Csak a romantikus történetek végződnek jól: az élet más!

Anyeska régóta ült a verandán, gondolataiba mélyedve.
Még mindig azon törte a fejét, amit barátnője Mia mondott.
" Figyelj te észlény! Gondold végig! Ha az az idióta akart  volna valamit tőled, akkor már mondta volna! Fogd fel, hogy jót szórakozott rajtad!"
Anyeska tudta, hogy mint mindig, barátnőjének igaza van.
A férfi , rendesen hülyét csinált belőle.
Vimovcen repülőtiszt nem csak, hogy magas volt és csinos, hanem megnyerő modorú, széles szép mosollyal az arcán, úgy festett mint egy igazi modell a plakáton.
Anyeska már az első találkozáskor is tudta, hogy " Na pont ő, akit el kell kerülnie!"
Amikor meglátta a férfit, ösztönösen hátralépett és tudatosan nem emelte rá a tekintetét, legalábbis abban a fél órában.
Anyeska ismerte a Vimovcen-féléket. Óriási trükközés, flörtök sorozata, majd hátra arc és úgy tűnik el , mintha sohasem lett volna.
Vimovcen bármennyire is vonzó volt, pontosan ez taszította Anyeskát. Miának részletesen beszámolt viszolygása okáról, de Mia nagyon jó barátnő volt, ismerte Anyeskát és csak annyit mondott neki:
"Azt hiszem már késő!"

Anyeska és Vimovcen együtt dolgoztak a Moszkva-Párizs járaton és  különösebben nem beszélgettek egymással .

Vimovcennek minden nő az esete volt, mindig azt mondogatta, hogy " A nők , Isten ajándékai! de csak neki.
Ezen jót derült és látszott, hogy komolyan is gondolja, hiszen szabadon flörtölt bárkivel és élvezte vonzerejének minden egyes következményét.
Mestere volt a szeretkezésnek és a nők kedves, kellemes emléknek könyvelték el.
Megtartani egyik sem akarta, mert tudták, hogy rengeteg riválissal kellene szembenézniük. A nők pedig általában sem szállnak ringbe olyan férfiért, akit mindenki megkaphat.
A mindenkin van a hangsúly. Amúgy is az volt a vélemény, hogy az a kakas, amelyik mindenkié, az, valójában senkié.
Így alapszabály volt, hogy Vimovcen a szórakoztató szépfiú, de komoly kapcsolatra alkalmatlan.

Vimovcen örömmel konstatálta, hogy őszülő halántéka ellenére, vagy pont azért még mindig a nők kedvence. Sokat törődött magával, ámbár feltűnt neki, hogy az utóbbi időben egyre hosszabban kell foglalatoskodnia a fürdőszobában, hogy vonzó külsejét a megfelelő szintre hozza.
Különös és egyre kellemetlenebb érzés kerítette hatalmába, ha az éjszakai találkákra gondolt.
Már nem volt annyira fontos neki, hogy  minden alkalommal bizonygassa milyen elképesztő férfi.
Sőt! Valahogy az volt az érzése, hogy a legutolsó hódításakor is jobban esett volna neki egy kis simogatás és néhány kedves szó.
Akkor még elhessegette a gondolatot, de ez egyre jobban befészkelte magát az agyába és nem hagyta nyugodni.

Anyeska bevitte a férfinak a kávét a pilótafülkébe és a szokott kedvességgel annyit mondott: " Egészségedre!"

Vimovcennek most tűnt föl ez a lány először. Vajon, mióta is lehet itt? És hogy hogy ő sohasem vette észre?
Aztán végigmérte Anyeska arcát és rájött: ő az a nő, akit el kell kerülni!
A "csajozóbiblia" szerint a komoly, kedves nők túlságosan bonyolultak, érzelmesek és felelősséggel járnak, ezért azokkal soha sem szabad kezdeni!
Vimovcent a lány hangja mégis megérintette, olyan remegést érzett a gyomrában, amit már ezer éve nem.
Fürkészte Anyeska arcát, de azon nem látott semmilyen érdeklődést.

Teltek-múltak a hetek és hónapok és a kedves mosolygáson , néhány gyengéd szón és egy csókon kívül ( ami egész véletlen esett meg)az ég egyadta világon semmi sem történt közöttük.
Csak mindkettő nézegette a másikat titkon, ez amolyan szokásukká vált. Sohasem találkozott a tekintetük,  vagy talán az elején néhányszor. Ki tudja.
Anyeskát egyre inkább rabul ejtette Vimovcen, a flörtkirály, aki sohasem mulasztott el egy alkalmat sem, hogy megőrizhesse eme címét. Nem is tudja , mikor kezdett el Miának beszélni a férfiról,  csak azt, hogy Mia egyszer csak annyit mondott: " Ha beleszeretsz, kinyírlak!, Tudod, hogy ez a fajta  neked tabu, mert csak bánt!"
Anyeska tiltakozott, hogy "Nem, ő dehogy, ilyennel nem érdemes! És különben is,már megtanulta!"
De maga sem hitte el,és lassan rájött, hogy ugyanabba a csapdába beleesett, mint oly sokszor.
És most Mia is bizony kiabált vele, jogosan!
Fogalma sem volt, hogy fog kimászni ebből, hogyan fogja megnyugtatni lelkét, hogyan lesz képes elfelejteni a férfit, és még az sem vigasztalta, hogy soha egyetlen érintés sem volt közöttük.
De az az igazság, hogy már csak rá tudott gondolni.
" Mekkora baromság!" -futott át az agyán aztán felkelt a székből és még egyszer körülnézett az üres lakásban.
Anyeska felmondott. Új életet akart kezdeni, el akarta felejteni Vimovcent. Persze elég lett volna, hogy másik járatra kéri magát, ám a társaság nem tudta neki ezt biztosítani.
"Még egy fél évig!" Hangzott a főnöke válasza!
Fél év, az egy örökkévalóság egy olyan férfival, akit szeret, de inkább el akar előle menekülni.
Így kilépett. Összecsomagolt és most elköltözik nagynénje London melletti varázslatos birtokára.
Miától már elköszönt, de különben is abban maradtak, hogy minden nap beszélgetnek a Facebookon.
Anyeska behúzta maga mögött az ajtót és lassan lesétált a lépcsőn.
A taxi már megérkezett, és bőröndjeit a sofőr komótosan pakolta a csomagtartóba.
Anyeska ahogy beszállt a taxiba még egyszer felnézett lakása ablakaira, aztán összekuporodott a taxiban és hangtalanul sírni kezdett.

Vimovcen arra a csókra gondolt, arra az egyetlen ártatlan, gyengéd csókra, ami egyszer elcsattant kettejük között.
Anyeska szelídsége, kedvessége, bársonyossága rabul ejtette.
Már hetek óta törte a fejét, hogyan merje megközelíteni ezt a lányt.
Annyira fontos lett neki, hogy félt a lány elutasítja.
Ő a nagy Vimovcen a nők igazi hódítója most egyszeriben megijedt, nem tudta mit tegyen!
Hosszasan beszélgetett barátaival, azok pedig eleinte kinevették,majd amikor látták, hogy egyre inkább gyötrődik, biztatni kezdték.
"Beszélj vele,próbáld meg, mit veszíthetnél!"
A hódító Vimovcen pedig csak vergődött a gondolatai között. Nem vágyott már másra, csak igazi érzésekre.Gyengéd ölelésre, megértésre, mindarra, amit Anyeska tudott neki adni.
A sokadik álmatlan éjszaka után szedte össze minden bátorságát és most ott áll a tükör előtt már nem fessen, csak kétségbeesetten.
Még átfutott  egyszer az agyán , mit és hogyan fog elmondani, bár már ezerszer is lejátszotta fejben. A virágcsokor az előszobai asztalkán feküdt mellette egy kis dobozka, amiben egy nyaklánc várta, hogy gyönyörű tulajdonosának nyakát ékesítse.
Vimovcen felvette öltönyzakóját, alaposan megnézte, hogy minden rendben van-e öltözékében majd elindult Anyeskához, hogy elmondja neki végre, mennyire szereti!