2016. augusztus 22., hétfő

Látószög- Dunapatajról

Augusztus 19.-én ünnepeljük a Fotózás Világnapját. Ez amolyan egy a sok közül emléknap lenne, de ha belegondolunk, hogy a mai digitális világban naponta hányszor "kattintunk", akkor mégsem nevezhetjük átlagos ünnepnek.

A fotózás "igazi szerelmesei" hosszú , végtelen órákat képesek tölteni kameráik mögött, hogy lencsevégre kapjanak egy-egy apró avagy éppen ritka, de mindenképpen megismételhetetlen pillanatot.
Mindenki aki egy kicsit is szereti a fotózást, valami különlegeset, valami egyedit alkot, amiben benne van a saját személyisége, gondolatvilága.

Kovács Árpi képeivel sokat találkozhatunk a Facebookon, s ami igazán még felemelőbbé teszi ezeket az "alkotásokat", hogy verseket tesz hozzá, tehát különleges élménnyel ajándékozza meg az igényes művészet-kedvelőket.
Sajátságos, egyedi látásmódját nyilván teljes egészében nem tudom bemutatni.
De készítettem egy videót, ahol gyönyörködhetünk egyrészt kisvárosunk Dunapataj szépségében, másrészt egy picit megcsodálhatjuk egy csokorban a fiatal és tehetséges fotós munkáit.



A következő kisfilmen is Árpi fotói jelennek meg, egy koncepcióba fűzve. Nevezetesen, hogy az élet olyan, mint egy színpad. Érzelmek jelennek meg egy-egy életszakaszt vagy éppen egy-egy eseményt elénk rajzolva.Minden egyes kép tükre a bennünk zajló érzelmeknek, vagy a velünk történt eseményeknek. A sorozat elér addig a pontig, amikor már csak nézői leszünk életünknek.
És a végén tartogat egy igazi megmosolyogtató pillanatot is.




Nincsenek megjegyzések:

Elképesztő...

...hogy milyen emberek vannak! Hála Istennek sokan vagyunk olyanok, akik a saját környezetüket szépíteni és építeni akarják. Vagyunk olyanok...