Húsvét van. Ülök a megterített asztalnál, merengek azon, hogy Isten kegyelméből milyen finomságok kerültek elém. De csak nehezen megy az evés. Alig csúsznak a falatok, pedig érzem, hogy éhes vagyok.
Lelkem csordultig örömmel és szomorúsággal. Öröm, hogy Krisztus Feltámadott! Valóban feltámadott!
Szomorúság, ahogy látom magam előtt sok ezer család könnyeit, akik nem lehetnek együtt, nem ölelhetik meg gyermekeiket, unokáikat, szülők, nagyszülők könnyei áztatják az ünnepi asztal legfinomabb ételeit.
Családok, akiknek reménységük egy boldog jövőben széthullott a politikai csatározások közepette. Ma még nézzük a fehér terített abroszon a sonkát a tojást , a kalácsot, de egyszálmagunk maradtunk!
Üres ígéretekkel teli poharaink csordultig már, szenvedéseinknek se vége, se hossza!
A mély csendben hallom, Krisztus biztató szavait:
18„Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok." ( Jn 14,18)
Krisztus, aki minden betegen segített, aki alázatos szívű volt és engedelmes egészen a kereszthalálig, nem hagy el bennünket! Nem Ő nem! Ő velünk marad és oltalmaz bennünket, segít a bajbajutottakon, örömet visz oda, ahol bánat lakozik és nem hagy egyedül senkit. Sem szétszakadt családot, sem magányos embert. Összeköt bennünket, összefonja lelkünket. A kezek amelyek üresen állnak, a karok, amelyek ölelésre tárva maradnak a szerető csókok, amikkel a családok egymást köszöntötték a levegőben megállnak és várnak, csak a lelkek a lelkek érnek össze , hisz Krisztus ígérete örök:
"Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek." (Mt 11,28)
Mélységes csend honol, a madarak énekét lehet hallani, és a szél libbenését, és az aranyló napsugár fényével elárasztja a virágba borult fákat. A fűszálak között az apró bogár botorkálása is hallatszik. Nincs autó, nincs repülőgép, nincs semmi, ami ezt a végtelen nyugalmat megtörné. A tiszta levegőben szabadon repkednek a lehulló virágszirmok, már mást nem hallok csak ahogy "lábujjhegyen" a lelkem kiált: Uram , mi együtt akartunk mondani neked Alleluját! Együtt akartunk örvendezni és ujjongani, mert ugyan, mi nem láttuk gyolcsaid, de hiszünk Benned!
Te tudod, hogy a világ minden táján aggódó és félő emberek sokasága keresi kapaszkodóját! Ki így, ki úgy tartja vallását, ki így, ki úgy vallja hitét. Ki áll csak hitetlenül, de félelme neki is van, hiszen ellensége most mindannyiunknak egyel több lett. Eddig csak a pénz és a hatalom, most már a gyilkos kór, amely emészti hívő vagy éppen lázadó népedet!
Tudom és nem felejtem el, amit mondtál:
"Ne félj, és ne rettegj, mert az ÚRisten, az én Istenem veled van, nem hagy cserben és nem hagy el..."( 1Krón28,20)
Beragyogta fényed ebédemet, megnyugtatta lelkemet és örömöt adtál szívembe, mert tudom, megóvod mindazokat, akik most küzdenek a világ minden táján embertársaikért, azok gyógyulásáért, őrzik és védelmezik őket, alázattal , szeretettel, mintha mind testvérek lennénk , ...mert igen, mi mind egy család vagyunk! A dolgozók, a küszködők, a szenvedők, mind!
Mégsem vagyunk egyszálmagunk, nem veszünk el, mert Tetőled tanultunk meg egymással törődni, , enni adni az éhezőnek, erőt adni, a gyengének, gyógyulást a betegnek, vigasztalást a szenvedőnek!
Ebben a csendben megszólal bennem egy dal, az Ez az a nap keresztény találkozó állandóan felcsendülő imádsága:
Pintér Béla: Jézus Te vagy minden álmom
Áldott Húsvétot Kívánok Mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése