!
Ilyen napoknak senkivel nem szabadna történnie! Senkit nem szabadna bántalmazni!