Mi az oka, hogy úgy gondoljuk, van valami, amit el kell titkolnunk mások elől?!
És a titok, vajon örökre az marad, vagy egy nap feltárul?!
Annyi bizonyos, hogy mindenkinek legalább egy titka létezik, van , akinek több, ezek kisebb kaliberű titkok, esendőségek, olyan gyengeségek, amelyeket szégyenlünk, amelyek, ha kitudódnak, megtépázzák nimbuszunkat, de nem veszélyesek és nem égbekiáltók.
A legtöbbet az idő betakarja és eltűnik, nem lesz már érdekes és felesleges titkolnunk, hiszen ahogy változnak az idők, úgy a titkok fajtája is.
Példának okáért voltak idők, amikor ha egy lány teherbe esett, nagyon nagy szégyen volt, így a család elvitte messzire rokonokhoz, hogy ne is tudja senki milyen szörnyű "folt" esett rajtuk.
Ma már ez nem tartozik a hatalmas titkok közé, sőt már senki nem tartja felháborítónak.
Szóval a titkok így válnak semmissé az idő múlásával.
A nagy titkok azok, amelyeket "hét pecsét alatt" őrzünk. Ezek azok, amiket soha nem mondunk el senkinek, ezek szinte kivétel nélkül érzelmi titkok. Szerelmi kapcsolatok , szerelmes találkák, szavak, érintések, kincsesládában őrzött kavalkádja.
Hétpecsétesek, mert hétszer kellene megtörni ahhoz a titok őrzőjét, hogy az napvilágra kerüljön.
Ha mégis rábízzuk valakire, az csak az lehet, aki számunkra a legfontosabb, akiben feltétel nélkül megbízunk és vagy akire vonatkozik a titkunk. Igen Ővele, akiért lángol a szívünk.
Valamikor hét pecsét alá tették a titkos megállapodásokat, ma már inkább a "80 évre titkosítva" kifejezést alkalmazzák.
Pedig a kettő nem ugyanaz.
A Hét pecsét a Jelenések könyvére utal, e szerint senki nem méltó, hogy a 7 pecsétet feltörje, csak egyedül a Bárány, azaz Jézus Krisztus. A hetes szám a teljességet jelképezi , magát Istent, aki tökéletes önmagában.
A "hét pecsét alatt őrizni" kifejezés tehát nem kevesebbet takar, mint, hogy örökre legyen titok, az, ami le lett zárva méghozzá Isten jelenlétében.
Természetesen ma már ezt nem így vesszük, de érezhető, hogy milyen mélységes súlya van ennek.
Vannak, akik ilyen titok alatt őrzik üzleti megállapodásaikat, de ők nem teszik 7 pecsét alá, hanem sokszor kéz kezet mos, vagy zsarolással biztosítják a titkot.
Igen, azért van különbség!
Már csak az a kérdés maradt megválaszolatlan, hogy miért is vannak titkaink, pláne hétpecsétesek?
Azt gondolom, hogy egyszerű a válasz. Manapság az ember szinte mások előtt él, belelátnak a konyhájába, a nappalijába , a fürdőszobájába és bizony a hálószobájába is.
Szóval szinte sem tabuk, sem intim élet.
Ebben a túlfokozott információáradatban, kell lennie egy piciny kis helynek, ahol elfér egy privát titok.
Egy "csak az enyém" sarok, amiben igazán önmagam lehetek, ahova bebújhatok és szemlélhetem csodálatos kincsemet. Ez ad ugyanis annyi illúziót, hogy hatalmam van a saját életem felett és nem mások vizslató tekintetének vagyok kitéve!
Ezért akarunk magunknak egy titkot, egy igazi mély titkot, mert abban én én lehetek, és ott mindig rátalálok a másikra , mert ott örökké gyönyörködhetünk egymásban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése