Kispályás protokoll - „Rosszul csinálod!”

Minden vendégfogadás Alfája és Omegája a protokoll, azaz a viselkedés-szabályzat. Ez lehet a legaprólékosabbtól a legáltalánosabbig, attól függően, hogy hol és kik jönnek össze.

Még egy családi ebédnek is van protokollja, például, hogy a családfő ül a főhelyen, avagy ilyen az, hogy először a vendéget kínálják, vagy éppen példának okáért az is, hogy miután mindenki szedett a tányérjába, akkor egyszerre kezdenek enni, vagy hogy addig senki nem áll fel az asztaltól, amíg mindenki be nem fejezte az étkezést.
Ezek a szabályok család függőek, de hamar elsajátíthatók, és nem kell őket írásban rögzíteni.
Viszont van  protokollszabályzata akár egy óriás cégnek, akár miniszteri hivatalnak, itt aztán a viselkedés szabályozásának végtelen variációja megtalálható.

Eszembe jutott egy nem régen történt eset, ami nagy port kavart fel. Ugyanis a Forma-1 angol világbajnoka Lewis Hamilton hivatalos fogadáson volt az angol királynőnél. Az amúgy is „zabolázatlan” hírében álló zseniális pilóta elkövette azt a hibát, hogy az ebéden megszólította a királynőt, mire az hűvös nyugodtsággal felhívta a figyelmét, hogy a protokollt megsértette.
(Mivel mindig a királynő kezdeményezi a beszélgetést.)
Nos eme szarvashibáról minden lap beszámolt, hiszen a hidegvérű angol arisztokrácia ezt bizony hatalmas társasági fiaskónak minősítette.
Mindenesetre az „aranyifjú” érdemeiből ez nem vont le semmit , és ha egy kicsit gonoszkodni akarnánk, annyit mondhatnánk, maximum később kapja meg a „Lord” kitüntető címet.

A protokoll-szabályzatok sok helyen az általános etikai követelményeket veszik alapul, így el sem készülnek. Nincs is felelősük.
Kis cégeknél ennek következtében hamar tapasztal az ember mulatságos dolgokat ( avagy bosszantóakat), hiszen protokoll ügyben mindenki szeret fontoskodni.

Láttam  már olyan portást, aki a díszvendéget nem akarta beengedni, mert szerinte nem volt elég tiszta a cipője az újonnan felterített szőnyeghez mérten, de olyan is volt, hogy az alkalmilag beállított recepciós hölgy (aki egyébként normázó volt az üzemben, csak a csinoskák közül való) rászólt az érkezőkre, hogy az „Igazgató úr nem szereti a későket!”

Volt olyan is, hogy tálaláskor pecsétes ruhában szolgáltak fel az ügyeskedni akaró alkalmazottak, de olyan is előfordult, hogy a sürgő-forgó „pincérhölgy” túlöltözte a vendégeket a kisestélyivel, vagy egy „az éppen semmi ruhácskát” viselő leány mellei miatt a férfiak ölükbe borították a kávét.

Valahogy a protokoll helyzetek olyanok, mint az első randik, mindenki ügyetlen, akarnak ugyan tenni valamit, de nem tudják, hogy tegyék, és gyakorlatilag Murphy összes törvénye életbe lép.

A túlkínálás is és a túlevés is rendszeres protokoll-hiba.
Ilyen eset volt az, amikor egy ízben több cég vezetői tartottak tapasztalatcserét és az azt követő ebédkor az ügyes szakács néni hatalmas zsíros cupákokkal szedte tele a kedves vendégek tányérját.
De vannak telhetetlen meghívottak is, akik nem ismerik a falatozást, csak a „két pofára zabálást”!

A kedvencem egy olyan eset volt, amikor egy  állófogadással egybekötött színházi este folyamán egy jól szituált, igen csinos hölgy a retiküljébe rejtegette bele a Gundel csemegéket!

Volt rá példa, hogy a „takarítónői szabályzat” fölülírt minden józan észt, és a partfisok „főmestere” csípőre tett kézzel osztotta ki mindazokat, akik bemerték tenni a lábukat arra a területre, amelyre a vendégeket várták a gond csak az volt, hogy a várt vendég is köztük állt éppen.

Mindenesetre a rendezvények lebonyolításával megbízott dilettáns „szakértők” általában olyan idegesek, hogy biztos történik valami óriási szarvashiba, aminek következtében a rendezvény helyi fővédnöke legszívesebben az asztal alá bújna szégyenében.

Ezért sohasem árt, ha minden cégnél létezik egy olyan ember, aki ért a protokoll szabályaihoz, azt le is írja, hogy egységes rendszerbe legyen foglalva és akkor is jól menjen minden, ha ő éppen nem tud ott lenni.

A  protokollos intelligens , jó benyomást keltő, udvarias és persze mindenkit ismer.
Nem keveri össze a sofőrt a vendéggel, meghúzódik, de mindig mindent lát és tud, és mindenre számol, mindig mindent észben tart és nem létezik számára megoldatlan helyzet.
Szóval olyan valaki, aki „nem terem minden bokorban”.

Mindazonáltal jelenleg nincs nagy kereslet erre a tevékenységre, pedig rendezvény szép számmal van mindenhol. Így aztán a „botcsinálta”, önkéntes protokollosok hada továbbra is termelheti a jobbnál-jobb sztorikat, ha nem okulásunkra, akkor legalább derülésünkre!