HBT- Hazugságok Bővithető Tárháza

Az apropót egy pár hónappal ezelőtti esemény emlékezetes pillanata adta.
Bizonyára mindenki találkozott már olyan emberrel, aki nem tudott hazudni ugyan, de azért csak megpróbálta!
Ilyen esetben a legnaivabb is tetten érné a hazugságot, de az ember már csak olyan, hogy próbálkozik minden "mesterséggel", így  a hazugsággal is.
Vannak, akiknek sohasem kellene megpróbálni, mert az igazmondással többre mennének, de a jelenlegi társadalmi konvenciók olyanok, hogy magas rangra emelték a hazugságot, s mintegy művészeti tevékenységet azonosították, így aztán bárki, bármikor, bárkinek , bármit összehablatyolhat.

Elgondolkodtam a
"Ne hazudj , és mások becsületében kárt ne tégy!" Isteni parancsról, hogy hogyan is lett letaszítva a piadesztálról , avagy kiszedve alóla a becsületesség és tisztesség alapkövei, miért is lett eme több évezredes parancs a sutba dobva, hogy helyére a " Hazugság a jövő!" eszményképe kerüljön?!

Ámbár elég lesújtó a kép, mégis talán jobban bele kellene néznünk a képzeletbeli "kútba", mert messziről a víz feketénk tűnik, közelről pedig átlátszó. Vagyis van remény!
A hazugság tudatossága éppen hogy nem lehet felmentő körülmény, hanem súlyosbító, de ha egy példán szemléltetjük, meglátjuk az imént leírt igazság mennyire visszatükröződik.

Ha, teszemazt, közölnünk kell valamelyik barátunkkal, hogy ellene kifogás van, ismerjük, hogy barátunk mennyire érzékeny az adott kifogás pedig mennyire bagatell, akkor vajon az a lépésünk, hogy a problémát mint egy mellékesen megemlítjük, hazugság vagy nem?

Távolból : Hazugság, mert nem mondtuk meg őszintén , mi a probléma, mi merült fel.
Közelről nézve: Áttoltuk a hangsúlyt, elvettük a problémáról, mellékessé tettük, mert átszűrtük a másikismeret szitáján és megértettük, hogy fölösleges fájdalomba kergetnénk egy pitiáner dolog miatt.Vagyis hazugság.
Tehát a végeredmény ránk nézve ugyanaz: hazudtunk.
A másikra nézve azonban nem mindegy, hogy képesek vagyunk-e valamilyen dolgot kíméletesen közölni, vagy egyszerűen belebokszolunk a gyomrába. Ez már a saját intelligenciánk függvénye.

Valójában minden egyes nap többször kell döntést hoznunk arról, hogy hazudjunk-e vagy sem, mit mondjunk el és mennyit, vagy elhallgassunk dolgokat.
Mert a hazugság nem csak egy  esemény,  vagy beszéd elferdítése, vagy valótlan állítása, hanem maga az a hozzáállás, hogy egy adott felvetésre, kérdésre részleges igazságot mondunk el, vagy éppen elhallgatjuk, vagy letagadjuk.
Nincs "kegyes" hazugság abban az értelemben, hogy elfogadható-e vagy sem!
Csak minőségi értelemben, amikor azt mondjuk: nem fedem fel előtte a kegyetlen igazságot, mert szükségtelenül nem akarom, hogy fájdalma legyen! Azaz beépítem a hazugságba a védelmi szűrőmet, azaz megóvom a másikat.

Sokan vagyunk így, hogy a másik védelme érdekében nem mondjuk el, amit hallottunk róla, mert aki mondta hiteltelen személy, vagy éppen jól ismerjük és tudjuk, hogy alapvetően mindig gonoszkodik.

Akkor felmerül a kérdés, hogy a hazugság, mint olyan egyáltalán megkerülhető, létezhet az , hogy mindig és mindenkor igazat kell mondanunk?
Ha mindig igazat és a színtiszta igazat mondanánk, abba a világ már beleroppant volna!
Nem lehetünk kíméletlenek szeretteinkkel, embertársainkkal, felebarátainkkal szemben!
Vagyis senkivel!
Értenünk kell ahhoz, hogy hogyan mondjunk el egy igazságot, hogyan nevezzük néven a dolgokat, ha azok nem is azok, amik, szóval nagyon magas szinten kell művelnünk a közlési képességünket. Olyan retorikát kell alkalmaznunk, ahol ugyan a hazugságot el kell követnünk, de ha már tesszük legalább a gonoszságot és a rosszat ne terjesszük!
Mert, aki nekünk másokról gonoszságot beszél, avagy másokkal kapcsolatosan gonoszságot forral és tudomásunkra hozza, az gyakorlatilag a mások becsületébe gázol!
Ebben ne legyünk partnerek!
Ne adjuk igazmondóan tudtára a másiknak a becsületsértést, mert akkor menthetetlenül csapdába esünk, hiszen társtettese lettünk ennek az ocsmányságnak!
Ennél még mindig jobb, ha megszűrjük a mondandónkat és egyfajta bagatell-köntösbe öltöztetjük.
Ha végigvezetjük magunkat ezen rájövünk, hogy az a bizonyos képzeletbeli tó fenekén lévő fekete víz, nem is olyan egyértelműen az! Ha tenyerünkbe vesszük, akkor látjuk alatta tenyerünk minden vonását, vagyis tiszta!
Nem könnyű nem hazudni, de a becsületsértést mégis csak könnyebb megakadályozni!

Úgy tűnik, sokkal bonyolultabb ez a parancs, mint első hallásra gondolnánk!
Mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy hova áll : a gonosz és valótlan események terjesztői közé vagy lehet esetlenül, de megpróbál kicsit hazudni ( tudva azt, hogy rá nézve a hazugság az hazugság, nincs kicsi vagy nagy!), mert ha már a világ olyan, hogy intrikál és verbálisan bántalmaz, mi legyünk olyanok, hogy tudatosan óvjuk és védjük egymást és egymás jó hírnevét!