Az a bizonyos "édeshármas"! 1. rész

Ha a flörtöt nézzük, akkor konkrétan azt mondhatjuk, hogy az emberek alkalmi vágyaik kielégítésére szolgál, megspékelve, némi általános hazudozással.
Ilyen a : " Senkivel még nem volt ennyire jó!"
vagy a "Gyönyörű vagy és imádlak!"
persze az is, hogy :"Mindig rád vágytam!"
ja és az örök marhaság: " Nem is tudom, hogy voltam meg eddig nélküled!"

Ezeket leggyakrabban a férfiak mondják, ugyanis flörtölés közben roppant beszédesek. Be nem áll a szájuk a dicséretekkel, de valójában semmi más oka nincs ezeknek a mondatoknak, mint az előjáték letudása, gyorsan , szavak formájában. És egy nő, mindig szeret ilyet hallani!

A nők is bővelkednek hasonló gerjesztő mondatokkal, de ők legtöbbnyire utólag dicsérik meg alkalmi partnerüket teljesítményéért. Az alapszabály az, hogy a férfit előzetesen a méretéért, utólag pedig a képességéért kell dicsérni, még akkor is, ha az hazugság. Legfeljebb többet nem kell vele találkozni!

Szóval általában mindenki tudja, hogy ez csak játék, semmi más. Mondom általában, mert bizony szép számmal akadnak olyanok, akik azt gondolják, hogy ebből lehet is valamilyen folytatás.

Roppant érdekes, hogy bármennyire is felismerik a partnerek, hogy ez a helyzet "túl könnyen jött", mégis arra gondolnak, hogy ez nem csak egy egyszeri alkalom, hanem valami mélyebb, valami továbbtartó dolog kezdete.
A flörtölés egyértelmű jelei: a kacsintás, az egyéb testbeszéd, a tüzes szemek, mind-mind egy-egy üveg benzin, az amúgy is lángra gyúlt egyénben. Ha akkor és ott ész nélkül nem vetjük bele magunkat a csábító karjaiba, akkor már nem is tesszük meg. Pusztán azért, mert el kezdünk gondolkodni.

Ámde, valami elindult, valami vágy, amivel kezdeni kell valamit és ilyenkor az emberek azt csinálják, hogy próbálnak beszélni róla. Hátha kiderül, hogy a másik valójában mit is akar.

Hölgyeim! Van egy rossz hírem! Azok a szép termetes hímek, akik vágyakozva néznek ránk, semmi mást nem akarnak, csak egy jót dugni. Sohasem fognak beszélni erről és sohasem fognak lelkizni felette, mert számukra ez csak játék. Ezért két választásunk van, vagy belemegyünk és egy "kösz" köszönőkártyát az éjjeliszekrényen hagyva lelépünk, vagy egyszerűen tudomást se veszünk a felhívásról!
Ha belemegyünk a játékba, akkor semmit nem kell tervezni, a kötelező mondatokat mondjuk el, "használjuk " a másikat és ennyi.
Ha nem, akkor sohase sajnáljuk, hogy nem próbáltuk meg!
Hogy miért?
Mert az ember nem tárgy, nem értéktelen semmi, nem egy koszos alkatrész, hogy használatba vegyük, vagy adott esetben kicseréljük.
Minden ember egyedi, minden nő gyönyörű és minden férfi varázslatos- valakinek.
Tehát nincs jogunkban senkit sem "kikölcsönözni", mint egy könyvet, ahol már mindenkinek az ujjnyomata ott van. Nincs jogunkban leértékelésben megszerezni, mint egy hagyatéki bútort, amit sok százan használtak. Egyszerűen tisztelni kell önmagunkat és másokat!

És most jön a kivétel a szabály alól!

Bizonyos esetekben előfordul, hogy két ember vonzódik egymáshoz, kerülgetik egymást, folyton keresik egymás társaságát, valahogy mindig egyfelé tart az útjuk. Néha beszélgetnek is, egyre gyengédebbek lesznek egymáshoz és kifinomultabbak. Az alapcél egy flört lenne, de mire oda kerül a sor, már érzelem is van.
És akkor jön a nagy bumm! Valamelyikük kapcsolatban él, házas, vagy élettárs.
Akkor jön a nyűglődés, mert próbálnak az érzelmeik elől menekülni, több de inkább kevesebb sikerrel.
A józan ész itt és ilyenkor azt mondja: Eddig és ne tovább! El innen!

Próbált már valaki a szívének parancsolni? És sikerült?
Ugye nem! Nem is fog, addig, amíg nap mint nap meg nem tapasztalja a lehetetlenséget és a tehetetlenséget!

Az "édeshármas" nem édes, hanem iszonyatosan keserű dolog. A klasszikus felállás az egy férfi két nő, vagyis a feleség, vagy élettárs és a szerető vagy barátnő.
Ne áltassuk magunkat, minden feleség azonnal tudja, ha képbe került egy másik nő.
Érzi a jeleket, csak nem akarja tudomásul venni, vagy nem hiszi el, vagy kényelmes nem tudni róla , de olyan is van, aki örül, mert végre nem "nyaggatja" a férje a szexszel, vagy legalább ő is mehet a maga pasijához. Ugyanis a nőkkel ellentétben a férfiak sohasem veszik észre, ha egy másik pasi is képbe került, még akkor sem, ha szinte a szemük előtt zajlik,  még ha az saját barátjuk is. Ez azért is van, mert a férfiak egoja képtelen elfogadni, hogy egy nőnek más is lehet favorit, vagy, hogy az ellaposodott közös életükben a feleség már roppantul rühelli az alárendelt szerepet.

Nézzük, ki jár jól az "édeshármas"-sal?!

-folyt.köv.-