Akárkivel találkozik boldogan rámosolyog, majd felnéz az égre és hálát ad a napfényért, a nap melegéért, azokért, akikkel aznap összehozza az élet és hogy egészséges, vagy legalább nem szenved még nagyobb betegségben.
Közben arra gondol, milyen jó szeretni és szeretve lenni, milyen jó, hogy sohasem jut eszébe, esetleg mások bánthatják és milyen jó, hogy életének minden pillanatában csoda történik.
Csoda, mert újra láthatja a tavaszt, csoda, mert szerelmes lehet, csoda, mert jó másoknak köszönni, vagy inteni nekik, csoda, hogy a találkozások egy tökéletesen megalkotott univerzum részei, csoda, mert ismét boldogság töltheti el!
Egy tökéletes napban az ember gondolatai szépek, az érzései mámorítóak és a tettei felemelőek!
Bátran javaslom próbáljuk ki!
Varázsa van annak, amikor már az ajtón úgy lépünk ki, hogy ragyogunk, mert minden ember ösztönösen visszaragyog, kivéve azok, akik akarattal nem akarnak!
Mennyi bánatot és fájdalmat szórnak szerteszét maguk után ezek az emberek és milyen riasztóak tudnak lenni, mintha a Föld sötét oldaláról érkeznének. Pedig más bajuk nincsen, mint hogy nem veszik észre őket is szeretik!
Néha olyan bosszantó, amikor ezt látom, hogy legszívesebben jól megráznám az illetőt és azt mondanám neki: Hahó! Te, odabenn! Észrevetted már, hogy a nap rád is süt és, hogy a fák neked is susognak és, hogy a virág neked is nyílik?! És azt, hogy mások rád is mosolyognak, sőt azt is, hogy szeretnek?!
Ébresztő, dühös ember! Te is fontos vagy, te is kellesz, mert veled együtt kerek az egész világ!
Neked is énekelnek a madarak és téged is ölel egy szív!
De mivel ismerjük az alapigazságot, hogy tudniillik: Semmi sem tökéletes, egyedül Isten !Így ez a nap csak képzeletünkben él!
De ott létezik és vár, hogy végre megtörténhessen!
Addig is ez a dal emlékeztet bennünket rá:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése