Péntek óta nagyot fordult velünk a világ , s talán olyan hihetetlen gyorsan történik minden, hogy még fel sem fogtuk igazán, milyen kényszerhelyzetbe kerültünk.Bár óráról órára újabb intézkedések látnak napvilágot, ezek hatása csak később tudatosul a "mi kis közösségünk" tagjaiban.
Folyamatosan követhetjük, a Facebookon, hogy Dunapatajon milyen intézkedéseket vezettek be a Helyi Védelmi Bizottság döntése által,( https://www.facebook.com/dunapataj.koronavirus) mégis , mintha még minden ugyanolyan lenne, mint előtte.
Vannak, akik még csoportba verődnek és viccelődnek a helyzeten, vannak, akik betartva a szabályokat , igyekeznek jó állampolgárként jogkövetők lenni, és vannak, akik csak csendben várnak.
Ők az utóbbiak, akik pontosan tudják, hogy mit jelent a rendkívüli helyzet, mit takar az, hogy világméretű megbetegedés, mert ők már láttak ilyet, megéltek ilyet.
És most éppen rájuk " leselkedik" leginkább ez a kór.
Ők vannak a legnagyobb veszélyben, mert ők a leggyengébbek, ők, akik felnevelték gyermekeiket és játszanának unokáikkal, vagy éppen dédunokáikkal.
Vannak, akik nem gondolnak semmit erről a dologról, vagy tagadják, vagy azt gondolják, " ezt is átvészeljük", vagy ha nem, akkor " valamibe meg kell halni"!
Szó szerint mély szomorúság vesz erőt rajtam és velem együtt sok-sok embertársamon, akár pataji, akár máshol él, mert ennyire nem lehet senki sem nemtörődöm és felelőtlen!
Olvashatjuk, Dunapataj Polgármesterének és a különböző intézmények vezetőinek, orvosainknak felhívását, amelyben kérik, hogy kizárólag telefonon, vagy interneten intézzük ügyeinket és mégis úgy járkáltak be ma is ügyeket intézni az ügyfelek az Önkormányzathoz, mintha rájuk ez nem vonatkozna!
Pedig tapintható már a levegőben az első félelem. Jó néhányunk már érzi, hogy itt , most valami nagyon rossz telepedik ránk. Érezzük és tudjuk. Tudjuk, hogy a megbetegedések száma nő, hogy nincs vakcina, hogy egymást fertőzzük meg, ha nem tartjuk be a szabályokat, tudjuk, hogy lesznek áldozatok. A gyenge immunrendszerűekre is súlyos és félelmetes csapást mérhet ez a járvány.
Aggódunk családtagjainkért ,százszorosan és ezerszeresen is szüleinkért, nagyszüleinkért, aggódunk a gyermekekért, akik saját családot alapítottak és most egy teljes gazdasági leállás miatt, akár állásukat veszthetik, nem tudnak gondoskodni gyermekeikről, megélhetésükről, nem lesz bevételük. Aggódhatunk, mert esetleg hitelt vettek fel és a gazdasági megingás fizetésképtelenné teheti őket.
Igen , lassan átsző bennünket a kétség és a félelem hálója.
Azok, akik a korlátozó intézkedéseket hozzák, Ők is szülők és gyermekek egyben. Felelősen gondolkodva próbálják védeni a korlátozásokkal a rájuk bízottakat.
Az előrejelzett intézkedések pedig egyre vészjóslóbb helyzetet prognosztizálnak. Hamarosan határzár, korlátozott nyitva tartások, teljesen eltörölt rendezvények , elfogyott fertőtlenítők mutatják a helyzet rosszabbodását.
Sokan vannak egyedül ezekkel a gondolatokkal, sokan vannak egyedül a félelmeikkel. Jó lenne segítséget nyújtani és ezt szó szerint értem. Meghallgatni, megvigasztalni, erőt önteni beléjük. Kapaszkodót adni, hogy ne öntse el őket a pánik, ne maradjanak kétségeikkel magukra.
Sorsok érnek most egymáshoz, mert mindannyiunk testi-lelki ügye ez.
"Ha tudunk , segítünk", tesszük a gesztust a nehéz helyzetbe lévőnek!
A jó szó, a csendes meghallgatás, bizony nagy segítség!
Legyen részemről ez a mottója ennek az elkövetkezendő nehéz időszaknak!
Tessék mondani: miben segíthetek!? Nem csak úgy általában, hanem komolyan, ha megkeresnek itt, vagy telefonon,vagy Facebookon, meghallgatom Önöket, Titeket!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése