Szexuális hazárdjátékok

Az ember, ha belefog egy kapcsolatba, akkor annak szoros része kell , hogy legyen a szex, vagy legalábbis ezt mindenki természetesnek tartja.
Tulajdonképpen 16-tól 30 éves korig a nők és férfiak teljesen biztosra mennek sikerüket illetően, hiszen vonzóak,   ezt tudják is magukról és semmi nem akadályozhatja őket, hogy szexuális virtuozitásuk kiteljesedjen. Képesek bárhol, bármikor, bármilyen helyzetben, közegben kalandba keveredni, s ha partnerük igazán szuper, akkor akár naponta többször is bizonyítják önmaguknak és adott kapcsolatuknak, hogy ötletekből ki nem fogyó lepedőakrobaták.
Kicsit irigykedve hallgatják szédítő szexuális élményeiket és tusájukat, azok, akik már túlléptek a 35-ön és lassú de visszafogott hanyatlásba indulnak a szex harcterén.
Ugyanis ekkor már nem megy minden csettintésre, egyszer csak történik valami és az izzadságon kívül nem önti el őket semmilyen felfokozott vágy. Rövidzárlat, majd újabb.
Ekkor még csak egy-két alkalommal jelentkezik és megfelejtkeznek róla az érintettek, de az idő könyörtelen és a szexuális aktivitás el kezd lassan és folyamatosan elfonnyadni.

Aztán 40 felett a "Wall Street" időszaka köszönt be, ez az első komolyabb veszteség megélése.
Hirtelen a szex komoly hazárdjátékká válik, ahol vagy sikerül és akkor óriásit arat a delikvens, vagy rosszkor, rossz időben, hatalmas veszteség keletkezik.
Ilyenkor kezdődnek az igazi problémák.
A nők is legalább olyan mértékig hazardíroznak, mint a férfiak, hiszen ellanyhuló érdeklődésüket egy-egy extrém variánssal próbálják feldobni.

Ha addig nem, akkor ezen a ponton megpróbálkoznak azonos neművel, hogy vágyaikat kielégítsék, de a "simiszex" is izgató számukra ( ahol mindenki meztelen és csak egymást simogatják, nincs közösülés), megpróbálják a hármas variánst , vagy a párok egymás közt játékot.
Ez a fajta fantáziadús együttlét azonban még inkább hasonlít a brókerek fogadására, mert, ami kettesben is kudarcra van ítélve, az hármasban , négyesben sem feltétlen működik. Sőt nagyobb lesz a veszteség.
A simizés pedig kissé extrém, ezért nem is felel meg mindenkinek.

40 és 50 között aztán szembesül mindenki azzal, hogy bizony  már majdnem mindent kipróbált és semmi sem hozhatja vissza régi tizenéves elképesztő örömszerző énjét.
Talán nem is kell, talán újra kellene kezdeni az egész tanulási időszakot.
Ugyanis, lehet, hogy megváltoztunk közben, talán kissé szemérmesebbek lettünk, esetleg visszariadunk attól, hogy már nem vagyunk olyan elképesztő vonzóak?
Lehet, hogy észrevettük hibáinkat, amik akkor is megvoltak, csak csalogány módjára állandóan daloltunk, hogy párra találjunk?
Mi van , ha most is gyönyörűek vagyunk, csak a korosztályunknak megfelelően?
Na és mi van, ha más korosztályból keresünk párt, aki segít visszaigazolni, hogy valóban még elképesztően jók tudunk lenni?
Hol van az előírva, hogy egy 40-50-es nőnek csak 60-as partnere lehet?
És ha a 70-es a nyerő a maga sármjával és kiteljesedett életével, érettségével?
Avagy egy jó 30-as nem gerjesztheti be a már "halálra" ítéltnek gondolt libidónkat?
Dehogynem, ez, mindig beválik.
Mindig beválik a nőknél és a férfiaknál is, hogy csökkenő aktivitásukat egycsapásra eltüntesse egy más korosztálybeli társ, aki  már csak a jelenlétével is képes őrült szexviharba kergetni a másikat.
Úgyhogy a hazárdjátékot örökre magunk után hagyva, csak nyugodtan vessük bele magunkat a szerelemtengerbe és hagyjuk hadd lubickoltassanak bennünket a fiatal titánok avagy hableányok, vagy éppen a csendes és varázslatos kősziklák!