Ütős napok mindenki életében vannak, általában azonban mindannyian abban reménykedünk, hogy mindezt már reggel letudjuk - mármint az aznapi pofont- és aztán élvezhetjük a nap szépségeit.
A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy igazán nagy rúgásokat napközben tudnak rajtunk halandókon elhelyezni és ne siránkozzunk, mert van , akinek az egész napja szar, úgy reggeltől estig.
Na persze mindez hozzáállás kérdése, szokták nekem mondani, bölcs szavakkal nyugtatgatnak: Fogadd el! Törődj bele! stb.
Ezek azok a mondatok, amiken aztán végképp felmegy a pumpám és ha addig hajlottam is volna rá, hogy ne pörögjek mint egy búgócsiga, onnantól már menthetetlen a dolog.
Meggyőződésem, hogy a dolgokat nem elfogadni kell, hanem változtatni, hogy élhetőbb életet élhessünk! Ó persze jól tudom óriási a kívánság, a jóban mindig is telhetetlen voltam. Még akkor is, ha a telhetetlenség bűn.
Az elfogadhatatlan baromságok megváltoztatására viszont mindig is törekedtem más felelősen gondolkodó magyar "padtársammal vagy rabtársammal?" együtt, szóval azt gondolom, hogy az ész és logika bizony nagyon elkél mindenfelé.
Valahogy úgy érzem magam a mai társadalomban, mint, amikor a vak kannibál készülődik a lakomára, csak elfelejtettek neki szólni, hogy már mindenki vega lett és hogy tollak helyett a lurex a módi, valamint senki sem szereti a kannibál szót tehát mindenkit átanyakönyveztek faji hovatartozását tekintve a vegabörg elnevezésre.
Szóval tollászkodom a mai nap végén is, hogy mit és hogyan és mikor, de sehogyan sem tudom felfogni óriási méretű eszemmel, mikor lettünk ennyire morálisan szétesettek és a nagyobb kérdés, hogy nem zavarja ez a legtöbb embert?
Tudom azzal, hogy dohogok csak saját magamat lököm mégjobban egy újabb nagyszabású betegség felé, de azért mégis azt kell, hogy mondjam: álljon meg a szilvapálinkás, fütyülős, kacskaringós menet!
Mióta mondja meg a nyúl, hogy a vadász mikor lőjön rá és na persze melyik puskával?
Vagy másképpen fogalmazva, mióta fogja a hal a horgászt?!
Márpedig akármerre nézek, csak kifordított dolgokat látok! Tisztességes csórikámat rakják ki az otthonából hatalmas verőemberek!
És persze jól működik minden, vagy működik, de lehet nem is jól?!
Rakoncátlan énem még mindig emlékszik azokra az időkre, amikor a nem dolgozó embereket KMK-ért ( Közveszélyes Munkakerülés) lecsuktak, ma pedig ez a módi, a sikk és még táncolnak is hozzá.
Az is rémlik, hogy olyan baromi rosszul éltünk, hogy a kevés kis fizetésből, leróttuk a számlákat, vettünk cuccokat, jártunk szórakozni ( minden nap) és kirándultunk , üdültünk!
Én , mint vak, mostmár vega kannibál ( az új besorolásomat nem tudom megjegyezni) jobbára csak gyógyszeren élek és ábrándozom, hogy milyen tök jó volt abban az elbaltázott régi rendszerben élni.
Ha másért nem, talán , mert nőnek néztek, mert melegben lehettünk és senki nem rabolt ki senkit, a tányéron pedig hús volt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése