Kedves Bori néném!
Ne haragudjék, hogy levelemmel zavarom, de olvastuk mú'tkor az újságban kend eszmefuttatását a Józsimmal, oszt értettük is meg nem is, de Józsim aszonta, hogy mindenképpen írjak le mindent nénémnek, hogy tájékozottabb legyen a világ dolgaiban.
Na mer' itt mifelénk Rekettyén is történnek dó'gok, oszt mi ugyi nem tugyuk jó' mögfogalmazni, no meg néném mégiscsak tudós ezökbe a dó'gokba.
Szóval jól vó'nánk, csak hát Józsimnak igen sok az idegszála, azt ugyi hamar táncra perdülnek, mer' olyan főnökei vannak, hogy egy se tugya, hogy mit köll csinálni.
Józsim: tugya Néném hol dó'gozik ( nevet nem írhatok, mer' azt mondta a Józsi, hogy mindönkit lehallgatnak, oszt amiről nem tugyák, hogy gondolom, azt nem tugyák, No!) Én nem igazán értöm, de hát a Józsim jó embör és igön okos is, mert csak egy pofont ad, mer' azt mondja, hogy :
" A módjával adott mores az asszonyt visszatartja, de azért dó'gozni is tud és még ragaszkodik is! A két pofon mán elűzi az aszonyt más karjába, oszt onnan nem löhet visszahozni, se így , se úgy!"
Szóval jó helye van a Józsimnak, csak a főnöke az kissé ügye fogyott, mer' sohase jut eszébe, hogy mit köllene csinálni oszt csak ténförög és ténförög, aztán megjelenik a Nagyvezír ( má Józsim így híjja) oszt jó alaposan szájba ordibál mindönkit, hogy : Nem látjátok a munkát a szömötöktűl! Mög felordibálja az összes ördögöt az üst mellöl, oszt amikor , lemegy a vér az agyábú, akkor megnyugszik oszt elmögy.
No ezért kuszás a Józsim idegjei.
Szögény Józsim sokat dógozik, vagy legalábbis vár a munkára, van, hogy iccaka gyün haza, oszt mán a gyerökök neve sem mindig jut eszébe. Na mongyuk annyi pálinka után nem csodálom, de hát az ideg! ugyi az ideg!
Mútkor is azt kérdi, hogy a Katinka jól tanul-é. Mondok neki: Milyen Katinka, hát nekünk nincs is lányunk, csak fiunk!
No, akkor belevörösödék és aszongya, "ebbe a sok idegbe mán azt sem tudom, hogy te milyen gyerököket hordasz haza a kórházból!"
Hát- mondok neki- amilyet csinász!
Na, arra a hétre megvót a mores.
Na tény , ami tény Józsim mostanság mán nem munkásgatyába mögy dó'gozni, hanem farmerba, meg kockás ingbe oszt illatoztatja is magát.
Aztán, amikor kérdeztem, hogy mi ez a nagy urizálás, azt mondta, hogy: Terus , az idegeimet nyugtatja a szípség!
Hát jó!- mondok - én elhiszöm, de akkor mér' nem inkább a Böske ( tugya néném a tehén) tőgyeit nézegeted, mer' azok is szípek, pláne, hogy sok tejet adnak.
Na Józsim azt mondta: Terus te ehhez alulművelt vagy!
No elmöntem kilesni a Józsimat, hát látom ám, hogy a Nagyvezírrel iszogatnak,- mer' má megint nem volt munka- oszt a Karvajmarcsa ( tugya, amelyiknek olyan hosszú vörös körmei vannak) ott illegette a hatalmas hátsóját az én Józsim előtt. A Nagyvezírnek meg a dudáit nyomkodta a szeme közé, az mög ahogy be volt pánikolva a sok piátúl, alig találta meg a a Marcsa két műmellét. No , de a Marcsa is esött, kelt, mint a házipiskóta.
Én mög csak néztem, hogy mi fog ebből kikerekedni.
Hát a Józsim hamar földre kerű't , ő ugyi egész nap védőitallal várja a munkát. A Nagyvezír az bírta, rajta látszott, hogy a dóg'ának nagy része nem a várakozás. Hanem képzelje néném a Marcsa elkezdött hányni, oszt közbe meg pörgött, úgyhogy beterítött mindönkit, aki nem ugrott el. Még majdnem éngöm is, de hát én azért messzebb vó'tam.
Na meguntam, oszt odamentem a Józsimér' jó hatalmasat vertem a képire, egyet-kettőt, de vót az vagy öt is, azt hazahurcolásztam.
A Marcsa meg mán mivel nem látott el kezdett csücsöríteni én meg lehúztam a térdre esött Sanyi ( tugya néném az agromómus) gatyáját oszt odanyomtam a Marcsa pofáját, had agyon rá egy cuppanósat.
Na hazavittem a Józsit, oszt másnap mondok neki:
"Idefigyelj édös uram! Én vagyok az alulművelt? Na akkor ebből kifolyólag mondok néked valamit! Ha még éccő farmert, mög konyhamintás ingöt húzol föl, akko' vidd magaddal az egész kölnidet is, meg a munkás bazárodat, mer' ide többé nem teszed be a részög pofádat, oszt a Karvajmarcsa tőgyein nevelheted a jövődet, vagy a Nagyvezír kalandparkján!"
Na a lényög, ami lényög azúta csönd van, szípen bejár az uram várakozni a munkára, kapja is a pízt rendesen, ámbár az utóbbi időben kicsit fura , mer' van hogy énekelni kezd és azt mongya, hogy ződ angyalokat lát.
Biztos az ideg! Tuti az ideg!
No hát mi mögvagyunk néném: A Jánoska már nem hord pelenkát, ugyi nyócadikba már nagyon égés. Pistikénk szépen eszik egyszerre mozgatja a fülit közben , nagy embör lesz még belüle. A Kicsi Józsi meg csak olyan mint a drága édösapja várakozik az első szóra, amit majd csak 10 évesen ki tud mondani. Mi nem eröltetjük, hagy érjön még a gyerök!
Zárom soraimat.
Sokször öleli: Terus Józsi, Kis Józsi Pistike, Jánoska ( és a Böske is)
Ui: Ha van kendnek ideje, szépen kérjük válaszoljon!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése