Jobb híján most a gondolatokat és emlékeket vonultatom föl, mert voltak hosszú évtizedek, amikor a Munka Ünnepén közösen végig masíroztunk lakóhelyünkön lufikkal a kezünkben "Éljen Május 1." táblákkal, meghallgattuk a pártvezetők köszöntőjét, de ma már írmagja sincs ennek.
Ha visszagondolok ezekre az évekre, látom magam előtt a sátrakat, ahol a finom virsli és sült kolbász illata betöltött mindent, idővel pedig az elengedhetetlen sörszag.
Ünnepeltük a munkát a Munkás-Paraszt Kormány jóvoltából és azzal a nem kis büszkeséggel, hogy dolgozunk, építjük az országot.
Sokan ma már mosolyognak ezen, de voltak idők, amikor tényleg hittünk abban, hogy a munkának van értéke.
Estig tartó beszélgetésbe , focimeccsekbe, kézilabda játékba csapott át a gondos szovjet felügyelettel töltött szórakozás, de ezzel legtöbben nem törődtünk, mert mindannyian igazán jól éreztük magunkat. Önfeledtek és tudatosak voltunk ( persze akkor még sejtelmünk sem volt, hogy direkt nyomták a gondolkodásunkat a megfőtt virslik alá).
Aztán elmentek a szovjetek , a munkások eltűntek és maradt a parasztkormány, amely büszke szocialistából váltott extra gyorsan, skandáló neoforradalmárrá, keverve egy kis demokratizmussal és leöntve a vallás sajátosan értelmezett cukormázával. ( Igen ez saját, magyar recept.)
Azokon a Május elsejéken ünnepi ruhában sétáltunk és képzeljék: boldogok voltunk.
Volt elég élelmünk, ruhánk ( na persze a VOR / Vörös Október Ruhagyár/ nem volt Yves Saint Laurant , de erről mi nem is hallottunk) és télen tüzelőnk, jártunk nyaralni, na nem Mallorcára, de Balatonra SZOT üdülőbe, és a kitüntetés méltó elismerés volt, nem adogattuk vissza, hogy "nekem ez nem kell, mert a másik is kapott!"
Ma nincs sem virsli, sem sült kolbász, sem sör, viszont az oroszok megint itt kandikálnak a "konyhánkban".
A kormány parasztelitje szakavatatlanul és hozzá nem értően árusít ki mindent de leginkább bennünket.
És képzeljék, most már vannak márkás ruhák, extra ételek és az emberek boldogtalanok.
Az oroszokról jut eszembe életem legunalmasabb Forma-1 futamát szenvedtem végig tegnap, ami Szocsiban zajlott, ahol a futam vége felé tiszteletét tette Putyin elnök.
Akik szeretik az összeesküvés-elméleteket azok most gondolhatnak bármit, talán például ezt: hogy olyan a pálya karakterisztikája, hogy ott az életben nem lehet izgalmas futamot rendezni és talán a Forma-1 új urai( Liberty Media) ezt ki akarják szedni a naptárból. Ne de hát ki mer ellentmondani az oroszok nagy és félelmetes vezérének, aki elődei nyomdokán halad és nem riad vissza semmitől!
Ha meggondolom tőlünk magyaroktól ellopták a Május 1.-et és a tegnapi futam is lopott idő volt.
Ami miatt mégis a címben megemlítem a Lopott időt (In Time), az, az, hogy a 2011-ben bemutatott film olyan fikció, amely mélyen felkavarja az embert, kiszakítja a komfortzónájából ( megjegyzem ez nem is baj) és választ ad arra a cseppet sem elvetendő kérdésre : mi lenne ha nem lenne pénz?
Azt mondja a magyar: Az idő pénz!
Erre alapozva mondhatjuk, hogy a rendező továbbgondolta ezt a mondatot és az idő az életidő, vagyis az emberi élettel fizet mindenki a filmben, életidővel kapja a fizetését és azzal fizet még egy korsó sörért is.
Ha nem tud időt szerezni, csak összeesik az utcán , mert lejár az ideje.
Tyű, mennyire bolondság! Vagy mégsem?
Ma nem az életünkből ellopott idővel fizetünk minden dologért?
Hány ember esik össze az utcán, vagy az otthonában, mert nem tudott fizetni, vagy nem tudott dolgozni és így nem maradt már ideje, hogy újabb levegőt vegyen!?
A filmbéli főszereplő (akit Justin Timberlake alakít) karjaiba hullik édesanyja, mert elfogyott az életideje. Milyen kegyetlen!
Vagy várjunk csak, ma a pénzhiány miatt nem ugyanez történik?
Filmbéli időmilliomosunk azzal érvel, hogy ha kiadja az egymillió évet, akkor elszabadul az idő és mindenki addig él, ameddig meg nem unja. Skandallum!
De ő legalább érvel, akik pénzmilliomosok ma, azok csak szimplán kegyetlenek.
Példálóznak, hogy minden demokrácia így működik, de maguk is tudják, hogy ezt már senki sem hiszi el.
Mivel lehetne zárni egy ilyen megemlékezést, talán némi édes-kesernyés humorral. aminek ugyan köze nincs a Május 1.-hez, de magyar és olyan időkről szól, ami ugyanúgy nem volt mulatságos, mégis Keleti Márton nagyszerű rendezésében zseniális színészekkel előadva jókedvre derített: A tizedes és a többiek-1965
https://youtu.be/qT5TSFEcofc
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése