Vissza a kőkorszakba?

Az ember hisz a saját képességeiben, sőt abban is, hogy bármit meg tud csinálni! Ezt nem feltétlen az egoja mondatja vele ( bár sokaknál igen), hanem az élettapasztalat, amely megmutatta, hogy a legnehezebb helyzetből is talált kiutat, vagy éppen bármilyen munkát el tudott végezni, ha szükséges volt.
Csak néhány önéletrajzban nem szereplő adalék: 18 évesen rakodtam ki vagont éjszaka, mert jól fizették, vagy voltam virágkötő , dekoratőr, de szereltem porszívót, voltam felszolgáló, kocsmáros, betonoztam, falat festettem, villanyt szereltem, de számítógépet is és még programoztam is valamikor és a jó ég tudja , mi mindent csináltam még, és teszek ma is pénzért , na persze a tisztesség jegyében.
Ezeket a munkákat szakiktól tanultam, olyanoktól, akiknek a kisujjában volt a mesterség csínja-bínja.

A minap eszembe jutott, hogy ki kellene javítanom néhány dolgot az otthonomban és elkönyveltem azzal, hogy , amint hazaérek, megnézem az interneten.
És akkor egy pillanat alatt átfutott az agyamon, mi történne, ha egyszer csak "vészleállás" lenne és megszűnne az internet, akár vírussal, vagy egy akár a Földet is veszélybe sodró erős mágneses kisüléssel.
El kezdtem gondolkodni, hogy vajon honnan szereznénk információt: hogy mit, hogyan kell elkészíteni?
Könyvekből? Léteznek még szakmaleíró könyvek? És abban benne vannak a mestertitkok is?
És ezek a könyvek mindenkihez eljuthatnak majd?
Ha a kitörő pánik következtében az üzletekben már semmi nem marad, mondjuk hogyan készítünk mosószert?
Tudja még valaki hogyan készül a mosószappan, vagy miből lesz tusfürdő. Hogyan tisztítsuk a vizet, ha a víztározó berendezése elromlik?
Hallom, ahogy néhányan most mondják, " minek a pánik a földben megterem minden"!
Meg biza, ha megmunkálják!
De ha tönkremennek a gépek és nincs kenőolaj, nincs megfelelő üzemanyag, tudjuk fejből, hogyan kell ezt előállítani?
És ha egy alkatrész elromlik, tudunk kézzel, nem precíziós gépekkel újat készíteni?
Ha nincs másom, csak a fejben lévő tudásom és munkaerőm, hogyan forgatom meg a földet?
Szerszámot kell készíteni!
De hogyan?
Vegyük a nyelét, fából van, stabilnak erősnek, egy tagból állónak kell lennie. Vagyis veszek egy erős fát, kivágom és ledarabolom, lehántom, durva, majd finom simítással elkészítem a nyelet. De mivel vágom ki a fát?
Előbb ahhoz kell szerszám. És akkor még vasat nem készítettem! Amihez öntvény, kemence, forma, csiszolókorong kell!
Ha elkészült a fejsze, utána jöhet a többi megmunkáló eszköz és végül az ásó.
A ruhám csupa mocsok, tehát nap végén mosás kézzel és még nekem is meg kell mosakodnom. Hideg vízzel, vagy tudok tüzet csiholni?

Ezen a ponton értettem meg, hogy a Római Birodalom bukását követően amelyben szinte mindent elpusztítottak, hogyan kezdte elölről az emberiség a tanulást a felfedezést.
I.u. 476-ban elbukott az az addig virágzó birodalom, amelyben vízvezetékrendszer, fürdőházak, higiénikus mellékhelyiségek léteztek és beletelt majd 1500 évbe, hogy az emberiség újra megismerje ezeket a találmányokat és alkalmazni tudja.

Ma, amikor egyre kevesebben fordítanak időt olvasásra, tanulásra meg pláne, sőt még kevesebben tudnak helyesen írni, még úgyis, hogy az internet minden magyar nyelvű rendszere pirossal jelzi: " Ember! Valamit nem jól írtál!"- szóval aligha van esély arra, hogy egy-egy szakmát vagy egy-egy alapvető dolgot elsajátítsanak , megismerjenek.
Az ember nem gondol a vészleállásra, azt hiszi mindig, minden rendelkezésére áll.

Pedig ez nem így van!
Nem csak a rómaiak után jött a mosdatlan, járványokkal teli évszázadok időszaka, hanem az elpusztított Egyiptom, vagy a letarolt inka birodalom után is.
És még sorolhatnám, mennyi minden lett az enyészeté, amit mai napig is nehezen érthető, vagy megfejthető.
Most sokkal nagyobb figyelmet fordít az emberiség az egyéni gazdagságra, mint a fennmaradás biztosítására.
Pedig tudnunk kell megérteni, hogy, akkor, amikor bekövetkezik egy teljes leállás a pénznek többé semmi értéke sem lesz, mindenki az élete megmentéséért küzd majd és, hogy ki lesz a nyerő?
 Aki több tudással rendelkezik.
A pénz csak eszköz, az internetes pénz jó része pedig csak nullákból áll!

Ez az apokaliptikus helyzet nem áll messze tőlünk, amelynek szoros következménye lesz, hogy vagy megtanul az ember összedolgozni másokkal, vagy elpusztul tudás hiányában.
Nincs az a vagyon, ami akkor kellene bárkinek is, amikor az a kérdés, hogyan éljem túl a napot, hogyan legyen tető a fejem felett, hogyan csiholjak tüzet?!

Vajon teszünk valamit azért, hogy ne találjuk magunkat ismét a kőkorszakban? Hányan vannak, akik már ma sem tudnak olvasni és írni:technikai analfabéták, és még hányan lesznek?!
Ők lesznek a szelekció első áldozatai?
Nem kellene felelősségteljesebben gondolkodnunk magunkról az emberiségről a bolygónkról?
Vagy szükségszerűen időközönként be kell következnie egy-egy ilyen katasztrófának?
Ha igen, akkor miért? Mert, nem tanultunk az eddigiekből sem?

Csak remélni tudom, hogy felelős emberek, felelős gyermekeiket arra nevelik, hogy tanuljanak meg  a legalapvetőbb módon élni, mert sem a Gucci, sem a Dolce&Gabbana cuccok nem mentik meg őket az éhínségtől, vagy a fagyhaláltól.
Ha nem leszünk okosak, akkor semminek, semmi értelme nem lesz többé, sem a márkáknak, sem a pénznek, sem az ékszereknek, sem a vagyonnak, sem az értékpapírnak, de még a drága kocsinak sem.

Legyünk hát lényeglátók, szélesebb spektrumban gondolkozzunk és ne a hétköznapok kínálta "fogyassz, mert akkor vagy valaki " életet éljük, hanem gyűjtsük az életünkhöz igazán fontos információkat!
Szóval legyünk tudatosak!

Őszi szóhullatás 3 felvonásban.

1.
 Elbúcsúztunk a nyári tikkasztó hőségtől, már csak emlékeinkben él a szöcskék esti ciripelése, a kutyák vég nélküli éjszakai ugatása és a macskák erőfitogtató nyérvákolása, amely egyszersmind leszögezte, ki a vezérhím. Elmúlt már a nyári aratás és az azt követő záróvacsorák amik olykor szénaboglyában történt ébredéssel jelezték: jó volt a termés, van minek örülni!
Hazatértek a nyaralók, visszacsöppentek hétköznapi életükbe és az eget kémlelve, azon gondolkodtak, mikor lesz újra nyár!
A szerelmesek is megtalálták közös, vagy éppen magányos " vackaikat", aszerint, hogyan alakult a párkapcsolat.
Egyszóval mindenki elővette az "Emlékeim" c. könyvét és egy újabb fejezetet írt bele.

Az ősz az idén egy picit  tolakodó volt, először hamar jött, aztán, mint aki rádöbbent, hogy korai a megjelenése , visszahúzódott és átadta ismét a helyét a "huszonpárfokoknak".
Október 23.-ára azonban megemelte kalapját, csípős, esős hideg napot kívánva és elvárva, hogy mély tisztelettel övezzük az ő megjelenését.
Én is elpakoltam a nyári ruháimat és már vastag szabadidőruhában írom a soraimat. S miközben ennyi eltelt év óta újra meg újra rácsodálkozom az őszi színek varázsára , magamban morgok egy kicsit, mert az ősz a végeláthatatlan lombhullás időszaka.
Eltűnődtem, hogy szerintem, minden fa, amelyik nem örökzöld, biztosan nőnemű lehet.
Ennyi cuccot, csak egy nő képes magára ölteni és aztán egyenként ledobálni!
És mire az ember összeszedi!

Aztán az ősz a szüret ideje, ami szintén mulatságba torkollik. De ekkor kezdődik az újabb iskolai tanév, s ki milyen képességekkel belefog, hogy vagy kötelezően járjon iskolába, vagy álmait váltsa valóra.
Az újabb ismerkedések időszaka, új kapcsolatok, szerelmek születése.

2.
Nap mint nap járom az utcákat, ismerek minden követ ( mert én még gyalog rovom az utam) ezért is veszem észre, ha valami nem úgy van, mit ahogy előtte, de azt is, ha semmi nem változott.
Gyönyörű Béke terünk igazán pompás képet festene, ha nem futna bele olykor-olykor egy-egy rongálóba.
Képtelenség felfogni azt a fajta felelőtlenséget, nemtörődömséget, amivel a téren lévő hinták karabinerjeit eltüntették. Vagy éppen, amikor két tizenéves rángatja a fiatal kis fát, s mindezt a szülő jelenlétében.
Odamentem.
Nem kellett szólnom, mindjárt abbahagyták. Ezek szerint tudták, hogy rongálnak, hiszen egy idegen jelenléte elég volt.
Kölykök, akik nem tudnak magukkal mit kezdeni!
Kölykök, akik nem tudnak a lehetőségeikkel mit kezdeni!
Kölykök, akik nem tanultak erkölcsi normákat, akiket senki nem szorított arra, hogy hozzák helyre az elrontott, tönkretett dolgokat!
És felnőttek, akiknek nehéz tiszta erkölcsi talajon megállni!
Felnőttek, akik, nem tudják hogyan tovább!
Sorsok, amik a süllyesztőbe kerülnek, mert senki nem lesz, aki ezekre az életekre emlékezik!

3.
Nem úgy, mint ma, amikor az '56-ban az "értünk éltekre" visszagondolunk és tisztelgünk előttük.
De már csak egynéhányan, mert sokan nem ismerik a magyarság tudatot, nem tudják, mi a hazaszeretet és már nem félik az Istent sem!
Azon gondolkodom, vajon milyen mélyre süllyedhet a hazátlanság, hogy újra megtanuljunk emlékezni, fejet hajtani elődeink előtt?!
Mi kell ahhoz, hogy Március Idusa, Agusztus 20.-a, avagy Október 23.-a nemzeti büszkeséggel töltsön el bennünket?! Nem, ezt nem csak tudni kell, ezt érezni kell!
Érezni, hogy magyarnak lenni igazi kiváltság, hogy magyarnak lenni eleink örökségét hordozni megtiszteltetés! Hagyományainkat ápolni és továbbadni, zenében, táncban, népviseletben, felvonulásban köteles tisztesség 1000 éves történelmünk nyomdokán haladva.
Minden időkben küzdelmet vívtunk , hogy Békességünk legyen!
Borzasztó ellentmondás: háborúval a Békéért!
Talán így válik ez igazán érthetővé: küzdjünk egymás mellett, vállvetve,- még akkor is, ha egymásnak nem vagyunk kedves barátai, de legyünk társai-  fennmaradásunkért, magyarságunkért, minden embert megillető, emberi méltóságért, megélhetésért, tiszteletért, a kifosztottak és reményvesztettek felemelkedéséért, családi összetartásért és szeretetért, az elvándoroltak hazajöveteléért.
Isten segítsen ebben minket!

Amen.

Agapé és Béke- Ordas Falunap 2017

Kevés olyan település van manapság, amelyikről el lehet mondani, hogy a benne élők egymáshoz és az odalátogatókhoz is egyformán odaadó szeretettel viseltetnek.

Ahogy a Szentírásban olvashatjuk János evangéliumában:

" Szeressétek egymást! Amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek egymást ti is. Arról ismerje mindenki, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt." ( Jn 13,34)

Ezek a szavak jártak a gondolataimban, amikor részese voltam a Duna menti kis település ez évi falunapi ünnepségének.
Hiszen bármerre is fordultam, mindenütt kedvesség és alázat, mosolygó , őszinte arcok, vidámság és csordultig telt jóakarat fogadott. Pedig csak egy voltam azok közül, akik ellátogattak ebbe a varázslatos hangulatú faluba. Úgy üdvözöltek, mint régi ismerőst, úgy fogadtak, mint egyet maguk közül, és olyan volt minden, mint a Jeruzsálemi egyházban , ahogyan az Apostolok Cselekedeteiben olvashatjuk:
"A hívek mind összetartottak és mindenük közös volt." (Apcsel 2,44)
Igazi forgatag, jóízű nevetések, megindító dallamok, szívnyitogató beszédek és terített fehér abrosznál ínycsiklandó falatok fogadtak minden arrajárót.
Amikor valakit asztalunkhoz invitálunk, akkor azzal azt is mondjuk,: Jöjj, légy az én asztaltársam, fogadd el az én ételem és italom, mert örömmel adom mindezt!
Azonban, a fehér abrosz a legnagyobb megtiszteltetés!
Akit fehér abroszos asztalhoz invitálnak, azt nem csak vendégül akarják látni, hanem éreztetni vele, hogy mint embertársat, mint Teremtményt mélységes tisztelettel övezik.
Ordason , Falunapkor "kicsik és nagyok" egyaránt fehér abrosznál ettek és ittak , mindenki egy volt!
Békességes és barátságos beszélgetések folytak mindenfelé.

Amikor Vasárnap reggel visszalátogattam, mély csend honolt a faluban,sokan még pihentek, mások éppen ébredeztek talán, hogy hálát adjanak  az Ökumenikus Istentiszteleten.
Ez a csend adott alkalmat, hogy egy kis rövid sétát tegyek a településen és, megörökítsem annak szépségeit. Még őriztem a lelkemben az előző nap boldogságos pillanatait, és azt a gondolatot, amely már előző nap is megfogalmazódott bennem:

Áldás van ezen a falun!

Íme ahogy én láttam azokat a napokat,a videó zenei alapja az Ó boldog nap: Oh, Happy Day!

Kisvárosi séta - Dunapataj

Nem tudom ki, hogy van  vele, de én nagyon  szeretek sétálni patajon (ha persze módom van rá), sokszor inkább rohanásnak tűnik, de mégis nagyon jó róni az utcákat. Szeretem a régi épületek varázsát, ahogy letűnt idők emlékeit őrzik, ilyenkor képzeletem visszatekint és ha halványan is, de felsejlenek rég eltávozott idősek avagy ifjak arcvonásai.
Nézem a megszépült épületeket, a pompás tereket és az jár a fejemben:

Hej, ha láthatnák micsoda szépség fakadt a poros vagy éppen kietlen utcák helyén!
Persze lenne, aki hiányolna ezt vagy azt, vagy másképp alakított volna dolgokat.  De ismerjük a régi  mondást:
Nem lehet mindenkinek  megfelelni!
Hozzáteszem nem is kell!

Minden egyes alkotás avagy átalakítás tükrözi megálmodója egyéniségét.
De ami igazán fontos: a tenni akarás ténye. Az a mentalitás, ahogy településünket az építő és szépítő emberek ragyogóvá teszik, ők ugyanis a nagy "álmodozók" és a mégnagyobb megvalósítók. Minden időben születtek ilyen alkotók és kitartásukkal , odaadásukkal beírták magukat Dunapataj történelmének lapjaira. Neves és névtelen "harcosok" ők, akik fáradtságot nem sajnálva, kritikát ,értetlenséget elviselve haladtak rendületlenül a fejlesztés útján.

Dunapataj szépséges kisváros, megihlette a lelkemet és így jött létre ez a videó is.
Dícsérje mindazok munkáját, akik tetteikkel gazdagították lakhelyünket!
Legyen áldás rajtuk mindörökké!  A nemzedékek pedig hordozzák őket jó emlékezetükben!

A videó zenei alapjául a La Mancha lovagja Lehetetlen álom c. dalát választottam a méltán népszerű Il Divo együttes előadásában.

A dal magyar szövege így szól:

Lehetetlen álom

Álmodni a lehetetlen álmot,

Harcolni a verhetetlen ellenfél ellen,

Tűrni az elviselhetetlen bánatot,

Elfutni oda, ahová a bátrak nem mernek.

Helyrehozni a helyrehozhatatlan rosszat,

Sokkal jobbnak lenni nálad,

Próbálkozni, mikor karjaid túl fáradtak,

Elérni az elérhetetlen csillagot.

Ez az én küldetésem, követni az a csillagot,

Nem számít milyen reménytelen, nem számít milyen messze van.

Hajlandónak lenni adni, mikor nincs más, ki adna,

Hajlandónak lenni meghalni, hogy a becsület és az igazság élhessen.

És tudom, ha én leszek egyedül hűséges ehhez a dicsőséges küldetéshez,

Szívem békés lesz és nyugodt, mikor pihenni térek.

És a világ jobb lesz ettől,

Az az ember, kit lenéztek, és sebekkel borítottak

Még mindig küzd utolsó csepp bátorságával,

Hogy elérje az elérhetetlen csillagot.

Kitört a Nyár !!!

Az első , ami a forró napokról eszembe jutott , hogy megkezdődik a szabadság és egyben a veszély időszaka. Hiszen fiataljaink szabadulva az iskolák szorításából, a nappaltól éjjelig tartó szüntelen tanulás igájából, lendületből felpezsdült vérrel futnak neki a nyaralásnak.
Ilyenkor a legtöbben csapatokban ellepik a fürdőhelyeket és habzsolják az életet, remélve, hogy semmiről sem maradnak le.
Tele vannak tervekkel, jókedvvel, néha túlfeszítik a húrt, néha csak csínján, de azért a vérük hajtja őket is az új kapcsolatok felé, mint anno bennünket.
Nem feltétlen mentünk autóval, de inkább busszal, nem utaztunk külföldre , kiváló megoldás volt a "Balcsi" és a Velencei  vagy a Szelidi tó. Ma is sokan választják ezeket a gyönyörű helyeket, hogy találkozzanak barátaikkal, ismerőseikkel, vagy éppen ismeretlenekkel, egy-egy éjszaka, vagy hétvége erejéig összegabalyodjanak aztán folytassák útjukat.
...mert  a Nyár a szerelmi kalandoké.

A zene, az alkohol, a vágyak, a felhevült testek együttesen felszabadítják mindenkiben az ősi ösztönt és még az is szívekkel álmodik, akinek a romantika amúgy ciki.
Százezer "szeretlek" szó fog elhangzani ezen a nyáron is, folytatással vagy anélkül, örök emléket vésve  a lelki emlékfára, amelyen már megannyi szív oda van rajzolva , egy név, aki részese volt érzelmeinknek.

Na nem csak a fiatalok nagy dőzsi-időszaka ez, hanem mindenkié, aki egyedül van, vagy éppen párban, aki valami újra vágyik, vagy rendkívülire. Mert minden nyár egy újabb lehetőség, hogy megújítsuk életünket, kapcsolatainkat, vagy megerősítsük azt.
Kell, hogy mindannyian fellélegezzünk és kilépjünk szürke életünk nehézségeiből, még akkor is, ha tudjuk, ugyanoda fogunk visszatérni! De már nem úgy, és soha nem leszünk olyanok, mint előtte!
Kalandok! Flörtök!
Sokszor elgondolkodom, hogy a puritán felfogás nem repes ezekért a dolgokért, sőt kifejezetten elítéli. De vannak esetek és helyzetek, amikor egy meglévő és agyonraunt kapcsolatot, csak egy "jólfésűlt" kaland menthet meg. Vagy éppen annak a tudata, hogy másoknak még kellünk, mert flörtöl velünk.
Hogy , ki meddig megy el, az legyen a saját dolga!
Mindenki maga dönt arról, hogy lelkiismerete mit bír el, hogy mire van egyáltalán szüksége és a következményeket is viselnie kell!

Veszélyt hordoz magában, de mi nem?!
Minden kapcsolat elfajulhat, minden alkalmi partner okozhat testi-lelki traumát, vagy hátrahagyhat maga után nyomokat, ami orvosi kezelésre szorul. Mint ahogy hosszú évek párkapcsolata is eljuthat idáig.
És máris elérkeztünk a felelősség , az óvatosság, az odafigyelés, a védelem szavakhoz.
Az intelmekhez, amit oly sokszor hallunk és azt gondoljuk : Ez velünk nem fordulhat elő!

Bármi, bárkivel előfordulhat! Ezt sohasem szabad elfelejtenünk, bármi, bárkivel!
Minden év nyári statisztikájának legszörnyűbb része a vízbe fulladtak, az ittas vezetés következtében meghaltak száma, vagy épp az elfajult verekedőké, a túladagolt alkoholosoké, drogosoké.
Szomorú, hogy egy-egy buliban meghalhat valaki, de megtörténhet!

Van okunk aggódni! Mégis minden évben sokan találnak párra , avagy éppen olyan társra, akivel össze is kötik életüket!

Nem olyan régen valaki azt mondta: " A szerelem nem jó, mert fáj!"
Innen üzenem neki, hogy nem baj, ha fáj, hiszen pont attól csodálatos, hogy úgy tud fájni, hogy boldoggá tesz!
Szóval, szerelemre fel, találjon mindenki társat, az is aki keres és az is , aki már nem mer!
Tomboljon a Nyár, a szerelem , mert ettől érezzük, hogy élünk, hogy van értelme, mert van kiért reggel felkelni, mosolyogni, van kiért tenni, és van kiért szeretni!


Íme egy igazi nyári ráhangolódás:

Lélekemelő kihívások- Barangolás a szépségben

Az alkotásra csak az ember képes, hiszen az emberben van meg a kreativitás , benne születik meg a Szépség iránti olthatatlan vágy, ő képes meglátni és meghallani az igazán szépet.

A hang.
A hang, ami tűnhet zajnak, ricsajnak, bánthatja a fülünket és a lelkünket, de felemelhet, örömmé változtathatja a mindennapjaink nehézségeit, vagyis a hang, a zene hatalommal bír. Mint ahogy a művészetek minden ága.
De alkotni , tanulni kell! Nagyon nehéz,  igazán fenségeset , elismerőt létrehozni. Sokszor emberfeletti küzdelem igazán jól zenélni, vagy tisztán énekelni megtanulni, mert ehhez képesség is kell és műveltség is.
Hosszú évek munkája után sem lehetünk egészen biztosak, hogy a művészetek Panteonjába méltók vagyunk belépni.
Sokan tudjuk, hogy mennyi áldozatos munkát és milyen könnyekkel teli utat kell bejárni, hogy egyáltalán meghallgassanak bennünket, az éneklésünk elismerésre találjon.
A zene, lehet fülsüketítő hamis, akkor is elfogadottá válhat, ha bizonyos érdekek úgy kívánják. De lehet nemes és, kiművelt mégis méltatlanul félretett, mert nincs meg a kellő támogatás és igény.
Magyarországon rengeteg tehetség van, olyan sok, hogy szinte minden negyedik fiatal énekes szeretne lenni, mert ez olyan divatos.
Egy alkalommal ( az általam nagyon kedvelt, igényes zenész ) Mester Tamás egy zenei tehetségkutatón ezt mondta: " Csak azon töprengtem, hogy ennyi tehetséget nem bír el ez a kis ország! Úgy értem, nem tud eltartani, ezért szomorú vagyok, mert sokan eltűnnek a süllyesztőben!"
Ez így igaz, a zenei tehetségek kutatása manapság már nem "szül" olyan hatalmas talentumokat, mint Elvis Presley, vagy a Beatles, vagy Queen, vagy éppen Michael Jackson és sorolhatnám. Ők meg tudtak élni alkotásaikból, hiszen különlegesek és egyediek voltak, saját dalaikat énekelték és bizony fel is emésztette őket ez a cseppet sem könnyű szakma. Aki ezt választja, annak se éjjele, se nappala, sem élete, csak a zene, utazás, koncert, nincs család és nincs nyugalom.
Másrészt , velük sokkal gazdagabb lett a mi életünk.

Pünkösd lévén nekem Franco Zeffirelli egyik csodálatos filmje jutott eszembe a " Napfivér Holdnővér
( 1972), amely Asssisi Szent Ferenc életét mutatja be sajátos módon. Ennek egyik betétdalát  énekelem és erre készítettem egy videót, amely látvány és zene, gondolat és szín egységét tárja elénk.
Ez egy ima a Lélek által a lélekből, ami arról szól, hogy Isten minden teremtménye a maga módján imádkozik, azaz dicséri Teremtőjét.

Dunapataj, Pünkösdi szépséggel, Istent dicsérve tárul fel egy-egy fotóban.

Ahogy a magyar fordítás is zengi:

" Mert Isten műve, minden teremtmény, 

érzem jóságát és szívem újra él."

Úgy legyen!

Tükörvár- Bemutatkozó videó

Azt gondoltam, hogy ennek is eljött az ideje, egy kicsit beszélni magamról, arról, hogy milyen vagyok és, hogyan látom a világot.
A magam csendes visszafogott módján beszélek, de remélem jól hallható lesz mindenkinek.
Miközben készült ez a videó, rá kellett jönnöm, hogy sok dologról könnyebb írni, mint beszélni.
Na, de sebaj!
Hamarosan folytatom a videóblogot és persze írni is fogok.
Fogadják Önök és Ti is mindannyian szeretettel!