Nem is akárhogyan, hanem szépen kikerekítve, megsózva, megborsózva, megpaprikázva , avagy fiatalok kedvéért ketchup-el, majonézzel, mustárral nyakon öntve.
Kikerülhetetlen! Legyen valaki élete szuper titkos, nincs az a helyi, területi bio térfigyelő rendszer, amelyik fókuszába ne kerülne bele az éppen szájon forgó delikvens.
Irtó jól működik a falusi "hírszerzés", azt gondolom, hogy a CIA a KGB de még a Mosad is tanulhatna a vidéki titkos tevékenységekből, mert valamit mégiscsak tudnak azok, akik információ nélkül is képesek hosszasan ecsetelni a problémák felbukkanását, a félrelépések és beteges cselekedetek megtörténtét, az eltulajdonítások mikéntjét, a résztvevők számát, nevét az időpontokat.
Két dolog lehet emögött: vagy nagyon jól ismerik a településen lakókat, vagy baromi jó a "kémelhárítás", mert, hogy nem az igazat mondják!
Elgondolkodtam, hogy egyébként is érdekel valakit az igazság?
Lényeges, vagy fontos? Lehet, hogy soha nem is számított az, hogy valójában , ténylegesen, ki, mit csinált, vagy mit nem csinált, csak egyszerűen jólesik a másikról azt hinnünk tudunk róla bármit is?
Mire jó, ha valamit tudni vélünk, de nem is nézünk utána?
Vagy kiáltsunk föl Pontius Pilátussal, aki pontosan tudta, hogy az ember bármire képes, hogy a vélt igazságot elhintse, hogy : Mi az igazság?!
Engem személy szerint csak az igazság érdekel, ezért aztán, a hallottakat pro és kontra elemzem, végiggondolom, hogy egyértelmű-e az adott dolog vagy éppen más szemszögből is meg lehetne nézni és ha valami nem stimmel, akkor nem fogadom el egy és igaz állításnak!
A kételyeimet fölvetem , de nem igyekszem senkit meggyőzni.
Tulajdonképpen azért, mert a faluban is igaz, mint a világ minden táján, hogy a negatív reklám is reklám. Azt pedig a PR-osok is tudják, hogy a rossz hír nyolcszorosan gyorsabban terjed, mint a jó.
Így, ha valakiről sokat beszélnek, az népszerű lesz, mert a nép ajkán landol éppen! És mikor lehet a nép ajkára kerülni? Ha az emberről azt állítják, hogy szeretője van, vagy, ha hazudik vagy ha részeges vagy ha lop. Csudi jó érzés, amikor a népszerűségi indexe az embernek az egekbe szökik, na persze ennek az a hátránya, hogy hirtelen a pálfordulás miatt hamarosan a falusi Oscar gála vörös szőnyegén pofára esik az ügyeskedő, botcsinálta rekláméhes szerencsevadász!
Persze nem mondom, falura azért jön az ember, hogy békés , csendes életet éljen, aztán hamar el kezd vágyódni a nyüzsire, a felpezsdült életre. Vannak, akik minden évben megküzdenek a "falu díjnyertes bikája" címért, és vannak, akik mindig beállnak szurkolni. Vannak, akik a "legszebben öltözött nő"- nek járó szobrocskáért lobbiznak és vannak, akik rendszerint olyan dologba fognak bele, amiben esélyük sincs nyerni.
De így kerek a falu és így kerek benne minden!
Egy nap újabb pletykák kapnak szárnyra, újabb nők és férfiak kerülnek szóbeszéd témájává , de végülis mi rossz van abban, ha kicsit mindenki belelát az életünkbe?!
Max irigykednek a nehézségeinkre, amit tévesen előnynek látnak, vagy a betegségeinkre, amit félreértelmezve terhességnek látnak, vagy a szerelemre, ami bennünk van, amit viszont sajnálkozva betegségnek vélnek felfedezni!
Mit sem változtat ez azon, hogy szép a vidéki élet, gyönyörűek a nők, szépek a pasik, csak ez utóbbiból szingli elvétve van!
Na igen, semmi nem lehet tökéletes!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése