Gondolom sokan emlékeznek arra a megalázó eseményre, amikor Kövér László Házelnök, a Hír TV-ben a képviselő nőkről , hogy úgy mondjam igazán "szívből és őszintén" elszólta magát.
Az ominózus mondat így hangzott:
" én szánalommal tekintek ezekre a képviselőkre, különösen azokra, akiknek a személyi száma 2-essel kezdődik, amikor olyan helyzetbe keverik magukat, amilyenbe Szabó Tímeának is sikerült legutóbb. Nincs annál elszomorítóbb, mint amikor egy gyűlölettől eltorzult női arcot lát az ember férfi létére."
Ez volt az, ami aztán kiverte a biztosítékot úgy általában a politikus és nem politikus nőkben.
Igen a szívünkre vettük! Hajjaj!
Az ellenzék természetesen nem hagyta szó nélkül és mea culpát kiáltott ,mind 1-es és mind 2-es szinten. Sőt az ellenzéki politikus hölgyek felszólították Fideszes női képviselőtársaikat is, hogy csatlakozzanak ahhoz a kezdeményezéshez, hogy bocsánatot kérjen a Házelnök ezért a lealacsonyító megnyilvánulásért.
Azon gondolkodtam, hogy vajon, hogyan lehet úgy kikeveredni ebből a "gombolyagból" egy Fideszes képviselő nőnek, aki nem akar sem a saját pártjától "dá-dát" elszenvedni, de azért úgy látsszon, hogy állást foglal a kérdésben és a női mivoltát is odatehesse a többi "ketteske" mellé.
Így fogalmaztok ti, íme Varga Judit igazságügyi miniszter válasza a Magyar Nemzetben:
" A jelenlegi helyzetben szerintem nem kellene ilyen kérdésekkel foglalkozni"
/ 1. lépés: Ez a kibújás és és terelés, ami arra utal, hogy sokkal több gondjuk van, mint az emberi méltósággal foglalkozni! /
Majd így folytatta:
" Kövér László szerintem a nők iránti tiszteletét fejezte ki, amikor arról beszélt, hogy nem szeretne egy nőt hozzá méltatlan helyzetben látni."
/ 2. lépés Fordítsd a szavakat megengedő hangnemre és már meg is magyaráztad, nem beszélve arról, hogy megúsztad./
És akkor jöjjön a folytatás a touche:
" arra az eszményre utalt, hogy a nőket bizonyos rájuk jellemző viselkedésformák miatt jobban tiszteljük. A házelnöknek éppen annyira joga van egy ilyen konzervatív megnyilvánuláshoz, mint másnak egy liberális állásfoglaláshoz. Személy szerint, engem, mint nőt nem sértett meg. Magyarországon egyenjogúság van, de figyelembe kell vennünk, hogy a férfiak és a nők egymástól különböznek."- mondta Varga Judit a Magyar Nemzetnek.
A tiszteletet volt szerencsénk látni, amikor tapssal és bekiabálásokkal igyekeztek a női politikusokba belefojtani a szót. Ez egyébként eléggé gyakori eset.
A házelnöknek mihez van joga, arról vannak előírások, illetve, mondjuk úgy , hogy mindig tudnia kell akár hol nyilatkozik, hogy ő házelnök minőségében teszi azt, nem magánemberként, férjként, vagy apukaként. Ez utóbbiak ugyanis nem relevánsak akkor, amikor valakinek egy ország működtetését kell biztosítania, közösen a többi képviselővel együttesen. Ez hivatás, itt csak hivatásszerű nyilatkozatot engedhet meg magának egy politikus.
Az egy szubjektív vélemény, hogy a miniszter asszony nem érzi magát sértettnek ( tulajdonképpen nem is ajánlatos neki ), ennek örülünk, nyilván ő máshogy éli meg a nőiesség megsértését, mint az átlag nő.
Az átlag nőnek nagyon kemény küzdelmeket kell vívnia egész életén keresztül, hiszen a családját, gyermekeit óvja, védi, gondozza, ez bizony sokszor kemény "ketrecharc". Különösen akkor , amikor a férfiak egynéhány elképesztő és férfiatlan egyede , szóval és tettel is bántalmazza a nőt, aki életet ad, és egy életen át anyaként küzd.
Hogy Magyarországon egyenjogúság van, arra ékes példa a parlamenti "csörték" jelenleg is zajló állandó ritmikus zaja és így már az is érthető - nyilván-, hogy az isztambuli egyezményt miért nem ratifikálta országunk.
Az Isztambuli Egyezmény a nők és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szól. Ámbátor az egyezményt aláírta Magyarország, de nem iktatta törvénybe ( ez a ratifikálás). ( Ami meg nem törvény, azt nem is kell betartani, bár nekünk ifjonti korunkban nem kellett ahhoz törvény, hogy tudjuk, tisztelni kell a másikat, a gyengébbet védeni és óvni. Egyébként mindenre hathatós volt a vessző, a körmös, a kukoricára térdepeltetés és elsődlegesen a szülői és tanítói példamutatás és szigor.)
/A teljes egyezmény magyarul itt olvasható: https://nokert.hu/sze-20160720-0010/1466/1/az-isztambuli-egyezmeny-szovege-magyar-nyelven /
Már csak egy megjegyzés, azzal, ha azt mondom, hogy figyelembe kell venni, hogy a nők és a férfiak különböznek, az olyan, mintha, adnék egy szépen visszacsomagolt szaloncukrot és azt mondanám, finom és ezt ajándékba adom. Nesze semmi...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése