Van úgy, hogy elakad a szavam

Napok óta küszködök , mert szeretnék újabb és újabb témákat elővezetni és kérdéseket feltenni. Három vázlat is itt "hever" a virtuális térben, de sehogy sem vagyok képes végigdolgozni magam rajtuk.
Kutattam a gondolataimban, hogy vajon mi az akadálya annak, hogy most képtelen vagyok felvetni valami igazán ütős témát, amíg rá nem jöttem, hogy ott a baj: az írói válságot egy mély érzelem váltotta ki.

Úgy tűnik valami  teljesen lefoglal, nem tudok úgy rálátni a világra, ahogyan kellene!
Vannak, akik ilyenkor elutaznak és pihennek valahol, hogy egyszerűen kikapcsolják agytekervényeiket, és ez még csak nekem is menne, de az érzelmeket nem igazán lehet kikapcsolni. Azok ugyanis nem utaznak el, nem mennek sem telelni, sem nyaralni, hanem elfoglalják az őket megillető rangos helyüket és uralják az ember lelkét.

Én magam csodálkozom a legjobban, hogy mennyire bonyolult és kibírhatatlan a női lélek, és mennyire észveszejtő tud lenni egy nő, ha az érzelmei rabja.
Hosszú évek során lett volna alkalmam megszokni önmagamat, de bizony úgy tűnik nekem is óriási dilemma ez. Ezért nem várok másoktól megértést saját érzelmi hullámvasutam kisiklásaival kapcsolatban.

A józan ész logikája nem az a hely és mód, ami ilyenkor betalál a helyes megoldásra, sőt mondhatnám magamnak jogosan: "Szenvedj, ha sikerült így összekuszálnod a dolgaidat!"

Na de tréfát félretéve!
Elakadt a szavam egy pár napja, pont úgy, mint, amikor szteroidot kellett szednem betegségem kapcsán.
Az a pirula aztán legátolta a fogalmazási képességemet annyira, hogy egyetlen  egy értelmes mondat sem jött ki belőlem.
Emlékszem, akkor hónapokig hallgattam, mert nem voltam képes végigvinni egy logikai menetet.
Nem, nem!
Nem szerelmes voltam, csak túlszeres, vagyis túlgyógyszeres.
Miután már nem kellett szednem eltelt vagy 3 hónap mire elkezdett működni úgy az agyam, ahogy most, hogy könnyedén, szemrebbenés nélkül és pimaszul kibököm mindazt amit úgy gondolok épp ideje placcra tenni.
A placc meg is van, üres is, téma is lenne, de most semmi sem tud elégedetté tenni.Máskor egy ilyen gondolatsor megalkotása szinte pillanatok alatt megtörténik, most ülök az üres virtuális papír előtt és csak nézek a semmibe, az eszem máshol jár.
Ez már egy hete így megy.
Bármit teszek, csak automatikusan csinálom, nem látok és nem hallok, csak kizárólag pillanatképeim vannak az elmúlt egy hétről, néhány mosoly, néhány tekintet, néhány szó.

Ma reggel belenéztem a tükörbe ( mint mindig)- bár fogalmam sincs ilyenkor mire számolok, hogy valami csoda folytán más néz vissza, vagy fiatalabb, vagy szebb?! - látom a szemem alatt a nagy duzzanatokat, és bár tudtam, hogy a láz, kemény program, de hogy ilyen csúnya legyen?!
Szóval itt a tettes!
Ezért nem tudok gondolkodni, írni és alkotni. Nem maradt más hátra, minthogy bocsánatot kérjek az olvasótól.
Ígérem legközelebb ütős kis anyaggal jövök!
Addig is nemzeti érzéssel teli szép ünnepet mindenkinek!