Én jómagam már nagyon rég nem hallgattam ebből a műfajból egy dallamot sem, utoljára akkor, amikor még édesanyám élt.
A szüleim fiatalkorának varázslatos dalai voltak ezek és azon lepődtem meg, mégis mennyit ismerek belőlük, milyen soknak tudom a szövegét.
Kisgyermekként az ember mit sem értett ezeknek a dalszövegeknek mély érzelmi tartalmából.
Édesanyám sokat énekelt Karády Katalin dalokat így nem csoda, hogy én magam is most dalra fakadtam többször.
Eszembe jutottak régi történetek és újak és bevallottan is mélyen szíven ütött nem egy sláger.
Volt a Zenebarátok előadásának egy olyan különös varázslata, ami végtelenül lágy, finom és egyszerre hozott boldogságot valamint forró könnyeket.
Ki tudja, lehet én változtam meg?! Vagy megéltem ezeket a dalokat?
Lehet, hogy az örökzöld, attól az, ami, mert elmeséli helyettünk az életünk minden percét?
Egyszerre szembesít a már elfeledett vagy mélyen eltakart múlttal, vagy éppen a még ittlévő jelennel?
Nem tudom. De olyan mély hatással volt rám, hogy más már nem tudott vonzani az egész 3 nap programjaiból.
Azóta is minden nap ott szólnak a dalok a fejemben:
"Hol van az a nyár..."
"Tanulj meg fiacskám komédiázni..."
" Szeretlek én, jöjj vissza hozzám...
vagy a
"Járom az utam..."
Most mégis más dalokat választottam, talán, mert hamarosan láthatjuk az egész előadást a Pataj TV-ben illetve itt a YouTube-on. Itt jegyzem meg, hogy minden szempontból igényes előadást láthattunk és még "vendégszereplő" is volt, igaz csak 2 perc erejéig!
Ruttkai Éva és Latinovits Zoltán felejthetetlen előadását örökítette meg ez a filmrészlet, miről is szólhat, mint a szerelemről:
Mert minden csak minden: komédia! Igen, mára már ezt is megértettük, hogy az egész életünk valami különös színpadi játék, ahol nap mint nap eljátszunk egy szerepet, eltakarva valós érzéseinket. Az események pedig zajlanak, mi részesei vagyunk, de valójában mi van belül a szívünkben csak mi tudjuk.
Ide a végére szántam azt a dalt, ami elhangzott ezen az estén, amit kevesen élnek meg és értenek meg. Mindenesetre csak az igazán mély érzékenységű emberek találkoznak ezzel az érzéssel.
Karády Katalin olyan szuggesztíven "meséli el" fájdalmát, hogy nem tudja magát kivonni alóla a néző. Nemcsak szépsége és csodálatos hangja varázsolja el az embert, hanem, ahogy a művésznő tekintetével is megértet mindent.
A beteljesületlen szerelemről szóló dal 1941-ben a Kísértés című filmben hangzik el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése