Milyen szeretőnek lenni?

Sokan voltak már szeretők, még azok közül is akik tagadják. Szinte majdnem minden nő életében legalább egyszer részese volt annak, hogy az édeshármas vesztes oldalán állt.
Amikor egy nő erre vállalkozik, akkor jórészt érdekből teszi, nagyon ritkán érzelemből.
Mégis vannak olyan nők, akik érzelmi kötődésből állnak önként bele egy olyan kapcsolatba, ami számukra csak gyötrődéssel és nem boldogsággal zárulhat.

A sors különös fintora volt, hogy pont az a férfi volt a Nagy Ő az életemben, akinek szeretője voltam évekig.
Talán mondhatom azt, hogy mindenki álmodik arról, hogy hosszú és igazi szenvedélyes kapcsolatban legyen része.
A mienk ilyen volt.
A Nagy Ő házassága valami elképesztő módon bizarr volt, annyiban, hogy felesége, kéthavonta eltűnt egy férfival, majd pár hónap múlva visszakönyörögte magát, aztán újra csak lelépett egy másik pasassal.
Kedvesem a világ legtürelmesebb és legbékésebb férfija volt. Odaadó és figyelmes és minden hisztimet elviselte, amit sokszor ez a lehetetlen állapot váltott ki.
A feleség ismét hazacuccolt, mert megunta azt a pasast is, és ez így ment.
Viszont válni nem akart. Mivel Kedvesemnek mindene megvolt.
Így a nő, ha éppen ráunt az aktuális fickóra, volt hova hazamennie.
Mi pedig vártunk türelmesen, hogy egy nap végre vége lesz ennek a cirkusznak. A szerelmünk töretlen volt.
Viszont telt az idő. Az évek alatt a legcsodálatosabb szerelmet éltük meg és a legromantikusabbat.
Végre megszületett a válási határozat, és úgy ahogy mondom álmaim férfija elém állt és megkérte a kezem.
A Nagy Ő, akiben minden megvolt, amit kerestem, aki igazi támaszom és csodálatos partnerem volt egy nap beteljesítette minden vágyamat.

Most itt valami jónak kellene következnie, de nem az történt.

Ő akkor még 33 éves volt én pedig jó hét évvel idősebb. Gyermeket szerettünk volna, de nekem ahhoz, hogy első gyereket szüljek késő volt, legalábbis az orvos szerint.
Ott álltam a hatalmas dilemmával: mondjak igent és vagy lesz gyermekünk vagy nem, ezzel esetleg a 2. házasságunkat teszem tönkre, vagy mondjak nemet és engedjem, hogy új életet kezdjen egy fiatalabb nővel.
Nem tehettem meg vele. Nem tehettem ki a bizonytalanságnak, annyira szerettem, hogy kénytelen voltam lemondani róla.
Így békében, szomorúsággal a szívünkben elengedtük egymást.

Ma boldog apa és férj két gyönyörű gyermekkel.

Tudom, hogy helyesen döntöttem, de mégis fájdalmat érzek, amikor eszembe jut az az elköszönő pillanat.

Ha igazán szeretünk valakit, el tudjuk engedni, ha el kell engednünk! Lehet, hogy sok könnyet hullajtunk és sokat gyötrődünk és még hosszú ideig folyton rá gondolunk. Lehet, hogy, sőt biztos, hogy egész életünkben nem felejtjük el, de egy kapcsolat nem csak rólam, szól, hanem a másikról is. Én csak vele törődöm, csak rágondolok, Ő pedig csak velem törődik, és rám gondol. Így lesz a kapcsolat teljes és boldog. Mert, mindketten a másikért élnünk, nem önmagunkért.
A tökéletes kapcsolatban nincs önzés, nincs én, csak Ő van, a másik, akiért érdemes bármit feladni, és bármit megtenni.
Minden kapcsolat, döntés a hűségről, amit minden egyes nap meg kell újítani.
A hűség pedig szeretetből fakad.
Sokszor hiába szeretnénk felelősségteljes kapcsolatot létrehozni, ha az élet beleír egy vargabetűt.
Minden kapcsolatban a hűség mellett a szerelem nagy ajándék, de olykor félre kell állni!
Mert a  másikat szeretni azt jelenti, hogy  érte szeretni!