2015. június 14., vasárnap

" Mit is ír a hogyishivják'

KN2013 0803 04
Szerintem erre a szlogenre sokan emlékeznek. Nem, nem arról  van szó, hogy amnéziásak vagyunk és elfelejtünk dolgokat, hanem e fenti mondatnak egy sokkal mélyebb üzenete van. Nevezetesen az, hogy elolvasunk egy hírt és sokszor nem is vesszük észre, hogy  a lényeg az, ami mögötte van.

Kattoghatnék most Orbán Viktor plakátkampányán, de nem teszem, mert nem a Nemzeti Konzultáció  a lényeg és nem is a bevándorlók ügye, hanem a rengeteg eltussolt dolog, a félrebeszélés kormányzati szinten. Vagy úgy is mondhatnám, mint a gyerekek húzkodják ki egymás kezéből - mondván: Ez az enyém! -
az éppen elkótyavetyélt ingatlant,
vagy  Orbán vezér kegyeiért bedobott ötleteiket,
de egy-egy pályázat megszerzéséért is ringbe szállnak.

Összességében akkora káosz van mindenütt, hogy ezt már csak úgy tudja az ember túlélni, ha vagy becsukja a fülét és az ajtaját, ablakát, vagy kimegy az utcára és addig tüntet, míg el nem sodorja, az amúgy is egyszemélyi vezetésből és akaratból álló Fidesz kormányzatot.
"Le Dictateur" ( nevezte igy Juncker az EP találkozón) persze még mindig népszerű olyan embereknél, akik nem tapasztalták meg, hogy milyen is a saját országodban számkivetettnek lenni.
Olyan emberek ezek, akik egészen a legbensőjükből megvetnek mindenkit, azokat, akik az ő szeretett Vezérüket bírálják. Pedig bizony van mit mondani.

Csak az egyszerű ember szemével nézve is jól látható, hogy Orbán Viktort mára már csak jószerével 2 dolog érdekli a foci és a pénz, vagy a pénz és a foci a sorrend lényegtelen. Hogy jutott odáig egy párt, hogy akkora teljhatalmat adjon vezetőjének, hogy még a sajátjai is tartanak tőle?! Ki tudja! Felnőtt emberek, felnőtt ésszel, talán a sok osztozkodás elködösítette az elméjüket,és eszükbe sem jutott, hogy egy nap ők is ellenségekké válhatnak saját Vezérük szemében.
Most aztán megy a harc a pozíciók megtartásáért, most elkezdtek kibeszélni dolgokat, szóval kezdik ráborítani a népre azt a sok büdöset, amit a hosszú évtizedek alatt termeltek.

A nép hallgatja és vagy figyel vagy nem, legtöbben inkább nem, mert ebben biztos volt mindenki, hogy ott, ahol ennyi pénz eltűnik pontosabban, átvándorol egyes emberek zsebébe rendszeresen, ott egy idő után egymást  is kikezdik, majd felfalják a koncon osztozkodók.
Orbán Viktor folyton bedob a köztudatba valami "rágcsálni valót", hogy azon kattogjon az átlagember, akinek még van ereje hozzá, mert az orbáni politikának nagyon fontos része, hogy olyan módon tegye lehetetlenné az emberek életét, hogy azok elvesszenek a mindennapi megélhetés gondjaiban , így nem tudnak felnézni és képtelenek  észrevenni, hogy ettől meg is lehetne szabadulni.
Mindig van tehát újabb "gumicsont" a magyar "rabszolgának", akit a végtelenségig ki lehet zsigerelni, ha munkahelye van akkor azzal, ha nincs akkor pláne.
Mi sem mutatja jobban  a Miniszterelnök kegyeiért dúl a harc, hogy a Belügyminiszter is a közmunka változtatására adott újabb ötletet. Hoppá! Nyilván inog alatta a szék!

Az a helyzet, hogy a magyar sohasem volt hülye és hamar kitanulta az orbáni fogdmeg-húzdmeg politikai manőverezést, így aztán mára már egyre kevesen rágogatják ezeket a "mérgezett falatokat".
Persze még ma is sokan képesek teljesen elveszíteni önuralmukat egy-egy ilyen felvetés kapcsán.

Iskolás koromban sok-sok nagyon is találó és briliáns közmondást tanultam, de nagyszüleim és minden egyszerű ember is ismerte ezeket.
Ilyenkor csak ennyit mondtak: " Bolond lukból, bolond szél fú'!"
De olyat is, hogy : " Nem eszik forrón a kását!"
Na meg hogy : "Addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik!"
Akkoriban bölcs emberek éltek ebben az országban, akik nem voltak idegesek és kapkodók, akik tudták, hogy semmi nem tart örökké, és azt is, hogy az igazi érték az életben a kenyér és a békesség.

Ma persze sokkal energikusabbak az emberek, jogokkal élnek és küzdenek és persze vitatkoznak és  változtatnak, de az az egy mindig örök igazság marad, hogy:
"Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát!"

Bizony Orbán Viktor személyisége olyan mértékben pecsét lett a magyar politikán, hogy sokszor úgy tűnik feltörhetetlen. De azért ne felejtsük el, hogy nálánál keményebb, sőt nem egy kegyetlen vezetője is volt már  ennek a falatnyi országnak és mindegyik megtört, vagy elmenekült, vagy éppen eltűnt a süllyesztőben.
Igaz, pusztítást is hagyott maga után bőven és több nemzedéknek kellett felnőni, hogy új életet tudjon kezdeni ez az eltaposott ország.
Most is hatalmas a károkozás- gondoljunk a titkosított iratokra, amelyek sűrűn irt lapjain majd valamikor történészek fognak szörnyülködni- vagy a mostani hétköznapjainkra, arra a rombolásra, ami arról szól, hogy nem munkahelyeket teremt a Kormány, hanem olyan "lehetőséget", ami soha nem fog visszavezetni a munka világába, mindezt tudatosan, azzal, hogy úgy változtatgatja a törvényeket, mint mások az alsót így aztán, nincs aki ide befektessen. Mert a bizonytalan jogi környezet nem engedi, hogy  értelme legyen ide gyárat telepíteni, vagy üzemeket, vagy egyáltalán munkát hozni.
Tudatosan kitervelt dolgok ezek, mint a Questor-mutyi, vagy a Trafikmutyi, vagy a Devizamutyi, vagy az Egészségügy lerombolása, a nyugdíjak elvétele!

Persze felmerül a kérdés, miért is hagyjuk, hogy ez velünk megtörténjen?!
Nem hagyjuk, csak lassan már nem marad eszközünk, hiszen az állampolgári jog is csak névleges, szinte semmilyen ügyet nem tud a magyar intézni, csak "jó vastag pénzért"!
Aztán a minap azt is olvastam és egyre többektől hallom, hogy az ötvenesek a hibásak mindenért, mert éltek a maguk kényelmében és nem tettek semmit.
Én viszont úgy látom, hogy ezek az emberek  ledolgoztak egy életet és most mindent elvesznek tőlük, maradék erejükkel kapaszkodnak abba a kevésbe, amit sikerült megteremteniük, de a mai ötvenesek éltek olyan korban is, amikor mindenki, mindenkit feljelentgetett. Nem volt leányálom.

Az a nagy helyzet, hogy bizony a tudatára ébredt ifjúságnak kell tennie valamit, azoknak a harmincasoknak, akik oly tisztán és még sallangmentesen látják, hogy merre kellene haladnunk, szóval csak rajta, mert ez a ti jövőtök lesz és a gyerekeiteké! Nem belebújni a telefonkütyübe, hanem építsetek új országot! Ez utóbbi sok-sok munkával jár, de a punnyadás helyett sokkal jobb!Én abszolút mellettetek vagyok Kedves Fiatal Generáció, a bánatom csak annyi, hogy ti is beálltatok a sorba és inkább elmentetek az országból máshová dolgozni ( persze értem és megértem a pénz kell) és mindezt egy ember miatt!

Szóval itt a lehetőség tenni kell valamit, tenni, mert nem marad lassan hazánk!

...hogy mit is ír a hogyishivják?
Talán azt, hogy: "Gyáva embernek nincs hazája!"




2015. május 25., hétfő

Csillaghullás itt és csillaghullás ott... ki tudja, hogy valójában mi van a színfalak mögött

Néha azon gondolkodom, hogy az életnek miért próbálnak az emberek "besegíteni", vajon milyen apropóból gondolják azt, hogy  a megrendezett élet életszerűbb, mint a valódi természet szerinti.
Nem, nem fogok nekifutni ennek a mondatnak még egyszer, mert pontosan arról szól, amit - találóan vagy sem- shownak hívunk.

Vannak ezek az ún. kulturális összeállítások, amikből nem tudom, hogy  kér-e a nép, de a hagyomány az mindenképpen a képünkbe tolja.
A "csodálatos" Eurovíziós Dalfesztivál egy olyan esemény, amin igazán már nem kitüntetés részt venni, hanem csak, hogy "el ne maradjon", meg azt a rengeteg pénzt, azért valamire csak ki kell szórni. Mindazonáltal az effektek elképesztőek voltak, a műsorvezető hölgyek mosolygósak és talán nem zavarta volna a jó ízlést semmi, ha nem tolja a kamera premier planba Conchita arcberendezését.
Pedig azt hittem egy év elég volt, hogy végleg a sufniba kerüljön ez a" kínos közjáték", de nem, még két új dalát is előadta rajongóinak ( az ugyan nem derült ki hányan voltak és vannak, de legyünk diszkrétek: a semmiről nem szokás érdeklődni).

Az elhangzott dalok nem ütötték meg a remekmű, de a mű kategóriáját sem jobbára kis "szösszenet-tanulmányok" voltak, lehetett volna rajta még bőven mit dolgozni, némelyiknél az volt az érzésem, hogy csak a refrén készült el, némelyiknél pedig, hogy pont a dal igazi csúcspontja nem volt meg.
Nem nyúltak azért mellé a bírák a svéd győztessel, mert valóban a többi között még a legjobban kidolgozott volt és bár nem egészen értem, hogy a franciák dala miért lett így alul pontozva ( pedig elképesztő volt) lehet, hogy akkor tartottak kávészünetet. De az eset így esett és a nagy csillogás közepette mégis újra kinyilvántartatta 40 ország  a véleményét az európai könnyűzenéről.
 Igazi show-elem volt, hogy leszbi és homo párok nyomtak csókot egymásnak a színpadon, és hogy néhányan sokat hallgathattak Madonnát, vagy Celine Diont, volt, aki ruhakompozíciót utánzott, szóval hoztak át Amerikából is egy keveset, de az Il Divo "lebutított verziójával is próbálkoztak az olaszok Il Volo néven. ( ugyan nem eleget, mert az előadásmód utánzása bizony kevés, ahhoz hang is kell , na és egy jó dal).
A magyarok ezúttal is a 27 induló dalból sikeresen az utolsó harmadba kerültek, de azért a 20. hely megvolt.

Az igazi performansz a szavazás alatt hangzott el ,  a zenei fantázia látványos és zseniális volt dobokkal, kürtökkel , énekkarral és valódi temperamentummal.

Íme a győztes dal, hozzáteszem az idén hamisítatlan igazi sármos férfi nyert, bár máris szárnyra kaptak azok a hírek, hogy ez a dal David Guetta egyik "korongjával" azonos ( ki tudja):



S ha már megemlítettem az olaszokat , hát itt van az Il Volo:



És egy hamisítatlanan igazi előadás Martin Grubingertől az a mű töltötte ki a szavazási időt, azt hiszem többet érdemel maga az előadás, mint töltelék:



S aki ezek után vágyik valami igazi mélyen szívbemarkolóan varázslatos dallamra és egy különleges előadásra, annak szívből ajánlom  a klasszisokkal jobb , elképesztő 4 tenor az Il Divo egyik előadását, talán nem véletlenül pont ezt: Time to say Goodbye












2015. május 10., vasárnap

A demokrácia csak "parasztvakitás"?!

Gondolkodtam rajta, hogy valójában hogy is kellene működnie egy demokráciának?

Mondjuk mindjárt kezdhetnénk a magyarral, mert úgy tűnik, hogy az elmúlt 25 év alatt nem hogy demokráciához hasonlót nem sikerült létrehozni, de mintha kezdene valami olyan kinézete lenni a a mai magyar társadalomnak, ami egyszerre liberális és fundamentalista, egyszerre nemzeti konzultációs és magánérdekeken húzódó, egyszerre szabad és gúzsba kötő és egyszerre család-képviseletű és amolyan személyválogatósan egyik család számít, másik meg" miért is van a világon szemléletű".

Ebből az egészből az látszik, hogy ezek az ellentmondások nyomán csoportok alakultak és ezeket kitűnően egymás ellen tudja fordítani a politika. Így aztán, ha egyik nap az az álláspont, hogy az életet védeni kell, akkor annak is lesznek ellenzői ( főleg ha a gyilkosokra irányítják a figyelmet), de ha másnap az az aktualitás, hogy a halálbüntetést vissza kell hozni, annak is lesz védő és ellenző tábora. Ők pedig szépen elvitatkoznak.

Amíg vitatkoznak, addig nem jut eszükbe a trafikmutyi, ami, amúgy is égeti a politikusok kezét, mert bizony, azon van mit csemegézni.

Aztán be lehet dobni a köztudatba a bevándorlók "kártékonyságát", mert így mindenki ezen kezd el vitatkozni, miközben folytatódik a s(d)evizahitelesek további fojtogatása, kirablása. Mi több újabb halálos áldozatot követelt a kilakoltatás ( de az nem számít, hiszen szegényből van már elég) (!).
 Az már csak "hab a tortán", hogy a jelenlegi közmunkarendszer kiterjesztése abba a koncepcióba illik bele, hogy minél több a szegény és nyomorgatott ember, annál nagyobb a kiszolgáltatottságuk, annál könnyebben lehet őket befolyásolni, vagyis politikai érdekek mentén felhasználni.

Egyfajta gyűlölet és megvetés is már felütötte a fejét azokkal szemben, akik a sevizahitel miatt eladósodtak, azonosítják őket a dolgozni nem akaró, élősködő emberekkel, mert ők ugye "nem magyarok", ők a feláldozható, kirabolható tömeg. Ők a felelőtlen embertársak, őmiattuk áll az ország így.

Hát igen! Jól tetszenek gondolni, ugyanis, ha ezek az emberek nem fizették volna a  sevizahiteleket, akkor nyilván a gazdaságban költötték volna el, és ha a gazdaságban nő a kereslet, akkor szükségszerűen nő a kínálat, vagyis a rengeteg plusz pénzt, amit a bankok és politikai támogatóik elnyeltek, mind visszaforgott volna a magyar gazdaságba, ezzel új munkahelyeket teremtve. Ez a természetes gazdasági fellendülés, ezt akadályozza, most már legalább 6 éve a bankrendszer karöltve a Kormánnyal. Óriási pénzek tűntek el a süllyesztőben és még mindig ez a cél, mert ennek az ügynek ez a sarkalatos pontja: hogy 1 Ft-ot 256 Ft-nak számolnak. Ha hiszik, ha nem ezek a hitelek már rég ki vannak fizetve, de még kér a korrupt, uzsorások élősködő hada.
Pont a minap olvastam , hogy van aki már odáig eljutott ebben az amúgy nem kicsit nacionalista felfogásban, hogy ő bizony ( ügyvédről van szó) nem védi azokat, akik felelőtlenül vették fel a hitelüket.

Elgondolkodtató a mai magyar jogrendszer és annak hozzáállása a jog érvényesítéshez. Persze tudom, ez itt nem Amerika, de ha elviszem az ügyemet az ügyvédhez, akkor neki nem az lenne a dolga, hogy megkeresse a lehetőségét hogyan védje az érdekeimet ( természetesen a tisztesség betartása mellett) az én pénzemért?!
Nálunk mintha ez is fordítva működne : egy levél 30-50 ezer Forintig és aztán semmi.( De még olyat is tudok, aki előre 134 ezer Forintot elkért és még fél év múlva sem tudott választ adni ügyfeleinek semmilyen kérdésére).

De térjünk csak vissza a politikai mismásoláshoz. A bedobott mézesmadzagok úgy tűnik működnek, mert az emberek eljutottak arra a szintre, hogy azt mondják:" mindegy mit teszünk, akkor is az lesz, amit ők akarnak". Kik azok az ők?
Akik éppen politikai befolyásukat felhasználva, minden mozdíthatót és rögzítettet elvisznek és elmentik a saját vagyonukba.
Azok, akiknek az lenne a dolguk, hogy értünk, magyar állampolgárokért küzdjenek, akiknek létre kellett volna hozniuk és egyenesbe tartaniuk a demokráciát, akiknek az lenne a feladatuk, hogy például a bankokat kőkeményen megbüntessék és rászorítsák a tisztességes elszámolásra, azok, akiknek biztosítani kellett volna a tisztes megélhetés forrásait, azaz munkahelyek létrehozását ( ugye már ezt is elfelejtettük, mert annyira a közmunka az idilli), de milyen munkahelyekét?! Termelő, azaz üzemek, vállalatok, gyártó egységek.
Helyette hagyták, hogy idáig jusson az emberek kirablása, mert erre létre lehet hozni a nem termelő behajtó cégeket, amik gombaszámra szaporodnak.
Nincs adat róla, de ma feltehetőleg több a behajtó, vagy behajtással foglalkozó, papírozgató, és fogd-meg szekrény ember 20-as IQ-val, mint a valós eladható terméket termelő munkás. Hogy ez mit jelent?!

Először is már az látszik, hogy a jelenlegi ellátási vagy támogatási rendszerből egy év alatt rengeteg ember ki fog esni, mert ha nem tud 30 nap munkaviszonyt felmutatni, nem kaphatja tovább az ellátását. Vagyis ők véglegesen nyomorba kerülnek. Aztán, mivel az ország hosszú ideje nem termel teljes intenzitással, csak közmunkán foglalkoztat , így a fenntartási források csak  adókból jöhetnek, de azt nem lehet a végtelenségig emelni ( mondjuk ezért is adták el a Nemzeti Parkjainkat). S ha már nincs miből az alapvető kiadásokat finanszírozni, akkor jön az , hogy a politikusok lelépnek és kezdetét veszi az anarchia.

Vészesen közeledünk a szakadék felé. Rendkívül rosszak a mutatóink, ráadásul az Unióban is a kispadon vagyunk , köszönhetően ennek a korrupcióval igencsak megtűzdelt politikának. Sokan azt gondolják, hogy miért baj, ha valaki a kert végébe nem budit épít, hanem stadiont.
Hát azért, mert egy ország felelős vezetőjének a jelleméről árulkodik.

Ha valamit építünk, tegyük a köz érdekében, ha valamit változtatni akarunk ( lásd jogszabályok) tegyük a köz érdekében, ha pályázatot írunk ki, azt tegyük a  köz érdekében és mindezt tisztességes feltételekkel, nem titkosítva az adatokat, hanem szabadon hozzáférhetően, ellenőrizhetően, azaz a demokráciát gyakorolva.
Tyű, ez bizony komoly feladat!

Mi az első és legfontosabb? A biztos jogi háttér az Alkotmány , a munkahelyteremtés, vagyis a megélhetés biztosítása , mert ha van biztos megélhetés, akkor lehet fejleszteni és kiterjeszteni az egészségügyet, a megfelelő oktatási rendszert, az egyenlő esélyekkel való indulást az életben, az emberi tudás felhasználását az ország érdekében, akkor az adózás sem teher, hanem természetes, és  akkor valóban igazi családpolitikát lehet folytatni.

Jelenleg viszont a nacionalizmus fertője borítja az országot, az emberi életben -maradásért folyt küzdelemben a szegény a szegényt inzultálja, a munkás a közmunkást és fordítva, a gazdagok pedig azt sem tudják mire költsék a pénzüket, fogalmuk sincs milyen országban élnek és úgy tűnik ez nekik meg is felel.
A demokrácia most a parasztvakítás időszakát éli, vagy csak egyszerűen fogalmazva  a magyar "demokrácia"  nem más, mint a gazemberek paradicsoma.




2015. május 3., vasárnap

Anyám, te áldott lélek!


Képtalálat a következőre: „anyák napja képek”

Boldizsár Judit : Szívem szakadtából
Fakad a sóhaj,
mert hiába való az óhaj
legyél még itt,
taníts még,
vagy csak hallgass
vagy engedd halljam, ahogy boldog idők lágy léptű emlékeit sorolod
ahogy mosolyodba olvadnak könnyeid...
Mert mi az az élet
amely nem a te hangodra lüktet,
, amiben csak fülemben hallom korholó szavaid, avagy gyengéd andalító dalaid, amit már nem ismer más csak a szél és a homályba vesző emlékezet!
Anyám, te áldott lélek!
2015.05.03.

2015. április 30., csütörtök

Bankok, behajtók, élősködők


Képtalálat a következőre: „pénz képekben”


Nem olyan rég alkalmam volt beszélgetni egy régi ismerősömmel, aki azon kevesek közé tartozik, kinek sikerült külföldön megvetnie a lábát, biztos egzisztenciát kiépíteni és ma már nyugodt, kiegyensúlyozott, valódi családi életet él.
Mikor elmesélte egy napját, hogy munkája mellett (amit nagyon szeret) van ideje gyermekeire is, sőt közös családi kirándulásokra és mindezt azzal a biztos nyugalommal, hogy nem kell számolgatnia a pénzét, bevallom őszintén, kissé fájdalmasan érintett a dolog. Fájt, vagy szomorú voltam? Mindkettő.
Szóba került a magyar helyzet, a magyar családok eladósodottsága, kilátástalan életük és nem hogy kirándulásra nem jut, de még a megélhetésük is veszélyeztetett.
Okok sora került elő, történetek,  elszenvedett igazságtalanságok, tragédiák.
Ezek övezik ugyanis a Magyarországon működő bankok nyomát. Kétségbeesett emberek mindenfelé.

Kezembe került egy devizahiteles elszámolás, amely a forintosítás utáni állapotokat igyekszik felvázolni ( és ahogy megszoktuk) természetesen a hétköznapi egyszerű ember számára értelmezhetetlen.
Ez egy olyan kimutatás, ahol egy oldalon 3 alkalommal is közlik, hogy mennyi az általuk eddig tisztességtelenül felszámított összeg, -bevallásuk szerint,- persze elkenik a lényeget, mert ámbár az 5. vagy 6. oldal tájékán találunk egy törlesztési részletezőt az elkövetkezendő időkre, ám ezen lényegében nem szerepel összesítés. ( Igaz az csak egy összeadás.)

Summa summarum a devizahitelesek nagy többségének még mindig a 2 és félszeresét kell visszafizetni annak a hitelnek, amit már egyszer kifizettek. Arányaiban ez így néz ki a felvett hitel összege 5 millió, kifizetve közelítőleg 7 millió Ft és tessék nyugodtan kapaszkodni , még kifizetendő 16 millió Ft.

Ismerősöm teljesen elhűlt ezen a dolgon és bár már hallotta, hogy évek óta megy ennek a devizahiteles ügynek a vitája, de erre ő sem mert gondolni, hogy ilyen rabló módon történik az elszámolás.

Egy tény, hogy sok országban, amennyiben az adós fizetésképtelenné válik, haladékot kérhet, végső esetben lefoglalják az ingatlant, de nálunk erre egy egész "ipar" alapult.

Hogyis működik ez?!

Van a bank, aki készségesen adott -hitelt, persze, hiszen ebből él-, ám a szerződésben elrejtett olyan megfogalmazásokat, olyan számításokat, olyan hivatkozásokat, amit még a mai napig sem tudtak sokan megérteni és megfejteni, lásd. bírósági perek, ügyvédi magyarázatok és félremagyarázások, közgazdászi ügyeskedések.
Aztán ezek a bankok eladták  a hiteleket, mert az adós nem tudta fizetni ,-mindazok ellenére, hogy a szerencsétlen csőbe húzott átlagember  kijelenti, leírja, hogy nem akarja ezen adatokat senkinek a tudomására hozni- idegenek kezelésébe kerülnek a követelések.

És akkor jönnek a hiénák a " jól képzett" nyakkendős, drága öltönyös, avagy luxuscuccba burkolt, extrákkal felszerelt többmilliós autókkal a kisöprők, besöprők vagy ahogy sokan ismerik őket a behajtók. Ők aztán igazi vérbeli piócák: nem fenyegetőznek- bár erre is van példa- de ijesztgetnek, általában este jelennek meg az adósoknál, apokalipszist hirdetnek a családokra ( végrehajtót emlegetve, óriási összegeket saccolva tartozásként), majd mint valami jóságos segítők előadják, hogy ők tudnak megoldást, mert lehet itt mindenféle munkát kapni, feketén is , sőt tudni vélik, hogy az adósnak igenis lehetősége van arra, hogy ezt a tartozást kifizesse. Hivatkoznak arra, hogy a szomszédok ezt mondják és azt mondják- vagyis nem átallanak a szomszédokat is belekeverni az ügyletbe ( újabb törvénysértés, 3. személy tudomására hozott ténnyel kapcsolatban), de arra is vetemednek, hogy a közeli postát felhívják és üzenetet hagynak az adósnak, hogy sürgősen keresse meg őket.
Dugdozzák az amúgy is pattanásig feszült emberek orra alá az újabb 10 oldalas szerződést, hogy ezzel csikarják ki akaratukat.

Ezek a vérszívók embertelenebbek, mint a végrehajtók, pedig onnan is lehet példákat hozni.Söpredék emberek, söpredék munkát végeznek.

Valójában olyan korszakot élünk, ahol szinte mindenki ellenséggé vált, és , hogy kik a rosszabbak?! a korrupt politikusok?! a haszonleső bankárok?! a pribék behajtók?! avagy az embertelen végrehajtók?!
avagy a kárörvendő honfitársak?!
Nem lehet tudni, mind a hatalmával él vissza, annyi bizonyos!
Ma is aktuálisak ezek a sorok:

  • TÖREDÉK - RADNÓTI MIKLÓS
  • Oly korban éltem én e földön, mikor az ember úgy elaljasult, hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra, s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg, befonták életét vad kényszerképzetek. Oly korban éltem én e földön, mikor besúgni érdem volt s a gyilkos, az áruló, a rabló volt a hős, - s ki néma volt netán s csak lelkesedni rest, már azt is gyűlölték, akár a pestisest. Oly korban éltem én e földön, mikor ki szót emelt, az bujhatott, s rághatta szégyenében ökleit, - az ország megvadult s egy rémes végzeten vigyorgott vértől és mocsoktól részegen. Oly korban éltem én e földön, mikor gyermeknek átok volt az anyja, s az asszony boldog volt, ha elvetélt, az élő írigylé a férges síri holtat, míg habzott asztalán a sűrű méregoldat. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Oly korban éltem én e földön, mikor a költő is csak hallgatott, és várta, hogy talán megszólal ujra - mert méltó átkot itt úgysem mondhatna más, - a rettentő szavak tudósa, Ésaiás. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1944.05.19.

    2015. április 27., hétfő

    Velem megint konzultálni akarnak, itt a válaszom!

    Milyen szépen is hangzik, hogy az ország Miniszterelnöke kíváncsi az én véleményemre, hiszen már megszokhattam, hogy bátran, bármiről lehet véleményem DE csak ugyanaz, mint, amit az ország vezetői már kiokoskodtak.
    Íme itt az újabb levél, ami azt hitetné el velem és honfitársaimmal, hogy szabadon dönthetünk néhány kérdésben.


    ovlevel2
    Elgondolkodtató hogy  a Miniszterelnökségen profi módon összemossák a terrorista bűncselekményeket a bevándorlással. Sőt odáig jutnak , hogy a bevándorlókat teszik felelőssé azért, mert nincs munka ebben az országban, vagyis a magyar családok éhezéséért a terrorista bevándorlók a hibásak. Megoldást persze kínálnak, visszatoloncolás vagy pedig munkavégzéssel keressék meg a bevándorlók az ellátásukhoz szükséges pénzt. A 11-es kérdés már odáig merészkedik, hogy az amúgy is pénzhiánnyal küszködő Magyarország inkább segítené a bevándorlók anyaországát. Kérdezem én és hogyan és mivel?
    És a bónuszok bónusza az utolsó kérdés arra apellál, - evvel mindenki biztosan egyetért-, hogy inkább a magyar családokat segítse támogatással a kormány! ( Ha csak ezzel az egy kérdéssel ért egyet a tisztelt állampolgár, akkor azzal automatikusan a többivel is egyetért! )

    Szeretném megkérdezni ehhez miért kell Nemzeti Konzultáció?!
    Ugyanis Önök ott a Miniszterelnökségen, a Parlamentben, a képviselői székekben és a különböző bizottságokban azért vannak, hogy Magyarországon stabil, biztos gazdaságot teremtsenek, ehhez stabil törvényeket hozzanak, hogy a magyar családok biztos megélhetéshez jussanak és "nem kalandvágyból" hanem a "betevő falatért" ne más országokba kelljen elvándorolniuk ( vagyis máshol bevándorlóknak lenniük).
    Azért vannak, hogy még csak fel se merüljön olyan probléma, hogy éhezés, hogy soha senki közpénzt el ne tulajdonítson, s ha mégis akkor korrupció miatt megkapja a megfelelő büntetést ( vagyonelkobzás, börtön). Önök azért vannak, hogy ez a nemzet úgy növekedjen, hogy megmaradjon tiszta emberségében!
    Önök azért vannak, hogy ebben az országban  lehetővé tegyék  új munkahelyek létrehozását, azért vannak, hogy a fiatalok akarjanak és merjenek családot alapítani!
    S mi több azért vannak, hogy olyan szerződésekkel ne lehessen embereket vagyonukból kiforgatni, amilyeneket az Önök által annyira nagyra tartott bankármaffia megtett és ma is zavartalanul tesz.

    Tisztelt Miniszterelnökség!
     Ha már a véleményemet kérdezi , akkor az a válaszom, hogy nem értek egyet azzal, hogy olyan kérdőívet tesznek az orrom alá, ahol mindegy mit válaszolok, mert mind a 3 lehetőség ugyanazt foglalja magában, ugyanazt sugallja, hogy minden bevándorló terrorista és nem kell nekünk arra az Unióra hallgatni ( miután Brüsszel elutasította ezt a magyar kezdeményezést, hát akkor konzultációt rendezünk és megszavaztatjuk) , amelyiktől súlyos pénzeket kapunk minden évben ( igaz 1/3 részével nem tudunk elszámolni, vagy éppen előírásokat sértően, használtuk fel), de majd " mi megmutatjuk, mert a súlyosan legyengült menekülteket dolgoztatjuk" és mindezt azért, hogy a magyar családok jól éljenek!  ( Mellesleg a bevándorlók létszáma mintegy 138 ezer ember, míg az elvándorlók 277 ezren vannak a KSH 2014-es adatai szerint, ebbe nincsenek benne a be nem jelentett kivándorlók, becsülten több mint félmillió)
     A magyar családok nagy része a devizahitelek alatt roppan össze, az egyre elképesztőbb állapotok között küszködő közegészségügybe rokkan bele és a magyar családok nagy részét egy gondolat foglalkoztatja: elmenekülni ebből az országból!

    Ha konzultálni kívánnak velem, akkor arról kérdezzenek elégedett vagyok-e az Önök munkájával és azt fogom mondani: Nem!
    Arról kérdezzenek megoldottnak tekintem-e a közmunka programmal az emberek megélhetését, és azt mondom: Nem!
    És arról is megkérdezhetnek szívesen szavaznék-e Önökre akár előre hozott választásokon is, és azt mondom: Nem!

    Maradtam tisztelettel konzultáció nélkül:
         A kisember


    2015. április 19., vasárnap

    Az online tér visszásságai

    Még emlékszem, amikor először találkoztam az internet világával az "ősidőkben". Akkor jobbára csak könyvelési adatok továbbítására használtuk minden offline üzemmódban ment.Nyilván sokan megmosolyogják ezt, de hát valahol el kellett kezdeni a virtuális tér létrehozását. Akkor még csak tervek és álmok formájában létezett mindaz, amit ma az internet nyújt.

    Ma már lehet saját oldalunk a különböző közösségi site-okon, bármilyen témában találunk információkat, rákereshetünk kedvenc sportolóinkra, zenészeinkre, akár írhatunk is nekik, főzési , sütési tanácsokat is fellelhetünk , de vannak oldalak amelyek az egészséges életmóddal, a pénzügyi befektetésekkel, a tőzsdézéssel, vagy az utazással foglalkoznak. Az információk tárháza olyan mennyiségű, hogy csak mi a felhasználók szabhatunk határt, mit és mennyi tudást akarunk "felszedni".

    Persze találunk itt kétes tartalmakat is. Mik is azok?! A legtöbb nem valós történet, amely arra jó, hogy növelje az olvasottságot a megosztásokat és ezzel elérjen egy olyan mennyiséget, hogy az oldalon érdemes legyen reklámozni ,és ezzel tud az adott oldal valós bevételt szerezni. Nem is igazán a könnyfakasztó történetek zavarnak, mert az emberek szeretnek együtt érezni, hanem, hogy a nem valós és  a valós történetek között elmosódik a határ. Ugyanis azok az emberek, akik egy-egy tragédia olvasása kapcsán adakozásra inspirálódnak, nem egyszer találkoznak szélhámosokkal , átverős gazemberekkel, miközben a tényleg nagy nehézségben élőkhöz ismét nem jut el a segítség.
    Vannak akik ilyenkor levonják a konzekvenciát: senkinek nem szabad hinni! Vannak, akik óvatosabbak lesznek és vannak, akik újra és újra kinyitják pénztárcájukat.

    Ezt a hosszú bevezetőt azért is írtam , mert sokszor tapasztalom, hogy az emberek hajlamosak bármit elhinni, amit az internet szövevényes világában elolvasnak. Ismétlem bármit! Sem annak nem néznek utána, hogy mikor íródott az adott cikk, sem annak, hogy valójában történhetett -e ilyen, ( ilyenkor ugye több forrást is meg kell nézni, más oldalak is megerősítik-e az adott dolgot) és gondolkodás nélkül megosztják mindenfelé. Az internetes átverések céltáblái az alapjában hiszékeny vagy könnyen átverhető, illetve alacsony tűrőképességű emberek. Különösen az utóbbiak rendszerint elolvasnak egy főcimet és már előre háborognak, aztán végigolvassák az adott cikket és fölhergelt gondolataikat hozzáfűzve adják tovább Facebook oldalukon, hordozzák körbe, mint a véres kardot.
    Ebből születnek a virtuális pletykák!

    Annyi bizonyos, hogy nehéz manapság megmondani, hogy melyik írásnak van valóságtartalma és melyiknek nem.
    Ezért gondoltam talán néhány jó tanács segíthet!

    1. Mindig nézzük meg, hogy az adott cikk mikor íródott, milyen dátummal, hiszen ha több hónapos, mi több egy évnél régebbi, akkor már nem feltétlen lehet aktuális. Nézzük meg hol jelentették meg, melyik oldalon.
    Akár keressünk rá a Google-ban címszavak alapján, hogy más források is megerősítik-e, vagy ugyanazt a cikket osztották meg. Különösen azért is, mert elég gyakori, hogy hírességek halálhírét keltik, pont a fent említett olvasottság emeléséért.

    2. Előfordul ,hogy látunk ezekben a cikkekben fényképeket, amin épp egy gyermek az ágyban fekszik, vagy idős bácsi ül kint az udvaron a dunyháin "kilakoltatás" aláírással.A fotóknak utána tudunk járni , szintén a fotókeresőben, mert sokszor a képek nem az adott történet kapcsán készültek, hanem az internetről lettek hozzászerkesztve.

    3. Nézzük meg a tartalmat alaposabban. Gyakori, hogy aki írta pongyola fogalmazást használt, vagy helyesírási hibákkal van tele , itt egyértelmű, hogy csak lehúzásról van szó.

    4.Az is feltűnő, ha az adott bejegyzés mindössze 10 mondat. Arra elég, hogy indulatot váltson ki, de valós információt nem közöl. Ne higgyük el, hogy azért ilyen rövid, mert az emberek nem szeretnek olvasni! Vannak valóban, akik nem, de ne felejtsük el, hogy még élő szóban is bővebben el kell magyaráznunk, ha valamit állítunk, hát még írásban, ahol a gesztusok hiányoznak és épp ezért minden szónak sokkal nagyobb jelentősége van.

    5. Ha olyan tartalmat olvasunk, ami más országokról vagy azok nevezetességeiről szól, vagy más népekről, nézzünk utána például a Wikipédián az adatoknak, mert azok hitelesek.Az utibeszámolók sokszor nagyon is szubjektívek, gondolok itt különösen arra, amikor egy adott ország nevezetességeit lekicsinylő, leszóló formában írják le. Tudnunk kell, hogy lehet másnak a mi Országházunk csak egy régi épület, de nekünk egy egész történelem és nemzeti kultúránk része. Így vannak ezzel mások is saját hazájukban.

    6. Az sem árt, ha az adott blogot , amit olvasunk tüzetesebben megvizsgáljuk, általában lenni kell egy felelős szerkesztőnek, annak elérhetőségének. Tehát léteznie kell olyan adatainak, amik alapján a blog szerkesztőit el lehet érni. Magánblogok esetében is így van, legalább egy emailcímnek léteznie kell.Ha nincs ilyen, akkor az oldal szó szerint kamu és még ha néha igazat is ír, nem ez a célja, hanem, hogy pénzt keressen, ami alapjában véve nem baj, csak az, ha nem hiteles.

    7. Különösen vigyázzunk olyan oldalakkal, amelyek például Facebook ismerősünk magánüzenetében, mint ajánlott oldal szerepel, rendszerint valami nagyon érdekes képpel. Például 2 éve sorban fertőzött egy olyan link, amelyiken egy anakonda nyelt le egészben egy embert, aki rákattintott, annak az egész gépét újra kellett telepíteni. Fontos tudni, hogy nem ismerősünk küldi ezt, hanem már ő is vírusként kapta és a vírus továbbterjed az összes ismerősre. Ilyenkor célszerű rákérdezni ismerősünkre, hogy küldött-e ilyen linket, ha nem, akkor semmiképpen ne nyissuk meg, ugyanakkor jelezzük a Facebooknak, mint vírusos tartalmat, ők eltávolítják.

    8. Minden cikknek kell lenni egy írójának, akinek a neve ( ez lehet csak kezdőbetű) de szerepelnie kell a cikk elején, alján, de valahol, ha hiányzik, akkor ott is felmerülhet a fals információ veszélye!Ugyanígy a cikk tartalmának forrását ( ha nem saját gondolatok) akkor meg kell, hogy jelölje, honnan vannak az általa használt adatok, amikre hivatkozik.

    9. S bár mostanában több helyen olvastam, itt is fontosnak tartom leírni. Nagyon fontos, hogy kiknek és mit osztunk meg. Különösen gyermekekről készült fényképeket ajánlatos csak kizárólag ismerőseinkkel megosztani. Mindig nézzük meg, hogy beállításainkban mi szerepel, de egy adott fotó megjelenitésekor is megadhatjuk kik láthatják, kik nem. A gyermekek fokozottan ki vannak téve az interneten jelenlévő ragadozóknak.Nagyon gyakori, hogy fiatalok kiírják éppen merre járnak, mit csinálnak ezzel lehetőséget adva az esetleges támadásra. Az is gyakori, hogy valaki adataiban hozzáférhetővé teszi telefonszámát. Hívjuk fel a figyelmet arra, hogy minden rólunk megjelent adat védtelenné tehet. Minden csecsemőről vagy pár hónapos gyermekről készült nyilvános fotó egy-egy lehetőség a gátlástalanok számára.

    Igyekeztem összeszedni azokat a dolgokat, amelyekre úgy gondoltam érdemes ráirányítani a figyelmet, talán azért is, mert vannak nagyon is hiteles oldalak, blogok, blogszerkesztők, újságírók, akik ebben a kavalkádban alig jutnak el az olvasókhoz, mások meg az online tér kihasználásával ontják magukból a rengeteg szemetet!

    -jb-


    Elképesztő...

    ...hogy milyen emberek vannak! Hála Istennek sokan vagyunk olyanok, akik a saját környezetüket szépíteni és építeni akarják. Vagyunk olyanok...