Kiskirálykodás a rendje mindennek manapság...

Valahogy képtelenek vagyunk megférni egymással!
Szeretünk mindenről tudni, mindenbe beleokoskodni, szeretünk mindenkit kioktatni, ha nincs akkor keresünk indokot, hogy a másikba beleköthessünk, vagy csak úgy mondhassunk róla valamit.
Van úgy, hogy egyszerűen nem szimpatikus a másik és az már elég indok az áskálódásra, de van olyan is, hogy a gazdagsága avagy a szegénysége okán "vájjuk bele karmainkat" a másik emberbe.

Azt lehet mondani, hogy bizony nincs kivétel, sem kor, sem bőrszín ( ezek egyébként is mindig célpontok voltak) sem vallás, sem hajszin, avagy kopaszság, sem foglalkozás, sem hivatás, sem tudás, sem tudatlanság, sem jóindulat, sem rosszindulat és sorolhatnám, mind- mind egytől-egyig céltáblája lett a frusztrált embernek.

Manapság talán a szegénység és nyomorultság a "legkelendőbb" , mert örök igazság , hogy azon a legkönnyebb revansot venni, aki amúgy is védtelen. Azt a legkönnyebb kritizálni, pellengérre állítani, aki egyébként is keservesen küszködik. Vannak országok, ahol komolyan foglalkoznak a " lecsúszott" emberek lelki küzdelmeivel, programokat hoznak létre, hogy segítsék a visszatalálást , több-kevesebb sikerrel, de azért ezek működnek.

A minap voltam fültanúja annak, amikor két szomszéd beszélgetett. A panaszkodó, akinek igen csinos háza volt ezt tette szóvá a mellette lakónak:
-Én nem bánom, hogy fűtötök (!!!???)  a ti dolgotok, de tegyetek valamit a füsttel, mert bejön az udvaromba és nagyon büdös van!

Mégis mi a fészkes fityfenét lehet tenni a füsttel?!- kérdezem én. És a kedves méltatlankodó miért nem megy be az összes üzembe és gyárba és házba, hogy büdös a füst?!
Vagy a gazdagok füstje vanília-illatú?!
Hát persze, hogy az volt a gond, hogy a szomszéd nyomorúságos viskóban lakik és persze, hogy az volt a gond, hogy ő aztán igazán nem tudja magát megvédeni és persze, hogy az volt a gond, hogy az az ember szellemileg nem kicsit leépült!

Valamit motyogott válaszul a szomszéd, hogy majd vigyáznak a füsttel, vagy hasonlót és aztán be is ment a kis udvarába.
Én pedig azon töprengtem, hogy nem olyan rég ezek az emberek között nem volt társadalmi különbség, ami volt, az pedig nem adott okot a leszólásra inkább a segítésre.