Hella ült csendben, gondolatai sem mozdultak, csak hallgatta, ahogy a férfi szívében lüktet az élet.Még nem látta, de már tudta, hogy Ő az, mert mindannyiszor összerezdült, amikor Kedvese megjelent.
Hella várta mindig, minden egyes nap, minden órában, és minden percben rá gondolt.
A férfi pedig mindannyiszor fürkészte szemeivel, nem értette a lányt, sem azt, miért ilyen csöndes, sem azt, mitől nem képes kiverni a fejéből azt a pillanatot, amikor először meglátta.
Igen , nagyon régóta ismerte, de sohasem látta őt, sohasem érzett semmit, sohasem jelentett semmit, csak egy arc a múltból.
De ez most más, egészen más, valami különös, félelmetes érzés. Már rég nem érzett ilyet, egyáltalán régen nem érzett semmit. A férfi ráncolta homlokát és arra gondolt: " Jelentéktelen. Majd elmúlik."
De nem. Nem múlt el.
Minden egyes nap egyre közelebb érezte magához ezt a különös lányt, aki mindig valami felfoghatatlan békét árasztott.
Meleg és megkapó volt a jelenléte és a férfi szerette ezt. Jó volt.Nagyon jó!
Mióta nem is érzett már ilyet?! A férfi el kezdett érezni és egyre mélyebben szerette a titokzatos lányt.
...
Hella megértette, hogy a szavak sohasem fogják elmondani mindazt, ami a lelkében van, azt is, hogy bármit mondana, az nem lenne a teljes igazság és hogy szívében hamarosan döntenie kell.
Hordozta a férfit lelkében és valahol nagyon vágyott rá. Ahogy egymásra néztek, ezt mindketten tudták.
Hónapokig tartott ez a különös szerelem, csakhogy eljött Advent.
Eljött az idő, az ő ideje.
Hella nézte az egyszerű ámde mégis fenséges ruhát, ráhajolt és megcsókolta.
Majd hosszú és mély zokogásban tört ki.
Tudta, hogy sohasem láthatja többé a férfit, sohasem szeretheti , hiszen döntött.
Keserves sírása szép lassan imává alakult, majd megtörölte arcát és felvette a ruhát, hogy megújítsa fogadalmát, amit egykoron Krisztusnak tett.
" Én a Te menyasszonyod vagyok és örökké hűséges maradok hozzád! Légy oltalmazóm, segíts utamon, kísérje áldásod az én életem! Amen"
2015. december 16., szerda
2015. július 19., vasárnap
Jules Bianchi (1989-2015)
Jules Bianchi (1989-2015)
Tervekkel, reményekkel telve indultál ezen a pályán. Kiváló pilóta voltál és ki tudja mennyi bajnoki serleget szereztél volna. Az életedben az autóversenyzés volt a legfontosabb. A legjobbak közé tartoztál, mert te is a legjobb voltál.
25 év adatott meg neked, mert azon a rémisztő 2014-es Japán Nagydíjon életed álmai hirtelen megtorpantak.
2015. Július 17.-én éjjel 2.45-kor pedig véget értek.
Nyugodj Békében Jules!
2015. június 14., vasárnap
" Mit is ír a hogyishivják'
Szerintem erre a szlogenre sokan emlékeznek. Nem, nem arról van szó, hogy amnéziásak vagyunk és elfelejtünk dolgokat, hanem e fenti mondatnak egy sokkal mélyebb üzenete van. Nevezetesen az, hogy elolvasunk egy hírt és sokszor nem is vesszük észre, hogy a lényeg az, ami mögötte van.
Kattoghatnék most Orbán Viktor plakátkampányán, de nem teszem, mert nem a Nemzeti Konzultáció a lényeg és nem is a bevándorlók ügye, hanem a rengeteg eltussolt dolog, a félrebeszélés kormányzati szinten. Vagy úgy is mondhatnám, mint a gyerekek húzkodják ki egymás kezéből - mondván: Ez az enyém! -
az éppen elkótyavetyélt ingatlant,
vagy Orbán vezér kegyeiért bedobott ötleteiket,
de egy-egy pályázat megszerzéséért is ringbe szállnak.
Összességében akkora káosz van mindenütt, hogy ezt már csak úgy tudja az ember túlélni, ha vagy becsukja a fülét és az ajtaját, ablakát, vagy kimegy az utcára és addig tüntet, míg el nem sodorja, az amúgy is egyszemélyi vezetésből és akaratból álló Fidesz kormányzatot.
"Le Dictateur" ( nevezte igy Juncker az EP találkozón) persze még mindig népszerű olyan embereknél, akik nem tapasztalták meg, hogy milyen is a saját országodban számkivetettnek lenni.
Olyan emberek ezek, akik egészen a legbensőjükből megvetnek mindenkit, azokat, akik az ő szeretett Vezérüket bírálják. Pedig bizony van mit mondani.
Csak az egyszerű ember szemével nézve is jól látható, hogy Orbán Viktort mára már csak jószerével 2 dolog érdekli a foci és a pénz, vagy a pénz és a foci a sorrend lényegtelen. Hogy jutott odáig egy párt, hogy akkora teljhatalmat adjon vezetőjének, hogy még a sajátjai is tartanak tőle?! Ki tudja! Felnőtt emberek, felnőtt ésszel, talán a sok osztozkodás elködösítette az elméjüket,és eszükbe sem jutott, hogy egy nap ők is ellenségekké válhatnak saját Vezérük szemében.
Most aztán megy a harc a pozíciók megtartásáért, most elkezdtek kibeszélni dolgokat, szóval kezdik ráborítani a népre azt a sok büdöset, amit a hosszú évtizedek alatt termeltek.
A nép hallgatja és vagy figyel vagy nem, legtöbben inkább nem, mert ebben biztos volt mindenki, hogy ott, ahol ennyi pénz eltűnik pontosabban, átvándorol egyes emberek zsebébe rendszeresen, ott egy idő után egymást is kikezdik, majd felfalják a koncon osztozkodók.
Orbán Viktor folyton bedob a köztudatba valami "rágcsálni valót", hogy azon kattogjon az átlagember, akinek még van ereje hozzá, mert az orbáni politikának nagyon fontos része, hogy olyan módon tegye lehetetlenné az emberek életét, hogy azok elvesszenek a mindennapi megélhetés gondjaiban , így nem tudnak felnézni és képtelenek észrevenni, hogy ettől meg is lehetne szabadulni.
Mindig van tehát újabb "gumicsont" a magyar "rabszolgának", akit a végtelenségig ki lehet zsigerelni, ha munkahelye van akkor azzal, ha nincs akkor pláne.
Mi sem mutatja jobban a Miniszterelnök kegyeiért dúl a harc, hogy a Belügyminiszter is a közmunka változtatására adott újabb ötletet. Hoppá! Nyilván inog alatta a szék!
Az a helyzet, hogy a magyar sohasem volt hülye és hamar kitanulta az orbáni fogdmeg-húzdmeg politikai manőverezést, így aztán mára már egyre kevesen rágogatják ezeket a "mérgezett falatokat".
Persze még ma is sokan képesek teljesen elveszíteni önuralmukat egy-egy ilyen felvetés kapcsán.
Iskolás koromban sok-sok nagyon is találó és briliáns közmondást tanultam, de nagyszüleim és minden egyszerű ember is ismerte ezeket.
Ilyenkor csak ennyit mondtak: " Bolond lukból, bolond szél fú'!"
De olyat is, hogy : " Nem eszik forrón a kását!"
Na meg hogy : "Addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik!"
Akkoriban bölcs emberek éltek ebben az országban, akik nem voltak idegesek és kapkodók, akik tudták, hogy semmi nem tart örökké, és azt is, hogy az igazi érték az életben a kenyér és a békesség.
Ma persze sokkal energikusabbak az emberek, jogokkal élnek és küzdenek és persze vitatkoznak és változtatnak, de az az egy mindig örök igazság marad, hogy:
"Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát!"
Bizony Orbán Viktor személyisége olyan mértékben pecsét lett a magyar politikán, hogy sokszor úgy tűnik feltörhetetlen. De azért ne felejtsük el, hogy nálánál keményebb, sőt nem egy kegyetlen vezetője is volt már ennek a falatnyi országnak és mindegyik megtört, vagy elmenekült, vagy éppen eltűnt a süllyesztőben.
Igaz, pusztítást is hagyott maga után bőven és több nemzedéknek kellett felnőni, hogy új életet tudjon kezdeni ez az eltaposott ország.
Most is hatalmas a károkozás- gondoljunk a titkosított iratokra, amelyek sűrűn irt lapjain majd valamikor történészek fognak szörnyülködni- vagy a mostani hétköznapjainkra, arra a rombolásra, ami arról szól, hogy nem munkahelyeket teremt a Kormány, hanem olyan "lehetőséget", ami soha nem fog visszavezetni a munka világába, mindezt tudatosan, azzal, hogy úgy változtatgatja a törvényeket, mint mások az alsót így aztán, nincs aki ide befektessen. Mert a bizonytalan jogi környezet nem engedi, hogy értelme legyen ide gyárat telepíteni, vagy üzemeket, vagy egyáltalán munkát hozni.
Tudatosan kitervelt dolgok ezek, mint a Questor-mutyi, vagy a Trafikmutyi, vagy a Devizamutyi, vagy az Egészségügy lerombolása, a nyugdíjak elvétele!
Persze felmerül a kérdés, miért is hagyjuk, hogy ez velünk megtörténjen?!
Nem hagyjuk, csak lassan már nem marad eszközünk, hiszen az állampolgári jog is csak névleges, szinte semmilyen ügyet nem tud a magyar intézni, csak "jó vastag pénzért"!
Aztán a minap azt is olvastam és egyre többektől hallom, hogy az ötvenesek a hibásak mindenért, mert éltek a maguk kényelmében és nem tettek semmit.
Én viszont úgy látom, hogy ezek az emberek ledolgoztak egy életet és most mindent elvesznek tőlük, maradék erejükkel kapaszkodnak abba a kevésbe, amit sikerült megteremteniük, de a mai ötvenesek éltek olyan korban is, amikor mindenki, mindenkit feljelentgetett. Nem volt leányálom.
Az a nagy helyzet, hogy bizony a tudatára ébredt ifjúságnak kell tennie valamit, azoknak a harmincasoknak, akik oly tisztán és még sallangmentesen látják, hogy merre kellene haladnunk, szóval csak rajta, mert ez a ti jövőtök lesz és a gyerekeiteké! Nem belebújni a telefonkütyübe, hanem építsetek új országot! Ez utóbbi sok-sok munkával jár, de a punnyadás helyett sokkal jobb!Én abszolút mellettetek vagyok Kedves Fiatal Generáció, a bánatom csak annyi, hogy ti is beálltatok a sorba és inkább elmentetek az országból máshová dolgozni ( persze értem és megértem a pénz kell) és mindezt egy ember miatt!
Szóval itt a lehetőség tenni kell valamit, tenni, mert nem marad lassan hazánk!
...hogy mit is ír a hogyishivják?
Talán azt, hogy: "Gyáva embernek nincs hazája!"
2015. május 25., hétfő
Csillaghullás itt és csillaghullás ott... ki tudja, hogy valójában mi van a színfalak mögött
Néha azon gondolkodom, hogy az életnek miért próbálnak az emberek "besegíteni", vajon milyen apropóból gondolják azt, hogy a megrendezett élet életszerűbb, mint a valódi természet szerinti.
Nem, nem fogok nekifutni ennek a mondatnak még egyszer, mert pontosan arról szól, amit - találóan vagy sem- shownak hívunk.
Vannak ezek az ún. kulturális összeállítások, amikből nem tudom, hogy kér-e a nép, de a hagyomány az mindenképpen a képünkbe tolja.
A "csodálatos" Eurovíziós Dalfesztivál egy olyan esemény, amin igazán már nem kitüntetés részt venni, hanem csak, hogy "el ne maradjon", meg azt a rengeteg pénzt, azért valamire csak ki kell szórni. Mindazonáltal az effektek elképesztőek voltak, a műsorvezető hölgyek mosolygósak és talán nem zavarta volna a jó ízlést semmi, ha nem tolja a kamera premier planba Conchita arcberendezését.
Pedig azt hittem egy év elég volt, hogy végleg a sufniba kerüljön ez a" kínos közjáték", de nem, még két új dalát is előadta rajongóinak ( az ugyan nem derült ki hányan voltak és vannak, de legyünk diszkrétek: a semmiről nem szokás érdeklődni).
Az elhangzott dalok nem ütötték meg a remekmű, de a mű kategóriáját sem jobbára kis "szösszenet-tanulmányok" voltak, lehetett volna rajta még bőven mit dolgozni, némelyiknél az volt az érzésem, hogy csak a refrén készült el, némelyiknél pedig, hogy pont a dal igazi csúcspontja nem volt meg.
Nem nyúltak azért mellé a bírák a svéd győztessel, mert valóban a többi között még a legjobban kidolgozott volt és bár nem egészen értem, hogy a franciák dala miért lett így alul pontozva ( pedig elképesztő volt) lehet, hogy akkor tartottak kávészünetet. De az eset így esett és a nagy csillogás közepette mégis újra kinyilvántartatta 40 ország a véleményét az európai könnyűzenéről.
Igazi show-elem volt, hogy leszbi és homo párok nyomtak csókot egymásnak a színpadon, és hogy néhányan sokat hallgathattak Madonnát, vagy Celine Diont, volt, aki ruhakompozíciót utánzott, szóval hoztak át Amerikából is egy keveset, de az Il Divo "lebutított verziójával is próbálkoztak az olaszok Il Volo néven. ( ugyan nem eleget, mert az előadásmód utánzása bizony kevés, ahhoz hang is kell , na és egy jó dal).
A magyarok ezúttal is a 27 induló dalból sikeresen az utolsó harmadba kerültek, de azért a 20. hely megvolt.
Az igazi performansz a szavazás alatt hangzott el , a zenei fantázia látványos és zseniális volt dobokkal, kürtökkel , énekkarral és valódi temperamentummal.
Íme a győztes dal, hozzáteszem az idén hamisítatlan igazi sármos férfi nyert, bár máris szárnyra kaptak azok a hírek, hogy ez a dal David Guetta egyik "korongjával" azonos ( ki tudja):
S ha már megemlítettem az olaszokat , hát itt van az Il Volo:
És egy hamisítatlanan igazi előadás Martin Grubingertől az a mű töltötte ki a szavazási időt, azt hiszem többet érdemel maga az előadás, mint töltelék:
S aki ezek után vágyik valami igazi mélyen szívbemarkolóan varázslatos dallamra és egy különleges előadásra, annak szívből ajánlom a klasszisokkal jobb , elképesztő 4 tenor az Il Divo egyik előadását, talán nem véletlenül pont ezt: Time to say Goodbye
Nem, nem fogok nekifutni ennek a mondatnak még egyszer, mert pontosan arról szól, amit - találóan vagy sem- shownak hívunk.
Vannak ezek az ún. kulturális összeállítások, amikből nem tudom, hogy kér-e a nép, de a hagyomány az mindenképpen a képünkbe tolja.
A "csodálatos" Eurovíziós Dalfesztivál egy olyan esemény, amin igazán már nem kitüntetés részt venni, hanem csak, hogy "el ne maradjon", meg azt a rengeteg pénzt, azért valamire csak ki kell szórni. Mindazonáltal az effektek elképesztőek voltak, a műsorvezető hölgyek mosolygósak és talán nem zavarta volna a jó ízlést semmi, ha nem tolja a kamera premier planba Conchita arcberendezését.
Pedig azt hittem egy év elég volt, hogy végleg a sufniba kerüljön ez a" kínos közjáték", de nem, még két új dalát is előadta rajongóinak ( az ugyan nem derült ki hányan voltak és vannak, de legyünk diszkrétek: a semmiről nem szokás érdeklődni).
Az elhangzott dalok nem ütötték meg a remekmű, de a mű kategóriáját sem jobbára kis "szösszenet-tanulmányok" voltak, lehetett volna rajta még bőven mit dolgozni, némelyiknél az volt az érzésem, hogy csak a refrén készült el, némelyiknél pedig, hogy pont a dal igazi csúcspontja nem volt meg.
Nem nyúltak azért mellé a bírák a svéd győztessel, mert valóban a többi között még a legjobban kidolgozott volt és bár nem egészen értem, hogy a franciák dala miért lett így alul pontozva ( pedig elképesztő volt) lehet, hogy akkor tartottak kávészünetet. De az eset így esett és a nagy csillogás közepette mégis újra kinyilvántartatta 40 ország a véleményét az európai könnyűzenéről.
Igazi show-elem volt, hogy leszbi és homo párok nyomtak csókot egymásnak a színpadon, és hogy néhányan sokat hallgathattak Madonnát, vagy Celine Diont, volt, aki ruhakompozíciót utánzott, szóval hoztak át Amerikából is egy keveset, de az Il Divo "lebutított verziójával is próbálkoztak az olaszok Il Volo néven. ( ugyan nem eleget, mert az előadásmód utánzása bizony kevés, ahhoz hang is kell , na és egy jó dal).
A magyarok ezúttal is a 27 induló dalból sikeresen az utolsó harmadba kerültek, de azért a 20. hely megvolt.
Az igazi performansz a szavazás alatt hangzott el , a zenei fantázia látványos és zseniális volt dobokkal, kürtökkel , énekkarral és valódi temperamentummal.
Íme a győztes dal, hozzáteszem az idén hamisítatlan igazi sármos férfi nyert, bár máris szárnyra kaptak azok a hírek, hogy ez a dal David Guetta egyik "korongjával" azonos ( ki tudja):
S ha már megemlítettem az olaszokat , hát itt van az Il Volo:
És egy hamisítatlanan igazi előadás Martin Grubingertől az a mű töltötte ki a szavazási időt, azt hiszem többet érdemel maga az előadás, mint töltelék:
S aki ezek után vágyik valami igazi mélyen szívbemarkolóan varázslatos dallamra és egy különleges előadásra, annak szívből ajánlom a klasszisokkal jobb , elképesztő 4 tenor az Il Divo egyik előadását, talán nem véletlenül pont ezt: Time to say Goodbye
2015. május 10., vasárnap
A demokrácia csak "parasztvakitás"?!
Gondolkodtam rajta, hogy valójában hogy is kellene működnie egy demokráciának?
Mondjuk mindjárt kezdhetnénk a magyarral, mert úgy tűnik, hogy az elmúlt 25 év alatt nem hogy demokráciához hasonlót nem sikerült létrehozni, de mintha kezdene valami olyan kinézete lenni a a mai magyar társadalomnak, ami egyszerre liberális és fundamentalista, egyszerre nemzeti konzultációs és magánérdekeken húzódó, egyszerre szabad és gúzsba kötő és egyszerre család-képviseletű és amolyan személyválogatósan egyik család számít, másik meg" miért is van a világon szemléletű".
Ebből az egészből az látszik, hogy ezek az ellentmondások nyomán csoportok alakultak és ezeket kitűnően egymás ellen tudja fordítani a politika. Így aztán, ha egyik nap az az álláspont, hogy az életet védeni kell, akkor annak is lesznek ellenzői ( főleg ha a gyilkosokra irányítják a figyelmet), de ha másnap az az aktualitás, hogy a halálbüntetést vissza kell hozni, annak is lesz védő és ellenző tábora. Ők pedig szépen elvitatkoznak.
Amíg vitatkoznak, addig nem jut eszükbe a trafikmutyi, ami, amúgy is égeti a politikusok kezét, mert bizony, azon van mit csemegézni.
Aztán be lehet dobni a köztudatba a bevándorlók "kártékonyságát", mert így mindenki ezen kezd el vitatkozni, miközben folytatódik a s(d)evizahitelesek további fojtogatása, kirablása. Mi több újabb halálos áldozatot követelt a kilakoltatás ( de az nem számít, hiszen szegényből van már elég) (!).
Az már csak "hab a tortán", hogy a jelenlegi közmunkarendszer kiterjesztése abba a koncepcióba illik bele, hogy minél több a szegény és nyomorgatott ember, annál nagyobb a kiszolgáltatottságuk, annál könnyebben lehet őket befolyásolni, vagyis politikai érdekek mentén felhasználni.
Egyfajta gyűlölet és megvetés is már felütötte a fejét azokkal szemben, akik a sevizahitel miatt eladósodtak, azonosítják őket a dolgozni nem akaró, élősködő emberekkel, mert ők ugye "nem magyarok", ők a feláldozható, kirabolható tömeg. Ők a felelőtlen embertársak, őmiattuk áll az ország így.
Hát igen! Jól tetszenek gondolni, ugyanis, ha ezek az emberek nem fizették volna a sevizahiteleket, akkor nyilván a gazdaságban költötték volna el, és ha a gazdaságban nő a kereslet, akkor szükségszerűen nő a kínálat, vagyis a rengeteg plusz pénzt, amit a bankok és politikai támogatóik elnyeltek, mind visszaforgott volna a magyar gazdaságba, ezzel új munkahelyeket teremtve. Ez a természetes gazdasági fellendülés, ezt akadályozza, most már legalább 6 éve a bankrendszer karöltve a Kormánnyal. Óriási pénzek tűntek el a süllyesztőben és még mindig ez a cél, mert ennek az ügynek ez a sarkalatos pontja: hogy 1 Ft-ot 256 Ft-nak számolnak. Ha hiszik, ha nem ezek a hitelek már rég ki vannak fizetve, de még kér a korrupt, uzsorások élősködő hada.
Pont a minap olvastam , hogy van aki már odáig eljutott ebben az amúgy nem kicsit nacionalista felfogásban, hogy ő bizony ( ügyvédről van szó) nem védi azokat, akik felelőtlenül vették fel a hitelüket.
Elgondolkodtató a mai magyar jogrendszer és annak hozzáállása a jog érvényesítéshez. Persze tudom, ez itt nem Amerika, de ha elviszem az ügyemet az ügyvédhez, akkor neki nem az lenne a dolga, hogy megkeresse a lehetőségét hogyan védje az érdekeimet ( természetesen a tisztesség betartása mellett) az én pénzemért?!
Nálunk mintha ez is fordítva működne : egy levél 30-50 ezer Forintig és aztán semmi.( De még olyat is tudok, aki előre 134 ezer Forintot elkért és még fél év múlva sem tudott választ adni ügyfeleinek semmilyen kérdésére).
De térjünk csak vissza a politikai mismásoláshoz. A bedobott mézesmadzagok úgy tűnik működnek, mert az emberek eljutottak arra a szintre, hogy azt mondják:" mindegy mit teszünk, akkor is az lesz, amit ők akarnak". Kik azok az ők?
Akik éppen politikai befolyásukat felhasználva, minden mozdíthatót és rögzítettet elvisznek és elmentik a saját vagyonukba.
Azok, akiknek az lenne a dolguk, hogy értünk, magyar állampolgárokért küzdjenek, akiknek létre kellett volna hozniuk és egyenesbe tartaniuk a demokráciát, akiknek az lenne a feladatuk, hogy például a bankokat kőkeményen megbüntessék és rászorítsák a tisztességes elszámolásra, azok, akiknek biztosítani kellett volna a tisztes megélhetés forrásait, azaz munkahelyek létrehozását ( ugye már ezt is elfelejtettük, mert annyira a közmunka az idilli), de milyen munkahelyekét?! Termelő, azaz üzemek, vállalatok, gyártó egységek.
Helyette hagyták, hogy idáig jusson az emberek kirablása, mert erre létre lehet hozni a nem termelő behajtó cégeket, amik gombaszámra szaporodnak.
Nincs adat róla, de ma feltehetőleg több a behajtó, vagy behajtással foglalkozó, papírozgató, és fogd-meg szekrény ember 20-as IQ-val, mint a valós eladható terméket termelő munkás. Hogy ez mit jelent?!
Először is már az látszik, hogy a jelenlegi ellátási vagy támogatási rendszerből egy év alatt rengeteg ember ki fog esni, mert ha nem tud 30 nap munkaviszonyt felmutatni, nem kaphatja tovább az ellátását. Vagyis ők véglegesen nyomorba kerülnek. Aztán, mivel az ország hosszú ideje nem termel teljes intenzitással, csak közmunkán foglalkoztat , így a fenntartási források csak adókból jöhetnek, de azt nem lehet a végtelenségig emelni ( mondjuk ezért is adták el a Nemzeti Parkjainkat). S ha már nincs miből az alapvető kiadásokat finanszírozni, akkor jön az , hogy a politikusok lelépnek és kezdetét veszi az anarchia.
Vészesen közeledünk a szakadék felé. Rendkívül rosszak a mutatóink, ráadásul az Unióban is a kispadon vagyunk , köszönhetően ennek a korrupcióval igencsak megtűzdelt politikának. Sokan azt gondolják, hogy miért baj, ha valaki a kert végébe nem budit épít, hanem stadiont.
Hát azért, mert egy ország felelős vezetőjének a jelleméről árulkodik.
Ha valamit építünk, tegyük a köz érdekében, ha valamit változtatni akarunk ( lásd jogszabályok) tegyük a köz érdekében, ha pályázatot írunk ki, azt tegyük a köz érdekében és mindezt tisztességes feltételekkel, nem titkosítva az adatokat, hanem szabadon hozzáférhetően, ellenőrizhetően, azaz a demokráciát gyakorolva.
Tyű, ez bizony komoly feladat!
Mi az első és legfontosabb? A biztos jogi háttér az Alkotmány , a munkahelyteremtés, vagyis a megélhetés biztosítása , mert ha van biztos megélhetés, akkor lehet fejleszteni és kiterjeszteni az egészségügyet, a megfelelő oktatási rendszert, az egyenlő esélyekkel való indulást az életben, az emberi tudás felhasználását az ország érdekében, akkor az adózás sem teher, hanem természetes, és akkor valóban igazi családpolitikát lehet folytatni.
Jelenleg viszont a nacionalizmus fertője borítja az országot, az emberi életben -maradásért folyt küzdelemben a szegény a szegényt inzultálja, a munkás a közmunkást és fordítva, a gazdagok pedig azt sem tudják mire költsék a pénzüket, fogalmuk sincs milyen országban élnek és úgy tűnik ez nekik meg is felel.
A demokrácia most a parasztvakítás időszakát éli, vagy csak egyszerűen fogalmazva a magyar "demokrácia" nem más, mint a gazemberek paradicsoma.
Mondjuk mindjárt kezdhetnénk a magyarral, mert úgy tűnik, hogy az elmúlt 25 év alatt nem hogy demokráciához hasonlót nem sikerült létrehozni, de mintha kezdene valami olyan kinézete lenni a a mai magyar társadalomnak, ami egyszerre liberális és fundamentalista, egyszerre nemzeti konzultációs és magánérdekeken húzódó, egyszerre szabad és gúzsba kötő és egyszerre család-képviseletű és amolyan személyválogatósan egyik család számít, másik meg" miért is van a világon szemléletű".
Ebből az egészből az látszik, hogy ezek az ellentmondások nyomán csoportok alakultak és ezeket kitűnően egymás ellen tudja fordítani a politika. Így aztán, ha egyik nap az az álláspont, hogy az életet védeni kell, akkor annak is lesznek ellenzői ( főleg ha a gyilkosokra irányítják a figyelmet), de ha másnap az az aktualitás, hogy a halálbüntetést vissza kell hozni, annak is lesz védő és ellenző tábora. Ők pedig szépen elvitatkoznak.
Amíg vitatkoznak, addig nem jut eszükbe a trafikmutyi, ami, amúgy is égeti a politikusok kezét, mert bizony, azon van mit csemegézni.
Aztán be lehet dobni a köztudatba a bevándorlók "kártékonyságát", mert így mindenki ezen kezd el vitatkozni, miközben folytatódik a s(d)evizahitelesek további fojtogatása, kirablása. Mi több újabb halálos áldozatot követelt a kilakoltatás ( de az nem számít, hiszen szegényből van már elég) (!).
Az már csak "hab a tortán", hogy a jelenlegi közmunkarendszer kiterjesztése abba a koncepcióba illik bele, hogy minél több a szegény és nyomorgatott ember, annál nagyobb a kiszolgáltatottságuk, annál könnyebben lehet őket befolyásolni, vagyis politikai érdekek mentén felhasználni.
Egyfajta gyűlölet és megvetés is már felütötte a fejét azokkal szemben, akik a sevizahitel miatt eladósodtak, azonosítják őket a dolgozni nem akaró, élősködő emberekkel, mert ők ugye "nem magyarok", ők a feláldozható, kirabolható tömeg. Ők a felelőtlen embertársak, őmiattuk áll az ország így.
Hát igen! Jól tetszenek gondolni, ugyanis, ha ezek az emberek nem fizették volna a sevizahiteleket, akkor nyilván a gazdaságban költötték volna el, és ha a gazdaságban nő a kereslet, akkor szükségszerűen nő a kínálat, vagyis a rengeteg plusz pénzt, amit a bankok és politikai támogatóik elnyeltek, mind visszaforgott volna a magyar gazdaságba, ezzel új munkahelyeket teremtve. Ez a természetes gazdasági fellendülés, ezt akadályozza, most már legalább 6 éve a bankrendszer karöltve a Kormánnyal. Óriási pénzek tűntek el a süllyesztőben és még mindig ez a cél, mert ennek az ügynek ez a sarkalatos pontja: hogy 1 Ft-ot 256 Ft-nak számolnak. Ha hiszik, ha nem ezek a hitelek már rég ki vannak fizetve, de még kér a korrupt, uzsorások élősködő hada.
Pont a minap olvastam , hogy van aki már odáig eljutott ebben az amúgy nem kicsit nacionalista felfogásban, hogy ő bizony ( ügyvédről van szó) nem védi azokat, akik felelőtlenül vették fel a hitelüket.
Elgondolkodtató a mai magyar jogrendszer és annak hozzáállása a jog érvényesítéshez. Persze tudom, ez itt nem Amerika, de ha elviszem az ügyemet az ügyvédhez, akkor neki nem az lenne a dolga, hogy megkeresse a lehetőségét hogyan védje az érdekeimet ( természetesen a tisztesség betartása mellett) az én pénzemért?!
Nálunk mintha ez is fordítva működne : egy levél 30-50 ezer Forintig és aztán semmi.( De még olyat is tudok, aki előre 134 ezer Forintot elkért és még fél év múlva sem tudott választ adni ügyfeleinek semmilyen kérdésére).
De térjünk csak vissza a politikai mismásoláshoz. A bedobott mézesmadzagok úgy tűnik működnek, mert az emberek eljutottak arra a szintre, hogy azt mondják:" mindegy mit teszünk, akkor is az lesz, amit ők akarnak". Kik azok az ők?
Akik éppen politikai befolyásukat felhasználva, minden mozdíthatót és rögzítettet elvisznek és elmentik a saját vagyonukba.
Azok, akiknek az lenne a dolguk, hogy értünk, magyar állampolgárokért küzdjenek, akiknek létre kellett volna hozniuk és egyenesbe tartaniuk a demokráciát, akiknek az lenne a feladatuk, hogy például a bankokat kőkeményen megbüntessék és rászorítsák a tisztességes elszámolásra, azok, akiknek biztosítani kellett volna a tisztes megélhetés forrásait, azaz munkahelyek létrehozását ( ugye már ezt is elfelejtettük, mert annyira a közmunka az idilli), de milyen munkahelyekét?! Termelő, azaz üzemek, vállalatok, gyártó egységek.
Helyette hagyták, hogy idáig jusson az emberek kirablása, mert erre létre lehet hozni a nem termelő behajtó cégeket, amik gombaszámra szaporodnak.
Nincs adat róla, de ma feltehetőleg több a behajtó, vagy behajtással foglalkozó, papírozgató, és fogd-meg szekrény ember 20-as IQ-val, mint a valós eladható terméket termelő munkás. Hogy ez mit jelent?!
Először is már az látszik, hogy a jelenlegi ellátási vagy támogatási rendszerből egy év alatt rengeteg ember ki fog esni, mert ha nem tud 30 nap munkaviszonyt felmutatni, nem kaphatja tovább az ellátását. Vagyis ők véglegesen nyomorba kerülnek. Aztán, mivel az ország hosszú ideje nem termel teljes intenzitással, csak közmunkán foglalkoztat , így a fenntartási források csak adókból jöhetnek, de azt nem lehet a végtelenségig emelni ( mondjuk ezért is adták el a Nemzeti Parkjainkat). S ha már nincs miből az alapvető kiadásokat finanszírozni, akkor jön az , hogy a politikusok lelépnek és kezdetét veszi az anarchia.
Vészesen közeledünk a szakadék felé. Rendkívül rosszak a mutatóink, ráadásul az Unióban is a kispadon vagyunk , köszönhetően ennek a korrupcióval igencsak megtűzdelt politikának. Sokan azt gondolják, hogy miért baj, ha valaki a kert végébe nem budit épít, hanem stadiont.
Hát azért, mert egy ország felelős vezetőjének a jelleméről árulkodik.
Ha valamit építünk, tegyük a köz érdekében, ha valamit változtatni akarunk ( lásd jogszabályok) tegyük a köz érdekében, ha pályázatot írunk ki, azt tegyük a köz érdekében és mindezt tisztességes feltételekkel, nem titkosítva az adatokat, hanem szabadon hozzáférhetően, ellenőrizhetően, azaz a demokráciát gyakorolva.
Tyű, ez bizony komoly feladat!
Mi az első és legfontosabb? A biztos jogi háttér az Alkotmány , a munkahelyteremtés, vagyis a megélhetés biztosítása , mert ha van biztos megélhetés, akkor lehet fejleszteni és kiterjeszteni az egészségügyet, a megfelelő oktatási rendszert, az egyenlő esélyekkel való indulást az életben, az emberi tudás felhasználását az ország érdekében, akkor az adózás sem teher, hanem természetes, és akkor valóban igazi családpolitikát lehet folytatni.
Jelenleg viszont a nacionalizmus fertője borítja az országot, az emberi életben -maradásért folyt küzdelemben a szegény a szegényt inzultálja, a munkás a közmunkást és fordítva, a gazdagok pedig azt sem tudják mire költsék a pénzüket, fogalmuk sincs milyen országban élnek és úgy tűnik ez nekik meg is felel.
A demokrácia most a parasztvakítás időszakát éli, vagy csak egyszerűen fogalmazva a magyar "demokrácia" nem más, mint a gazemberek paradicsoma.
2015. május 3., vasárnap
Anyám, te áldott lélek!
Boldizsár Judit : Szívem szakadtából
Fakad a sóhaj,
mert hiába való az óhaj
legyél még itt,
taníts még,
vagy csak hallgass
vagy engedd halljam, ahogy boldog idők lágy léptű emlékeit sorolod
ahogy mosolyodba olvadnak könnyeid...
Mert mi az az élet
amely nem a te hangodra lüktet,
, amiben csak fülemben hallom korholó szavaid, avagy gyengéd andalító dalaid, amit már nem ismer más csak a szél és a homályba vesző emlékezet!
Anyám, te áldott lélek!
mert hiába való az óhaj
legyél még itt,
taníts még,
vagy csak hallgass
vagy engedd halljam, ahogy boldog idők lágy léptű emlékeit sorolod
ahogy mosolyodba olvadnak könnyeid...
Mert mi az az élet
amely nem a te hangodra lüktet,
, amiben csak fülemben hallom korholó szavaid, avagy gyengéd andalító dalaid, amit már nem ismer más csak a szél és a homályba vesző emlékezet!
Anyám, te áldott lélek!
2015.05.03.
2015. április 30., csütörtök
Bankok, behajtók, élősködők
Nem olyan rég alkalmam volt beszélgetni egy régi ismerősömmel, aki azon kevesek közé tartozik, kinek sikerült külföldön megvetnie a lábát, biztos egzisztenciát kiépíteni és ma már nyugodt, kiegyensúlyozott, valódi családi életet él.
Mikor elmesélte egy napját, hogy munkája mellett (amit nagyon szeret) van ideje gyermekeire is, sőt közös családi kirándulásokra és mindezt azzal a biztos nyugalommal, hogy nem kell számolgatnia a pénzét, bevallom őszintén, kissé fájdalmasan érintett a dolog. Fájt, vagy szomorú voltam? Mindkettő.
Szóba került a magyar helyzet, a magyar családok eladósodottsága, kilátástalan életük és nem hogy kirándulásra nem jut, de még a megélhetésük is veszélyeztetett.
Okok sora került elő, történetek, elszenvedett igazságtalanságok, tragédiák.
Ezek övezik ugyanis a Magyarországon működő bankok nyomát. Kétségbeesett emberek mindenfelé.
Kezembe került egy devizahiteles elszámolás, amely a forintosítás utáni állapotokat igyekszik felvázolni ( és ahogy megszoktuk) természetesen a hétköznapi egyszerű ember számára értelmezhetetlen.
Ez egy olyan kimutatás, ahol egy oldalon 3 alkalommal is közlik, hogy mennyi az általuk eddig tisztességtelenül felszámított összeg, -bevallásuk szerint,- persze elkenik a lényeget, mert ámbár az 5. vagy 6. oldal tájékán találunk egy törlesztési részletezőt az elkövetkezendő időkre, ám ezen lényegében nem szerepel összesítés. ( Igaz az csak egy összeadás.)
Summa summarum a devizahitelesek nagy többségének még mindig a 2 és félszeresét kell visszafizetni annak a hitelnek, amit már egyszer kifizettek. Arányaiban ez így néz ki a felvett hitel összege 5 millió, kifizetve közelítőleg 7 millió Ft és tessék nyugodtan kapaszkodni , még kifizetendő 16 millió Ft.
Ismerősöm teljesen elhűlt ezen a dolgon és bár már hallotta, hogy évek óta megy ennek a devizahiteles ügynek a vitája, de erre ő sem mert gondolni, hogy ilyen rabló módon történik az elszámolás.
Egy tény, hogy sok országban, amennyiben az adós fizetésképtelenné válik, haladékot kérhet, végső esetben lefoglalják az ingatlant, de nálunk erre egy egész "ipar" alapult.
Hogyis működik ez?!
Van a bank, aki készségesen adott -hitelt, persze, hiszen ebből él-, ám a szerződésben elrejtett olyan megfogalmazásokat, olyan számításokat, olyan hivatkozásokat, amit még a mai napig sem tudtak sokan megérteni és megfejteni, lásd. bírósági perek, ügyvédi magyarázatok és félremagyarázások, közgazdászi ügyeskedések.
Aztán ezek a bankok eladták a hiteleket, mert az adós nem tudta fizetni ,-mindazok ellenére, hogy a szerencsétlen csőbe húzott átlagember kijelenti, leírja, hogy nem akarja ezen adatokat senkinek a tudomására hozni- idegenek kezelésébe kerülnek a követelések.
És akkor jönnek a hiénák a " jól képzett" nyakkendős, drága öltönyös, avagy luxuscuccba burkolt, extrákkal felszerelt többmilliós autókkal a kisöprők, besöprők vagy ahogy sokan ismerik őket a behajtók. Ők aztán igazi vérbeli piócák: nem fenyegetőznek- bár erre is van példa- de ijesztgetnek, általában este jelennek meg az adósoknál, apokalipszist hirdetnek a családokra ( végrehajtót emlegetve, óriási összegeket saccolva tartozásként), majd mint valami jóságos segítők előadják, hogy ők tudnak megoldást, mert lehet itt mindenféle munkát kapni, feketén is , sőt tudni vélik, hogy az adósnak igenis lehetősége van arra, hogy ezt a tartozást kifizesse. Hivatkoznak arra, hogy a szomszédok ezt mondják és azt mondják- vagyis nem átallanak a szomszédokat is belekeverni az ügyletbe ( újabb törvénysértés, 3. személy tudomására hozott ténnyel kapcsolatban), de arra is vetemednek, hogy a közeli postát felhívják és üzenetet hagynak az adósnak, hogy sürgősen keresse meg őket.
Dugdozzák az amúgy is pattanásig feszült emberek orra alá az újabb 10 oldalas szerződést, hogy ezzel csikarják ki akaratukat.
Ezek a vérszívók embertelenebbek, mint a végrehajtók, pedig onnan is lehet példákat hozni.Söpredék emberek, söpredék munkát végeznek.
Valójában olyan korszakot élünk, ahol szinte mindenki ellenséggé vált, és , hogy kik a rosszabbak?! a korrupt politikusok?! a haszonleső bankárok?! a pribék behajtók?! avagy az embertelen végrehajtók?!
avagy a kárörvendő honfitársak?!
Nem lehet tudni, mind a hatalmával él vissza, annyi bizonyos!
Ma is aktuálisak ezek a sorok:
TÖREDÉK - RADNÓTI MIKLÓS
Oly korban éltem én e földön,
mikor az ember úgy elaljasult,
hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra,
s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg,
befonták életét vad kényszerképzetek.
Oly korban éltem én e földön,
mikor besúgni érdem volt s a gyilkos,
az áruló, a rabló volt a hős, -
s ki néma volt netán s csak lelkesedni rest,
már azt is gyűlölték, akár a pestisest.
Oly korban éltem én e földön,
mikor ki szót emelt, az bujhatott,
s rághatta szégyenében ökleit, -
az ország megvadult s egy rémes végzeten
vigyorgott vértől és mocsoktól részegen.
Oly korban éltem én e földön,
mikor gyermeknek átok volt az anyja,
s az asszony boldog volt, ha elvetélt,
az élő írigylé a férges síri holtat,
míg habzott asztalán a sűrű méregoldat.
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Oly korban éltem én e földön,
mikor a költő is csak hallgatott,
és várta, hogy talán megszólal ujra -
mert méltó átkot itt úgysem mondhatna más, -
a rettentő szavak tudósa, Ésaiás.
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
1944.05.19.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Elképesztő...
...hogy milyen emberek vannak! Hála Istennek sokan vagyunk olyanok, akik a saját környezetüket szépíteni és építeni akarják. Vagyunk olyanok...
-
...hogy milyen emberek vannak! Hála Istennek sokan vagyunk olyanok, akik a saját környezetüket szépíteni és építeni akarják. Vagyunk olyanok...
-
Március 17. hajnali 3 óra, nézem a legújabb fejleményeket, látom a megszületett újabb rendelkezéseket, amelyek sokakat érintenek, vállalko...
-
Bárki, aki járt mostanában Dunapatajon a Petőfi utcában ( márpedig sokan teszik ezt, mert az Önkormányzathoz ügyes-bajos ügyüket igen soka...
