"Nem szeretem" dolgok

Karácsonykor szeretjük a havat, igazi filingje van, olyan mikulásos, összebújós, túláradó érzésekkel teli, szóval a hó kell ahhoz, hogy széltében-hosszában, mélységében megéljük elképesztő hangulatát. Ám az utóbbi években nem Karácsonykor esik a hó, amikor illendő lenne és, amikor igazán rá vagyunk készülve, hanem januárban, februárban vagy éppen március 15.-én.
Ünnepi hangulat sehol, helyette viszont marad a robotolós hólapátolás.
Bármennyire is szeretem a szép hófehér havat, de a lapátolás nem a kedvencem és egyre szomorúbban konstatálom, hogy mire hazaérek teendőim után, úgy kell kiásnom kis házam körvonalait.
Persze , amennyiben ebben az ütemben hullik ránk az égi áldás.
A forró tea ugyan ad némi enyhülést lelkem sopánkodásának, de igazából a felismerés , hogy újabb plusz tevékenység "szakad rám" nem tölt el örömmel.
Ilyenkor az embernek számtalan szebbnél szebb gondolata támad, mint pl: de jó lenne most valahol a tengerparton 30 C fokos melegben nyaralni!
Egy szál pólóban és bikiniben sétálni a napfényes homokon, ahol süti az ember talpát  a felmelegedett part, miközben simogat a tenger lágy hullámaival!
Ez a de jó lenne kategória a legelképesztőbb!
Mert, ha tél van , " egy szál semmire vágyunk", ha nyár, akkor szánkózásra és kandalló tűzre.
Az lenne az igazi, ha mindig azt élveznénk, ami éppen van!
De az ember csak olyan, hogy mindig mást akar és mindig mást tesz, mint amire lehetősége nyílik.

Vegyük csak a legegyszerűbb és leghétköznapibb dolgot a Hétfőt!
Az emberek nagy többsége úgy van vele: Jaj csak Hétfő ne legyen!Mert avval kezdődik a munka, a tanulás, a vizsgák, a megbeszélések  egyszóval mindaz, amit nem szeretünk megélni!
A Hétfő a szükséges rosszak egyike! És tényleg így van?
Létezhet, hogy minden rossz Hétfőn kezdődik?!
Aligha! Valahol a morális felfogásunkkal van a bibi. Nem szeretjük a "nem szeretem" dolgokat!
Hogy számon-kérnek tőlünk és elvárásoknak kell megfelelnünk!
Mert a mindennapjainkban igenis állandó kihívásokkal kell szembenéznünk, folyamatosan felelnünk és megfelelnünk kell!
Ez az, ami miatt nem szeretjük a Hétfőt, vagy a hólapátolást, vagy télen a hideget, nyáron a nagy meleget!
Szóval bennünk van a hiba, a mi készülékünkben!
Ha teszem azt, télen nagy meleg lenne, akkor is utálnánk a Hétfőt, és ha nyáron esne a hó, akkor is!
Kell ezt még ragozni?
Nem.
Valahogy úgy kell ennek működnie, hogy annak a nehézségnek  " adom oda magam" avagy fogadom el, amelyet éppen megélek. Nem kell elmélyedni benne, nem kell előre félni, hiszen, aminek meg kell történnie, az meg fog történni.
Szóval, örüljünk a havazásnak januárban, a hétfőnek minden héten, mert nem biztos, hogy ez lesz a legrosszabb napunk!
Csak engedjük, hogy megtörténjenek a dolgok, a most pillanata a legfontosabb, mert a következő pillanatban már elmúlik és halott lesz.
Amúgy pedig inkább az örömteli pillanatokat őrizzük meg, mert azok visznek tovább, azok adnak elég erőt, a cseppet sem kívánatos nehézségek elviselésére.